A helyzet az, hogy nem tudjuk pontosan, kinek köszönhetjük a rádiót.
A feltaláló éppúgy lehet Alekszander Sztyepanivics Popov, Albert Turpain, Nikola Tesla vagy asszisztense Guglielmo Marconi is.
A rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását Marconi mutatta be 1901-ben, amiért nyolc évvel később Nobel-díjat kapott. A képet árnyalja, hogy Tesla tanítványa volt, akiről tudjuk, hogy foglalkozott a témával. Emiatt éveken keresztül pereskedtek az elsőségért. Végül Teslának adott igazat az Amerikai Legfelső Bíróság 1943-ban. Ennek ellenére Európában elterjedt az a nézet, hogy a találmány Marconié.
Turpain és Popov csak az események után kullogtak, mivel egyikük sem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy ő már a fentebb említett két tudós előtt birtokában volt a találmánynak. Mindez a XX. század elejére datálható.
Az 1910-es években kezdték el a nagyobb hatótávolságú rádiók fejlesztését.
Az első rádióadást, amely emberi hangot közvetített, Lee de Forest valósította meg 1910. január 12-én. A Tosca előadását közvetítette a Metropolitan operaházból. Ekkor az adást még csak néhány száz készülékkel hallgatták.
Definíció szerint a rádiókészülék fénynél alacsonyabb frekvenciájú elektromágneses hullámok modulációjával működő, jeltovábbításra használt eszköz. A jeltovábbítás irányának függvényében megkülönböztetünk rádióadót és rádióvevőt.
A rádiózás fogalmába napjainkban, már nem csak a készülékes vétel tartozik. Ide sorolható minden, csak hangot használó tömegkommunikációs médium. A rádióműsorok terjesztése történhet földi adótornyok, műholdak, kábelek és internet alapú közvetítés segítségével is.
A rádiózás, feltalálása után nem sokkal, az egész világon elterjedt.
Százezrek fektettek be saját készülékbe és hallgatták annak adásait. Majd tértek át újabb és újabb eszközök használatára.
Maga a készülék több technológiai változáson is átesett. Feltalálók hosszú sora alakította úgy az elektronika korszakát, hogy a rádió működőképes legyen. Az emberiség fokozatosan ismerte meg a körülötte lévő fizikai világot, és nagy haszonnal aknázta ki a fizikai törvényekben, kölcsönhatásokban rejlő lehetőségeket. De mindez ma már triviális. Bárkinek lehet bármilyen adóvevő-készüléke, még csak nem is kell különösebben értenie a dolog technikai hátteréhez. Annál inkább a tartalomhoz.
Az első rádióműsort 1914-ben sugározták a belgiumi Lackenben. 1921-ben pedig Pittsburghben indul útjára az első rendszeres rádióadás. A rádióműsor-szórás hamarosan Európában is elterjed: 1922-ben megalakul a British Broadcasting Co. Ltd., a híressé vált BBC. Ezután Németországban két magántársaság kezdi meg a sugárzást. Magyarország 1925-ben csatlakozott a trendhez. Ez anno december 1-jén történt, azóta ez a Magyar Rádiózás Napja.
Műsorok szerkesztésében hazánknak már volt tapasztalata.
Ugyanazt az elvet használták, amit a telefonhírmondó esetén. Az 1893 februárjában indult programnak több száz munkatársa és saját szerkesztősége volt. Délelőtt félóránként híreket, lapszemlét, tőzsdei információkat közvetítettek, délután ismétlések következtek, majd este nyolctól jött az élő hangverseny, operett vagy operaközvetítés különböző pesti színházakból.
A telefonhírmondónak 1899-ben 7600 előfizetője volt. Számuk nem nőtt tovább, aminek elsősorban technikai akadálya volt: nem bírta a hálózat, melyről már így is sokan lopták le a műsort a telefonkábelre kötött drótok segítségével!
A millennium lázában élő generációknak tehát könnyen ment a rádióra való átállás. Itt már nem volt technikai akadály. Az előfizetők és készüléktulajdonosok száma bármennyi lehetett. Hiba csak az adásban, esetleg a készülékekben következhetett be.
A gyors terjedést elég jól szemlélteti, hogy már az 1925-ös év végén 17 000 előfizető volt.
Ezt követően évente csaknem 50 000-el nőtt a számuk. A II. világháború előtti utolsó békeévben, 1938-ban 419 000 rádióval rendelkező ember volt az országban. A népszerűség ezt követően sem csökkent, bár a XX. század második felében megjelenő televízió komoly konkurenciának számított, és számít ma is. Azonban a hallgatói szokások megváltoztak és más közönsége lett a rádióműsoroknak, más a TV-műsoroknak.
