Mára már triviális, hogy az újévnek, pontosabban Szilveszter éjszakájának különleges jelentősége van minden nép számára.

Sőt! Minden egyes ember számára is akár. A hiedelmek és babonák százain túl, különleges lehet a személyes megélés, valamint a saját történetek szubjektív világa is. Micsoda etnográfiai és szociológiai sokféleség! Nagy részével találkozhatunk is a napi rutinunk során. A továbbiakban ezt fogom bemutatni egy fiktív napba sűrítve.

6:00! Csörög a vekker. Korán van még, de ma sűrű nap lesz, hiszen Szilveszter van. A reggelivel kezdem, mert az a nap legfontosabb étkezése. Már rutinosan nyúlnék a baromfi párizsiért, de ekkor eszembe jut, hogy nem szabad. A csirke ugyanis elkaparja a szerencsét. Nem vagyok babonás alkat, de hát a cápa sem eszik embert ugye és mindenki igyekszik a létra mellett elmenni. Pulyka sem jó megoldás, az ugyanis haragot hoz. Más viszont nincs idehaza, ezért utamat egy gyors kávé után a bisztró felé veszem.

Lencse, bab borsó – sorolom magamban, hogy mit lenne érdemes rendelnem, amivel még pénzt is kereshetek.

Ekkor összefutok apámmal, aki éppen munkahelyére, a vasútállomásra tart. Rögtön meg is ajándékoz egy jótanáccsal: ,,amit teszel ma, az határozza meg az egész életed, fiam, ennek ismeretében működj!”. Mire esélyem lenne visszakérdezni, hogy akkor ő miért dolgozik, már el is ment. Különben is ki akarná munkával tölteni az egész évet, de hát, akit a mozdony füstje megcsapott, mi mást is akarhatna.

Benyitok a bisztróba, igazán kellemes kis hely. Szerencsére van borsófőzelék, rendelek is belőle. Leülök egy asztalhoz, ahol a másik végen ülő emberben a volt történelem tanáromat ismerem fel. Kedélyesen elbeszélgetünk, miről is másról, mint az újévről. Elmondja, hogy a honfoglaló magyarok is tartottak évkezdő ünnepségeket, de az feltehetően tavasszal volt. Ráadásul minden nép hasonlóan ünnepelte meg a saját hagyományai szerinti évkezdést.

A január elsejei datálás csak a polgári időszámításnak köszönhető és ,,csak” pár száz éves.

Azt is megtudom tőle, hogy a testvére most költözik ki Oroszországba és azt ecseteli, hogy neki milyen jó, hiszen az ortodox naptár szerint ott ilyenkor van karácsony. Legalábbis miután közel 75 évig tiltott ünnep volt. Jellemző paraszti hagyomány él tovább az újévi menüben is: sózott hering, cékla, tojás és hagyma. Az új idők ehhez a pezsgőt adták csak hozzá.

A reggeli befejezése után elköszönök tőle és a hipermarketbe indulok. Tudom, hogy ilyenkor tilos a házimunka és tilos levinni a szemetet. Szerencse, hogy a bevásárlás nem számít annak. A lista már össze is állt a fejemben. Tollaspogácsát fogok sütni, ahogyan a nagymamám annak idején. Ez jellemzően dunántúli hagyomány. Nem az íze miatt maradt meg bennem, hanem mert igazán jó móka volt. Heten voltunk testvérek és mind a hetünknek egy-egy tollat szúrt a mamám a pogácsába, amit betett a sütőbe. Amelyikünk tolla elégett, vagy bármi baja lett, tudtuk, hogy valami rossz fog történni vele.

Le is fagyott a mosoly az arcomról, amikor három éve a legkisebb öcsém, Sanyika autóbalesetben meghalt. Az emlékére minden szilveszterkor a koccintás után pár cseppet a padlóra öntök az emlékére, bárhol is vagyok. Érdekesség, hogy tavaly egy szerelmespár is hasonlóképpen cselekedett, azt mondták, hogy nekik ez azt jelenti, hogy egész újévben együtt fognak maradni. Furcsa, hogy mennyire eltérő dolgokat tud jelenteni egy szokás.

