Az észak-koreai közlemény szerint 2016. január 6-án, magyar idő szerint hajnali 2 óra 30 perckor végrehajtottak egy robbantást.

Egy atombomba teszt három helyszínen végezhető el: szabadtéren, víz alatt és a föld alatt. A robbantás hatalmas energiával jár, ami energia mozog és hullámokban terjed. A földalatti atomrobbantások megfigyelésére jó lehetőséget nyújtanak a szeizmológiai mérések, mivel a robbantás helyszínétől több ezer kilométerre fekvő szeizmológiai állomások is jól detektálják a robbantás által keltett, a Föld belsejében terjedő rugalmas hullámokat. Így azt biztosan állíthatjuk, hogy valami történt, ami miatt egy 5,1-es magnitúdójú rengés volt, amiért feltehetőleg emberek a felelősek, mert a normális geológiai aktivitás sokkal mélyebben történt volna. A Magyar Nemzeti Szeizmológiai Hálózat állomásain jól láthatók a robbantáshoz tartozó beérkezett adatok, és más, külföldi állomások együttes méréseinek felhasználásával a robbantás helye is meghatározó. Ám elég sokan kételkednek abban, hogy Észak-Korea hidrogénbombát robbantott.

Tulajdonképpen az első és legfontosabb gondolata az volt a szakértőknek, hogy bár elképzelhető az alternatív módszerekkel kicsiben előállított hidrogénbomba tesztelése, azt nem nagyon akarják elhinni, hogy erről ne értesült volna már a szakmai világ. A második gondolatuk is hasonló feltételezésekre épül, hiszen nagyon kevés ember mondhatja el magáról, hogy ismeri Észak-Korea valódi gazdasági helyzetét és képben van a technológiailag megfelelő szakértelem fokáról, így mivel a külföld szerint az ország híján van a költséges technológiához szükséges pénzeszköznek és a megfelelő szakértelemnek is nem robbanthattak hidrogénbombát. A szkeptikus hozzáállás mellett egy dolog egyértelmű: Észak-Korea 2013-ban tesztelt utoljára, így tény, hogy növelte nukleáris kapacitását és biztos, hogy most néhány különböző atomfegyvert teszteltek, ezért a tudósok a légkörbe jutott radioizotópokat vizsgálják annak érdekében, hogy megállapíthassák a típust.

Az atombomba és a hidrogénbomba működési elve közötti különbség az atommag-átalakulás mechanizmusának különbségében rejlik. Az atombomba esetében a felszabaduló energiát az atommagok hasadása szolgáltatja, míg a hidrogénbomba esetében az ütköző atommagok fúziója („egybeolvadása”), amelynek a során szintén energia szabadul fel. Az atommag hasadása a nehéz atommag radioaktív bomlásának egy fajtája, amelynek során az atommag energia felszabadulása mellett több részre („fragmentumra”) eshet szét. A folyamat spontán módon (spontán hasadás) vagy neutronok befogásával („indukált hasadás”) jöhet létre. A magfúzió során két könnyű atommag ütközik, és energia felszabadulása mellett egyesülésük során egy nehezebb atommag jön létre. Ez a folyamat csak különleges körülmények között jöhet létre, például magas hőmérséklet és nagy nyomás esetén.

A nukleáris bombák – mint minden más bomba – hatóerejét a robbanás során felszabaduló energia mennyisége határozza meg. Tekintettel arra, hogy ez atomfegyverek esetén hétköznapi mértékkel mérve óriási mennyiség, ezért azt a hasonló méretű energiát felszabadító hagyományos robbanóanyag (a TNT) ezer tonnányi anyagának (kT) ekvivalens mennyiségével jellemzik, például egy közönséges atombomba 10-1000 kilotonna TNT-vel egyenértékű, de a hidrogénbomba esetén már megatonnák (millió tonnák) a jellemzőek. Az első hidrogénbombát az Egyesült Államok tesztelte a Marshall-szigeteken 1952-ben. Az úgynevezett Ivy Mike, ereje 10 millió tonna TNT (vagy 10 megatonna) volt. A valaha volt legerősebb hidrogénbomba egy orosz atomfegyver a Cár-bomba volt, ami 50 megatonna TNT erővel bírt. A robbanás, azaz a Cár-bomba által okozott pusztítás miatt 99 758 méter sugárban égési sérüléseket regisztráltak, az ablakok pedig 804 500 méteren belül ripityára törtek.