A gyermekeket két világháború közt, délutánonként két mesemondó szórakoztatta, Oszkár bácsi és Bergengóc bácsi. Délutáni program volt még az Asszonyok tanácsadója. Érdekes műsor volt a Mit üzen elnevezésű, amely állásajánlatokat közvetített a munkanélkülieknek. A gramofonlemezek elterjedésével a zenei repertoár is fejlődött és integráns része lett a rádióműsornak. A rádióelőfizetők akkor még magyar nótákat, cigányzenét és istentisztelet-közvetítéseket szerettek hallgatni.
Szőts Ernő a Nemzetközi Rádió Unió keretében megszervezte a külföldi rádióállomásokon a Magyar Rádió zenei és prózai estjét. 1928. október 10-én este a brüsszeli, a bécsi, a berlini, az oslói, a müncheni rádiók gazdag programmal, magyar szellemi értékek tolmácsolásával lepték meg közönségüket. A visszhang igen kedvező volt.
Szőts Ernő ötlete volt az a máig élő szokás, hogy naponta műsorzáráskor Himnusszal köszönjenek el a hallgatóktól. A déli harangszó 1928. április 1-jén, a Budapesti Egyetemi templomból hangzott el először. 1933-ban Lakihegyen megépítették a 314 méter magas, Blaw-Knox-rendszerű, elnyújtott oktaéder alakú, 120 kW teljesítménnyel sugározni képes új antennatornyot.
A zene és sportközvetítések, gyermekműsorok és hangjátékok felnőtteknek, illetve a híradók állandósultak a rádió kínálatában. A TV megjelenésével azonban kialakultak párhuzamosságok. Majd a filmek gyártásával a történetmesélés komplexé vált és az így szocializálódott közönség már nem szórakozott hasonló módon a két platformon. Bár ellenpéldák is akadnak, mint például a népszerű humoristákkal és színészekkel felvett kabaré-jelenetek.
A rendszerváltás után pár évvel megjelent a kereskedelmi tévézés és rádiózás.
Ez azt jelentette, hogy magánvállalatok műsorokat gyártattak saját csatornájukra, majd a nézettségi adatok alapján reklámhelyeket értékesítettek. A hallgatottsági mérések módszertanát az NMHH a rádiók szolgáltatóinak javaslatai és igényei szerint a rádiós piac szereplőivel több fordulós szakmai egyeztetések során alakítja ki. A tenderkiírás műszaki leírásának megfelelően az NMHH idén bevezetett új hallgatottságmérése – a kisebb, helyi vételkörzeteket kivéve – az országos és a megyei jogú városokban, valamint a hálózatos vételkörzetekben alapvetően visszatért a naplós mérési módszertanhoz, amellyel az utóbbi tíz évben nem végeztek országos méréseket – tudtuk meg az NMHH Kommunikációs Igazgatóságától.
Továbbá hazánkban korábban már alkalmazott módszerrel, az eredmények párhuzamosan, online és offline eljárással felvett önkitöltős naplók feldolgozásával születnek. Ez számottevő változás, hiszen az utóbbi években a piac legtöbb szegmensében a telefonos, úgynevezett Day After Recall (DAR) módszertan szerinti rádiós közönségmérés dominált a piacon. A legutóbbi tenderidőszakban is ilyen módszertannal készültek az országos és fővárosi rádiós közönségmérések.
Annak a periódusnak a kezdetén, 2013-ban a Rádiós Médiaszolgáltatók Egyesülete bízta meg a jelenlegi méréseket végző cégcsoportot a rádiós hallgatottságmérés lebonyolításával. Természetesen a felmérések eredményei csak akkor tehetőek közzé, ha a rádiók hozzájárulnak, üzletpolitikai érdekeik szerint. A nyílt és zárt státuszt – a szerződések értelmében – a rádiók bármikor módosíthatják, de csak a jövőre nézve, visszamenőlegesen nem.
A rádióadók pedig úgy jelennek meg, hogy a magyar állam, egy speciálisan erre létrehozott intézménye révén úgynevezett frekvencia-engedélyeket oszt ki. A döntését pár évente felülvizsgálja, és esetleg másnak adja a sugárzási lehetőséget. Emiatt léteznek helyi és országos lefedettségű rádió-frekvenciák hazánkban.
A tulajdonlás alapján lehetnek kereskedelmi vagy közszolgálati felhasználásúak.
Ezeken túl érdekes színfoltjai a rádiózásnak a közösségi frekvenciák. Apró, kis vételkörzetre korlátozott sugárzási lehetőségek ezek. A 2000-es években az Országos Rádió és Televíziós Testület (ORTT) talált frekvenciáknak nevezte őket és bonyolultabb eljárás nélkül, odaadta azoknak, akik rájuk bukkantak. Így egészen hihetetlen mennyiségű olyan rádió született, amelynek vételkörzete kisebb egy 10 kilométeres átmérőjű körnél.
