A magyar nyelv nagyszótára – 8. kötet


A magyar nyelv nagyszótára – 8. kötet
Olvasási idő: 4 perc

Elkészült A magyar nyelv nagyszótára 8. kötete az ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont (NYTK) gondozásában.

A magyar nyelv nagyszótára a magyar nyelvtudomány eddigi legnagyobb szótári vállalkozása. A történeti jellegű értelmező szótár olyan új műfajt képvisel, amely a magyar lexikográfiái gyakorlatból még hiányzik. Legfontosabb feladata a szavak jelentéstartalmának kibontása és e jelentések viszonyrendszerének ábrázolása. Műfajából következően nem csupán a mai nyelvállapot szókészletét tükrözi és elemzi a lexikográfia eszközeivel, hanem címszóállományában, szótárazott jelentéseiben és példamondataiban egyaránt túlnyúlik a szinkrónia határain. De történeti dimenziót is érvényesít, amikor az elmúlt csaknem 240 esztendő szókincséből merít.

Története 1831-ben kezdődik. Ekkor határozta el a Magyar Tudós Társaság egy nagyszótár megalkotását – a korabeli megfogalmazás szerint egy „lehetőségig teljes szótár” elkészítését. Az értelmező, történeti, táj- és szaknyelvi, valamint etimológiai szótár jellemzőit kellett volna magába sűrítenie. A 19. század második fele több szótári műfajban is jelentős teljesítményeket hozott, nagyszótári igényeket kielégítő mű azonban nem született. A század utolsó éveiben szótári célokra spontán szógyűjtés indult 19. századi irodalmi művekből.

A kérdést az Országgyűlés is tárgyalta, ennek nyomán a közoktatási miniszter külön pénzkeret biztosításával tette lehetővé, hogy megalakuljon az Akadémia állandó szótári bizottsága, amely aztán felkarolta és szervezte az anyaggyűjtést. Kisebb-nagyobb szünetekkel egészen az 1860-as évek elejéig folyt a cédulázás (kb. 5-6 millió cédula gyűlt össze példamondatokkal és forrásaik feltüntetésével). De lexikográfiai koncepció nem körvonalazódott.

Új lendületet a szótár ügye az 1980-as évek közepén kapott.

Ebben az időben a Nyelvtudományi Intézet elhatározta, hogy a nagyszótári munkálatokat a számítógép adta lehetőségeket kihasználva indítja újra. 1984 elején döntés született arról, hogy a nehezen kezelhető cédulagyűjtemény helyett elektronikus formában rögzített szöveggyűjteményre (korpuszra) építve számítógépes adatbázisként jöjjön létre a Nagyszótár. 1985-ben kezdődött el az anyaggyűjtés, amelynek során a szakemberek által kijelölt forrásokból kézi adatrögzítéssel 20 év alatt 27-28 millió szóból álló, szintén adatbázisként tárolt szöveggyűjtemény (a Magyar történeti szövegtár) jött létre. A szótári munkacsoport 2014-15-ben a szövegtár, felső korhatárát 2010-re emelve, közel 30 millió szövegszavasra bővítette. Ez a hatalmas anyag azonban messze nem nyújtott kielégítő alapot a tényleges szótáríráshoz. Ezért ma az említett archivális cédulagyűjtemény adatai is forrásul szolgálnak. Sőt a szótár szövegbázisa kiegészült kereskedelmi forgalomban hozzáférhető cédéken tárolt több százmillió szónyi szöveggel is.

Az 1990-es évek második felében Glatz Ferencnek, az Akadémia akkori elnökének döntése adott új lendületet a szótár készítésének.

1998-ban hat fiatal kutatói álláshelyet rendeltek a Nagyszótárhoz. Ezek után kezdődhetett el a szótár lexikográfiai koncepciójának kialakítása, majd a részletes szerkesztési szabályzat kidolgozása, amely 2002-re készült el. A szabályzatot és az ennek alapján írt első szócikkeket a szótári munkacsoport 2002 nyarán mutatványkötetben ismertette a szakmai közönséggel. Valójában ezután kezdődött el a szócikkírói és szerkesztői munka, párhuzamosan a nagyszótári munkacsoport kialakításával.