De van, amikor csak hasonlóságokról beszélhetünk.

Az üzletben összefutok Lindával, az énekesnővel, aki a messzi és vadregényes Erdélyből jött ide egyetemre. Náluk a tüzes kerék dívik, amikoris szalmából készült kereket meggyújtanak és elengedik, hogy leguruljon a domboldalon. Hogy összekössék szimbolikusan az óévet az újévvel. Nekem ez a kiszebáb égetést juttatta eszembe, amikor a telet úgy búcsúztatjuk, hogy egy szalmabábot meggyújtunk és a Balatonba dobjuk. Linda aranyos lány. Eszembe juttatja, amikor középiskolában a téli szünet előtt, szokás szerint erdélyi diákokat láttunk vendégül a Szatmárnémetiben lévő testvériskolából. Ők gombócot szolgáltak fel nekünk kedvességből. A gombócok belsejébe papírcetliket tettek és elmondták, hogy náluk így ,,jövendölik” meg a leendő férjük nevét. Akkor kerültem először az etikai bizottság elé, amiért kikéredzkedtem mosdóba és helyette a konyhába osontam, hogy pár saját cetlivel növeljem az esélyeimet.

Amíg így a távoli emlékeken mosolygok magamba, hazaérkezem. Van már a ma is nyitva tartó boltból hozzávaló a pogácsához és természetesen ital, valamint szivarok, ahogyan az már hagyomány. Házibuliba megyek ugyanis, ahol egy film és egy cash-flow társasjátékozás után alkoholt fogyasztunk.

Amint a házba lépek, csörög a mobilom. A haverom az, Menyus. Mint mindig le van égve és kölcsön akar kérni. Lerázom azzal, hogy ilyenkor nem szabad pénzt adni, se kérni, mert nem adják meg. Aki az év közepén kér, az igyekszik visszaadni, hiszen új év, új esélyek.

Van még egy kis időm, ezért megírom a beadandó esszémet, választási rendszerek című kurzusomra. Vicces adalékot találok az interneten választott országom, Írországgal kapcsolatban. A gyarmati időkben ugyanis, szokás volt, hogy újévkor jósolták meg az ország politikai jövőjét: ha nyugati(as) szél fújt, jólét várt a szigetre, ha keleti, akkor a brit befolyás erősödött. Jó volna utánanézni, milyen tapasztalatok vannak ez ügyben, azonban a szélirány dokumentációja sajnálatos módon hiányos és amúgy sincsen időm erre. Feltolom a hálóra a kész dolgozatomat és nekiállok készülődni.

Anyukám megkér, hogy ne igyak sokat és vigyázzak magamra, majd ad egy különös bokrot.

,,Fagyöngy az” – nevet és odanyújtja. Remek ajándék, így szülői kényszer hatására éjfélkor nincs más hátra, meg kell csókolnom egy lányt és elválaszthatatlanok leszünk. Kinek ne kéne egy lelki társ ebben a magányos világban. Persze azoknak nem, akiknek van már egy. Viccesen festek bokorral és piával a kezemben, de már nyomom is a barátom csengőjét. Roland az est házigazdája. A vendégek folyamatosan érkeznek, mindenki megkapja a welcome drinket, majd élénk társalgás mellett helyet foglal.

Kevin, aki kissé paranoiás egyből rá is kezdi, hogy micsoda disznóság, a new york-i rendőrség drónokat reptet a város felett. Persze biztonsági okokból, de ő váltig állítja, hogy ez csak a látszat. Totális megfigyelést akarnak kiépíteni, a szabad világ központjában. A polgármester pedig hagyja, mert Bill de Blasio kommunista, bennük pedig nem szabad megbízni.