A fentebb említett ORTT a rendszerváltás után szabályozta a vételi körzeteket. Emellett működött a Nemzeti Hírközlési Hatóság, amelynek célja az elektronikus hírközlési, postai és informatikai szolgáltatások piacai zavartalan, eredményes működésének és fejlődésének elősegítése volt. A két szervezetet 2010-ben összevonták és így jött létre a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).
A hatóság kétféle frekvenciaértékesítést végez. Egyrészt kioszthat hírközlési célra szánt frekvenciákat. A polgári célú hírközlési frekvenciákon működnek például a mobiltelefon-szolgáltatások vagy a vezeték nélküli internet szolgáltatások. A nem polgári célú hírközlési frekvenciákat, pedig olyan célokra tartja fenn a hatóság, mint a rendőrségi, mentős vagy más egyéb katonai kommunikációs rendszerek. Másrészt a Médiatanácson keresztül – ami a NMHH egyik alszervezete –, a hatóság joga és feladata, hogy megpályáztassa a médiaszolgáltatásokra, vagyis a televízió- és rádiószolgáltatásokra hasznosítható frekvenciákat is. Számos helyi és közösségi rádiós frekvencia áll rendelkezésre, amelyek pályáztatását az NMHH a Médiatanácson keresztül végzi.
Ma országos szinten, ultrarövidhullámú műsorszóró sávban (URH FM) öt rádióadó működik.
Az NMHH Kommunikációs Igazgatósága által közölt adatokból kitűnik, hogy az egyetlen kereskedelmi adó a Hold Reklám Kft. által tulajdonolt Retro Rádió. Ezen kívül az URH FM sávban országosan elérhetők a következő közszolgálati rádiók: Kossuth Rádió, Petőfi Rádió, Bartók Rádió és a Dankó Rádió.
2010 óta az addigi tendencia megfordult: a kereskedelmi adók száma lecsökkent és a közszolgálati besorolásúaké nőtt. A folyamatot katalizálta, hogy a hatóságok sokszor nem a kereskedelmi célú rádiók javára döntöttek egy frekvencia hasznosítása során. Ezen kívül egy rádiócsatorna működtetése rendkívül költséges vállalkozás, amihez meglévő tőkeerőre van szükség.
Emiatt is kezdődött meg az alternatív platformok keresése. A cél egyértelműen az, hogy továbbra is tartalmat sugározhassanak a hallgatóknak. Ezt a számítástechnika és az internet maradéktalanul biztosította. Sőt, a változó felhasználói szokásoknak megfelelően az Y- és Z-generáció fő médiafogyasztása már az internetről történik, míg a rádió a harmadik helyre szorult a televízió mögött. Mindez azzal hozható kapcsolatba, hogy a hallgatók átértelmezték a platformok helyét a saját magánéletükben és innentől kezdve a rádió, mint elsődleges csatorna, szinte megszűnt létezni. Ami maradt az az autórádiós zenehallgatás, vagy a munka alatti ,,háttérzaj”.
A változás a tulajdonlási struktúra megváltozásában is megfigyelhető.
A csatornák eltűntek, helyüket a programok és adások vették át. Megszokott formájában a rádiózás a podcastelésben él tovább. Eredeti jelentése szerint stúdió- és videóalkotások internetes hálózaton keresztül történő, valós-idejű továbbításának folyamatát jelöli. Mára azonban egy műsor magánközvetítését, valamelyik internetes platformon.
A podcastelés széleskörű lehetőséget biztosít szinte bárkinek, hogy megvalósítsa ötleteit. Legjellemzőbb programok a filmekkel foglalkozó kritikák, de találhatóak híres emberekkel készített interjúk, vagy számítógépes játékok elemzése. A produktum ugyanannyira függ a tartalomtól, mint az előadótól, ami változás a régi rádiózáshoz képest, ahol előbbi volt felülreprezentált.
Ez a hangulatos kis alter-világ leginkább a valós idejű naplóírásra hasonlít, hiszen végeredményben személyes élményeket oszt meg a hallgatósággal. Egy személyes élmény vagy interakció kapcsán. Létjogosultságának a média folyamatos demokratizálódása adja az alapját.
Ha bele szeretnénk vágni, nem kell más, mint egy jó téma, és némi előadókészség. Na meg az sem árthat, ha a témával komolyabban foglalkozó következő cikket elolvasod! Az egyéniség a mikrofonnál, egészen biztosan magas hallgatottságot generál a hangfal másik oldalán. Bármelyik oldalon is álljunk, örvendetes, hogy a rádiózás a podcasting világában él tovább.
Források:
Jogtárak
MMI ELTE
NMHH honlap és Kommunikációs Igazgatóság információi
Kollár Ernő virtuális rádiómúzeuma
No Comment