Édesvizek sótartalma


Édesvizek sótartalma
Olvasási idő: 2 perc

Az ENSZ Közgyűlése által 1992. december 22-én elfogadott A/RES/47/193 számú határozat értelmében március 22-én ünnepeljük világszerte a víz világnapját.

Minden esztendőben ezen a jeles napon, vagy ahhoz közeli időpontban elérhetővé válik a legfrissebb Víz világjelentés (World Water Development Report), melynek célja, hogy eszközöket bocsásson a döntéshozók részére a fenntartható vízpolitikák  kialakításához és megvalósításához.

Stílusosan épp mára időzítettük ezt a cikkünket, amely az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) Vízi Ökológiai Intézet munkatársainak munkájáról, az édesvizek sótartalmának növekedésével kapcsolatos globális kutatásának megalapozásáról szól. Az ÖK  kutatói ugyanis részt vettek az édesvizek sótartalmának növekedése, azaz szalinizációja szempontjából kiemelt jelentőségű kutatási területek meghatározásában és a globális kutatási prioritások kialakításában. E tématerületek jobb megismerése révén felbecsülhetők az édesvizek szalinizációjának ökoszisztémákra, illetve az emberi társadalomra gyakorolt hatásai és következményei.

Az édesvizek szalinizációja napjainkban a felszíni vízkészleteket érintő egyik legégetőbb globális probléma. A sótartalom növekedéséhez az intenzív mezőgazdaság, a bányászati tevékenységek és az erősödő urbanizáció is hozzájárulhatnak. Továbbá a klímaváltozás várhatóan csak felerősíti ezek hatását. A szalinizáció a biodiverzitás csökkenéséhez és az élőhelyek működésének megváltozásához vezet, ezáltal a társadalom számára biztosított ökoszisztéma-szolgáltatásokat is veszélyezteti. Bár egyre több kutatás foglalkozik a témakörrel, számos ökológiai és evolúciós kérdés maradt eddig megválaszolatlanul.

Egy nemzetközi kutatócsoport az ÖK szakembereinek részvételével az elmúlt öt évben publikált tudományos cikkek alapján most különböző földrajzi régiókra, illetve biológiai szerveződési szintekre vonatkozóan azonosította a kutatási hiányterületeket.

A kutatók a jövőbeli kutatási prioritásokra is javaslatot tettek.

Ezek szerint kiemelt hangsúlyt kell helyezni a mikrobiális ökológiára, a funkcionális ökológiai megközelítésekre és ezen belül a funkcionális genomikai vizsgálatokra, illetve a táji léptékű, valamint az ökoszisztéma szintjén mérhető folyamatok vizsgálatára is.

„Feltűnő például, hogy Észak-Amerikához viszonyítva Európában milyen kevés kutatás foglalkozott az utak sózásának hatásaival. Az is szembetűnő, hogy a makrogerinctelenekkel és a zooplanktonnal globálisan sokkal több vizsgálat folyt, mint például az elsődleges termelőkkel vagy az olyan magasabb szintű szervezetekkel, mint a gerincesek” – magyarázta Vad Csaba, az ÖK Vízi Ökológiai Intézetének munkatársa.

Az élőhelyek szintjén sokkal nagyobb figyelmet kaptak eddig a folyók és a patakok, valamint a nagyobb tavak. Ugyanakkor a globális szinten rendkívül nagy biodiverzitású kisebb víztestekkel ‒ például kistavakkal, sekély tavakkal vagy időszakos patakokkal ‒ kapcsolatos kutatások száma elenyésző. Pedig ezek a legnagyobb számban előforduló élőhelyek világszerte, és a változó vízjárás, valamint a szalinizáció együttes hatása hatványozottan fenyegeti őket.

Ma még természetes az is, hogy ha megnyitjuk a csapot, akkor folyik belőle a víz. Azonban mindannyiunk feladata a hosszú távú és tudatos gondolkodás és cselekvés, hogy ez az utódaink számára is természetes maradhasson.



Previous Mobiltelefongyártók lépései a környezetvédelem felé!
Next Forma 1 kvíz! Azt gondolod, mindent tudsz az F1 világáról? Teszteld a tudásod!

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.