Miután szabadkozva felkelek és más társaság után nézek, szembe jön velem Kata, aki most tért vissza Görögországból. Elmeséli, hogy a görögök beállítják az óráikat, ami szerencsét hoz majd nekik. A gyerekek pedig a tűz mellett hagyják cipőiket, hogy Szent Vazul ajándékot tegyen bele nekik. Én, mivel rendszeresen nyaralunk Bulgáriában, ami szerintem a világ legkirályabb helye, elmondom, készülve az éjfélre, hogy ott akkor lekapcsolják pár perce a villanyokat és szabad a csók! Kérdezem is tőle, látta-e hová tettem a fagyöngyömet. Kata nevet, nem hiszi, hogy anyám fagyöngyöt adott, de vicces fiú vagyok mondja (ez nem jó jel) és megerősíti, hogy mindkét előbb említett szokás szép.

Meg is rohannak az emlékek.

Amikor anyagot gyűjtöttem a kubai forradalomról, olvastam, hogy ott minden szóba jöhető edényt megtöltenek vízzel, majd a koccintás után kiöntik az ablakon azért,hogy sima lefolyású új évük legyen. Ez is egy módszer! Tőlük kezdjük átvenni az éjfél utáni szőlő evést is, ami hasonló célzattal történik.

Sörözés közben Árpi, csak úgy viccesen odaböki, hogy Svájcban, 12-kor pontosan 12 korsó sört kell meginni. Már, ha szerencsések akarunk lenni. Nos, én nem szeretném betartani ezt. Tettem a nap folyamán már eleget a szerencsémért. Nem kell, hogy alkoholmérgezést kapjak.

A buli igazán jól sikerül. Éjfélkor pezsgőt töltünk és koccintunk, természetesen meghallgatjuk a Himnuszt és a köztársasági elnök beszédét. A pezsgő fontos elem. Mivel csak nem régen lett elérhető bárki számára, ezért még megvan az elit-jellege. A luxuspezsgők természetesen továbbra is kisebb vagyonokba kerülnek, de ez minden ilyen termékre igaz. Ez a Veblen-hatás.

Míg a habzó bor hagyományos elem, a petárda már nem az.

Magyarországon be is tiltották nagy részüket. Még az uniós csatlakozás előtt így akartak védekezni a megnyíló határ miatti, megugró, feketepiaci kínálattal. De ennek Szilveszterkor semmi hatása nincs, mindenki durrogtat. Ági hangos szócsatába is kezd, ha szóba kerül. A megriadó és elszökő állatok miatt, akiknek ez traumát okoz. Én személy szerint nem vagyok oda a petárdáért és el is fogadom a magyarázatot. Mi kibírjuk nélküle, persze megértem azokat is, akik szórakozásához elengedhetetlen a tűzijáték. Ma már nincs forgalomban a veszélyes sérüléseket okozó dörzsfejes durranó petárda, ami gyakran a használója kezében robbant. Ma már alaptartozék a késleltető és egyéb biztonsági intézkedések. A tűzijátékokkal és petárdákkal kapcsolatban mindenki tudja, hogy Kínából származnak. ez a gondolat pedig azért is fontos, mert így jutunk el a világ másik felére, aminek a fele már ezen a felén van.

Kínában ugyanis tűzijátékkal ijesztik el az ártó szellemeket, éppen ezért annyira népszerűek!

Nincs más hátra, mint az újévi fogadalom. Természetesen, tanulva az elmúlt évekből nem kívángatok felelőtlenül: nincs diéta, nem adok le 20 kilót és keményebben sem fogok tanulni. Egyszerűen csak boldogságot kívánok magamnak

és így csupa nagy betűvel Boldog Új Évet Mindenkinek!

S, hogy ez fikciós mese volt-e némi valóságelemmel vagy a valóság fikciós elemekkel? Döntse el a kedves Olvasó!