Vizi E. Szilveszter, az MTA korábbi elnöke támogatásának köszönhetően gyorsulhattak fel a munkálatok, és jelenhetett meg a Nagyszótár első két kötete. Pálinkás József elnöksége idején, a 2010-es évek elején az MTA támogatásával viszonylag jelentős számban újabb álláshelyek létesültek. A létszám azonban mára jelentősen csökkent. A 8. kötet befejező munkálataikor 18 lexikográfus dolgozott a szótáron.

A szótárírói munkát informatikus és filológiai szakember segíti. Az elkészült szócikkeket komoly lexikográfiai tapasztalattal rendelkező lektorok ellenőrzik. A szaknyelvi szavak értelmezéseit – a magyar nyelvű általános értelmező szótárak közül egyedüliként – szaklektorok is átnézik.

A magyar nyelv nagyszótára 8. kötete, amely az em-ez kezdetű címszavakat tartalmazza.

Ittzés Nóra főszerkesztésével, az NYTK gondozásában készült szótár 1780 szócikkben 1753 önálló, illetve 307 alcímszót, továbbá 73 értelmezett szókapcsolatot dolgoz fel. Összesen 6961 jelentésegységre bontva. A szavak bemutatását 27 724 példamondat gazdagítja, az eligazodást 210 alaki és 4 szócikkfejes utaló szócikk segíti. A húszkötetesre tervezett sorozat 8. kötetében helyet kaptak a Segédletek kiegészítései és javításai, valamint a példamondatokban előforduló rövidítések jegyzéke is.

Az adatbázisként készülő szótár százezer szócikkben mintegy 110 ezer címszót dolgoz fel. Az irodalmi és köznyelv szókincse mellett bőségesen válogattak az archaikussá vált szavakból, a csoport- és rétegnyelvek, a nyelvjárások és a szleng szókészletéből is. A mű a korábbi szótáraknál teljesebben és tagoltabban adja vissza az egyes szavak jelentésszerkezetét. Következetesen feldolgozza a frazeológia körébe tartozó értelmezett szókapcsolatokat, idiomatizmusokat is. Nyelvtani szemléletében, szófaji rendszerében, illetve a szavak nyelvtani-szófaji elemzésében figyelembe veszi a grammatikai kutatások legkorszerűbb eredményeit. A Nagyszótár egyedülálló a magyar értelmező szótárak között a tekintetben is. Szövegbázisra, korpuszra épülő szótár, amely konkrét nyelvi anyag elemzése alapján készíti el a szavak lexikográfiai leírását. Minden címszava valamennyi jelentése, értelmezett egysége korrekt bibliográfiai hivatkozással ellátott példamondattal illusztrált.

A mostanival együtt eddig megjelent nyolc kötet közül az első a szótár használatához szükséges tájékoztatókat, segédleteket és a bibliográfiai apparátust tartalmazza. A hét további szótári kötet (a 2. az a–á, a 3–4. az a és b, az 5. a c–cs, valamint a d–de, a 6. a di–ek, a 7. az el–él, a 8. az em–ez kezdetű címszavakkal) közel 22 és fél ezer címszót dolgoz fel.

Ez a régóta várt, hiánypótló mű fontos segédeszköze lehet a nyelvészet, az irodalomtudomány és társtudományaik kutatóinak.

Továbbá a nyelvtanulóktól a kultúrhistória iránt érdeklődőkig sokak számára nyújthat hasznos és izgalmas információkat. A döntés, hogy a szöveggyűjtemény és maga a szótár is számítógépes adatbázisként jöjjön létre, számos informatikai feladat megoldását, illetve az anyag többszöri átdolgozását tette szükségessé. A szócikkek nem szövegszerkesztő, hanem kifejezetten XML (eXtended Markup Language) formátumú dokumentumok szerkesztésére szolgáló program segítségével íródnak. Sőt ma már a szövegek forrásainak bibliográfiai adatait tartalmazó adatbázis is ilyen formátumú. Ez lehetővé teszi a szöveg tartalmi-szerkezeti egységeinek logikai „címkézését”, azonosítását.

Az adatbázis formátum azt is lehetővé teszi, hogy a szótár folyamatosan bővíthető, frissíthető legyen. De módot ad arra is, hogy különböző felhasználói igények figyelembe vételével jelentethessék meg. A formátum teremtette meg a feltételeit annak, hogy a világhálón is elérhetővé vált a szótár.



Previous James Joyce Ulyssesének legújabb magyar nyelvű kiadása
Next SpotXplorer technológia

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük