A rádiózás mindig is egy élmény volt, amit a folyamatosan változó technikai hátterek közös alapfunkciója: a műsorszórás és közvetítés biztosított.
A rádiókészülékek elterjedésével párhuzamosan, egyre több ember számára nyílott ki a világ és fért hozzá információkhoz, amelyek immár nem a szűkebb lakókörnyezetére vonatkoztak, hanem egész országára, esetenként az egész világra. Létrejött a tömegtájékoztatás, ami számtalan lehetőséget kínált szinte minden társadalmi szféra számára!
A gazdaság és kereskedelem számára egy új piac nyílt, ahol a szolgáltatók műsorokat gyártottak, majd értékesítettek az előfizetőknek. Később a reklámpiac behatolása teljesen átformálta ezt a szegmenset (is), vagyis a bevétel nagy része nem csak az előfizetők nagy számából képződött, hanem a reklámidők értékesítéséből is, egyre nagyobb mértékben. Ez a működési minta azóta is számos kritika tárgyát képezi, amiről a későbbiekben még szót ejtek.
Az új médiumot a politika is kihasználta. Általa fejlődtek sokat a kampánytechnikák. Demokráciában a jelöltek a gondolataik minél szélesebb körben való terjesztésére, elnöki szózatokra; míg a diktatúrákban propagandisztikus célzattal alkalmazták.
A harmadik nagyobb szféra a kultúra területe, amely mindvégig domináns maradt, tekintve, hogy a rádiózás nem létezhet tartalom nélkül. Természetesen egy képviselői beszéd, vagy az aktuális kormánypropaganda is tartalom, ugyanakkor ezeket nem lehet a nap 24 órájában, megszakítás nélkül közvetíteni, hiszen a fogyasztók érdeklődésüket vesztik és kikapcsolják készülékeiket. A hatásfok csak akkor növekszik, ha a közönség fogékony lesz rá. Vagy azért, mert hasonló társadalmi csoportból, azonos gondolkodási mintákat hordozó emberek hallgatják, vagy fokozatosan, szinte észrevétlenül adagolják.
Az első műsorbeosztás még a nagybetűs mindenkinek szólt.
Gyermekeknek, álláskeresőknek, hírfogyasztóknak, zenei és irodalmi érdeklődésűeknek egyaránt. Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy kezdetben csak egyetlen adó vett részt a sugárzásban. Később, amikor az egyből több lett, a tartalom spektruma is, értelemszerűen differenciálódott.
Ennek okán ,,ma már” természetes, hogy egy hosszú munkanap után, az autópályán zenét hallgatunk az egyik hullámhosszon, délben pedig híreket egy másikon. Délután kulturális programajánlót, este pedig színes történeteket a nagyvilágból. Sőt még ezeken belül is válogathatunk műfaj, stílus és tulajdonosi kör szerint, hiszen egyszerre több adó építi a saját tartalmait egy adott tematikára, amivel egy kisebb, de hűségesebb fogyasztói réteget szerezhet meg.
A rádiót háttérbe szorítani igyekvő régi és új médiumok, a hallgatóság radikális csökkenését vonták maguk után.
Pontosan ezért a tartalom minden eddiginél fontosabbá vált. Ebben hozott minőségileg újat az internet elterjedése. Mivel a fogyasztók attitűdjei jelentős változásokon mentek keresztül, a hagyományos médiumok folyamatosan teret veszítenek. Valószínűleg sokaknak megvan a saját magyarázata, hogy miért mondta le lapelőfizetését, a kocsijában miért a saját lejátszójáról hallgat zenét, vagy hagyott fel a rádióhallgatással egy életre! Bármik is legyenek az indokok, azok azonos gyökerűek: a tartalomfogyasztás személyessé vált, a szolgáltatások egyoldalúságát a preferenciális választásokon nyugvó részvétel váltotta fel.
Az ,,azt eszed, amit kapsz” helyett, az ,,oké, nem én főzök, de választok szakácsot és vele együtt menüt is” felfogás lett uralkodó! És pontosan ebben a szellemiségben kínálta magát az internet platformja. Megjelentek a blogok, később pedig ennek videós változatai, a vlogok. Az újságírás, – akár személyes, akár professzionális tartalmat értünk alatta – megszűnt zárt szakma lenni, immáron a tartalmat legyártó személy(ek) társadalmi vetületévé vált.
A demokratizálódás eme formája azonban nem nélkülözheti a nagy személyiségeket, akik a fogyasztó számára érvényes és releváns tartalmukkal együtt fejtenek ki vonzó hatást. És ez így van a blogok, vlogok és podcastek tekintetében is.
A közös nevező ennyiben ki is merül a blog, a vlog és a podcasting tekintetében,
ezenkívül ugyanis egymástól lényegileg eltérő műfajokról beszélhetünk. Kis leegyszerűsítéssel ugyan, de a blogolás a naplóírás (akár személy, akár cég), személyes hangvételű tartalmak írása az online térben (web log), amely azonnal, valós időben elérhető az olvasók számára. Éppen az a lényeg, hogy egy sajátos, személyes prizmán keresztül láttat bizonyos dolgokat, eseményeket. Ezzel a minőségi fordulattal a napló, mint olyan megszűnt titkos, szubjektív, posztumusz testamentum lenni.
A videó blogolás, vagyis vlogolás ugyan a blogolásból nőtt ki, de teljesen más irányba fejlődött tovább. Előzményének sokan a kritikaírást és az így szent tehénné vált véleményvezéreket tekintik. Talán van abban valami igazság, hogy az elterjedés elején azok választották a vlogolást, akik jobban tudtak, beszélni, mint írni és szerette őket a képernyő. Na és persze arról se feledkezzünk meg, hogy a digitális bennszülöttek korosztálya, könnyebben befogadja a vizuális nyelvezetet. Ez esetben ugyanis nem csak az előadó egyéni látásmódja a lényeg kizárólagosan, hanem az adott dolog – film, könyv, játék, közéleti esemény, divat, gasztronómia, lakberendezés vagy politikai téma – egy bizonyos szempontból történő bemutatása, egy sajátos reflektálás, ami valami önmagán túlmutató üzenetet fogalmaz meg. Vagy próbál megfogalmazni.
Magát a rádiózást saját egyszerűségében, a fentiek közül a podcast őrzi meg és viszi tovább. Itt a tartalmon van a hangsúly, a mikrofonba beszélő személy(ek) a saját narrációjukat bontják ki az adott témában, éppen ezért itt a tematizáció kerül előtérbe. A műsorvezető(k) szándékán múlik, milyen eseményeket és ügyeket nyilvánítanak szóra érdemesnek és közvetítik ki a beszélgetésüket az ,,éterbe”. Ebben az esetben a minőségi változást nem a műfaji innováció jelenti, hanem a műsorterjesztés technikai színvonalának radikális megváltozása.
Maga a podcast kifejezés az iPod és a broadcast – közvetíteni, sugározni jelentésű – szavak összevonásából jött létre.
Kevésbé közismert, hogy vodcastként is hivatkoznak rá, ami a videós megvalósítást jelöli, de ez inkább egy marginális jelentőségű leágazás, mint szinonima. Bár az elnevezésben megjelenik az iPod, kevés köze van az ikonikus Apple termékhez, ez inkább egyfajta könnyebb elérhetőséget jelöl.
A podcasting egy egyszerű szisztéma, nem korlátozza a működését frekvencia-engedély, nem köti a terjedését a lefedettség lokalitása. A felhasználó feliratkozik a hallgatni kívánt XML-csatornájára, mely hivatkozásokat tartalmaz a podcastet közzétévő szerverén található digitális médiaanyagokra. Azonban ez sincs kőbe vésve, ugyanis elérhetőek szabad felhasználású tárhelyek, amelyeket bárki bármivel megtölthet, majd ezt ajánlja a potenciális hallgatóinak.
A kezdetek egészen 2004-ig nyúlnak vissza, amikor Adam Curry és Dave Winer létrehozta ezt a fajta műsorszolgáltatást.
Az elnevezést nem sokkal később, a Guardian egyik kolumnistája, Ben Hammersley adta, ikonikus cikkében. Ekkor már széleskörű népszerűségre tett szert Curry és Ron Bloom, ,,Lépj ki az állásodból” (Quit your day job) című adásai, amelyek óráról órára nyitották fel az emberek szemét, hogy ne a főnökeik álmát építsék, hanem a sajátjaikat. Ne maradjanak egy rossz állásban, ahol szenvednek, hanem merjenek váltani. A műsor annyira sikeres lett, hogy külső nyomásra, majdnem a készítőknek kellett kilépni az állásukból, de erre szerencsére nem került sor.
Lassanként, a közönség növekedésével párhuzamosan terjedt az ismertsége az alternatív rádiózásnak és 2005-ben, az ,,Eheti technika” (This week in Tech) elnevezésű műsora már közönségdíjat nyert. Még ebben az évben, meg is jelent a ,,Csináld magad: poadcast használati utasítás” című könyv Todd Cochrane tollából.
Mivel a kezdeti sikerek éppen egybeestek az Apple felemelkedésével, az újonnan megjelenő iTunes szolgáltatás külön elérhetőséget biztosított a fogyasztóknak a podcast-csatornák felé. Egy kattintásnyi távolságra került valamennyi elérhető adás. Ezután már nem kellett sokat várni, hogy a politika is bejelentkezzen: George Bush vált az első elnökké, aki heti rendszerességgel küldött üzenetet ezen keresztül az amerikaiak számára.
Az Apple termékeket és szolgáltatásokat nem használók körében a Yahoo keresőszoftvere segített elterjeszteni az új rádiózást.
A szintén ekkor startoló Youtube-hoz hasonlóan a listából bátran lehetett böngészni, majd a kedvencekre feliratkozni. Az elterjedés mértékének legékesebb bizonyítéka, hogy az Oxford szótár több ízben is az év szavává választotta a podcast szót. Ezek után sokféle, több évet is megélt műsor szórakoztatta hallgatóit.
Sajnos Magyarországon alig találkozni direkten a podcastingel, hozzánk csak jóval később érkezett el a divathullám és a rádiózás integráns része is csak később lett, ha lett egyáltalán.
Ennek ellenére, még rétegműfajként is sokak ismerik, és hallgatják kedvenceiket rendszeresen. Nagyobb hírverést csak akkor kapott, amikor Sebestyén Balázs és rádiós kollégái a kirúgásuk (a rádió megszűnt) után felköltöztek az internetre. Másoknak a filmek, vagy számítógépes játékok iránti vonzalma segített eljutni ide, megint mások a közéleti témák okán. A népszerűség ebben az esetben hólabdaszerű.
Magam is kedvenc youtuberemet követve találtam rá erre az alter-világra.
Ez a videós nem volt más, mint freddyD, vagyis a híres jatekpartizan, aki két-három barátjával összeülve, már 2011 januárja óta podcastel Filmbarátok néven, kétheti rendszerességgel, kötetlen időkeretben mind a mai napig. (Akiknek a név mond valamit, most azonnal felkeresik az anyagokat, miközben lelki szemeik előtt a legjobb, legrosszabb PC játékok részei sejlenek fel; akiknek pedig nem, azoknak jószívvel ajánlanám!)
Visszatérve, azért a hazai közönségnek is mondd valami, hogy az ismert humorista, Ricky Gervais 2007-ben rekordot állított fel: adásait egyenként több, mint 261 670-en hallgatták az első hónapban. Az ,,Amerikai pszichó” írója, Bret Easton Ellis pedig adásról adásra hívott meg különleges vendégeket, írókat, celebritásokat és értékes emberközeli interjúkat készített kötetlen stílusban.
Sajnos valamiért a Google 2012-ben meggondolta magát
és eltüntette a podcasting menüpontot a telefonjáról, amivel sokakat terelt el ettől az audió élménytől. Ez azonban egyáltalán nem ártott meg a közönségnek: az Apple ugyanis 2013-ban túllépte az 1 milliárd podcast-feliratkozót. Ezek az adatok bár az egész világot lefedik, értelemszerűen a hallgatottsági penetráció egyelőre az angolszász országokban a legmagasabb. Ennek ellenére egyáltalán nincs arról szó, hogy ez már megint, csak a tengeren túl értelmezhető divathullám, fogyasztási szokás.
Itt ugyanis mindenki a saját képére formálhatja az adását, aminek eredményeképpen olyan aktualitások is szóba jönnek, amiket a fősodrú média nem említ meg, esetleg máshogy jár körül, rosszabb esetben kiforgatja és felhasználja, vagyis tudatosan dezinformál. De még adós vagyok a válasszal, hogy miért? Miért ennyire népszerű, miben más ez, mint a már meglévő rádiócsatornák?
A válasz egy, azóta szimbolikussá vált esetben fejeződik ki legélesebben.
2013-ban, egy texasi bejegyzésű cég, a Personal Audio LLC – amely öt különböző szabadalom birtoklásából és jogdíjaiból él – keresetet nyújtott be a ,,The Adam Carolla Show”-t birtokló cég és több másik, ehhez a hálózathoz tartozó podcastes ellen. Az indok az volt, hogy utóbbiak megsértették a műsorszórás technikai részével kapcsolatos szabadalmi jogokat. Szokás szerint a per elhúzódott, de sokak támogatásukról biztosították az alpereseket és gyűjtést szerveztek, amelyen 475 000 dollár jött össze, amiből fedezni lehetett a perköltségeket. A támogatók a sajtó és szólásszabadság megsértése miatt álltak ki Carolláék mellett, egy nagyvállalat ellen.
Az összefogást látva a Personal Audio meghátrált és dobta az ügyet, mondván Carolláéknak nem származott a jogsértésből számottevő vagyona. Carolla azonban nem hagyta annyiban és visszaperelte a vállalatot, kifogásolva, hogy ezreket költött arra, hogy megállapítsák: felesleges volt az egész. Az ügy ejtése azonban végzetes hibának minősült, hiszen a jogalkalmazók szerint ezzel az egész szabadalom érvénytelen, hiszen ha a cég tudatosan hagyja annyiban a jogsértést, hallgatólagosan használati jogot ad a felhasználóknak. A per végül megegyezéssel zárult, az ügy azonban folytatódott.
Egy civil szervezet is perre ment a nagyvállalat ellen. Petícióját egymillióan írták alá abból a célból, hogy a bíróság érvénytelenítse a szabadalmat, amely megköti a tartalomgyártók kezét. Végül a bíróság ennek helyt adott és kimondta: nem a Personal Audio LLC találta fel a podcastinget, ezért nem korlátozhatja azt.
Az esetben minden benne van. A podcasting alternatív, személyes, mindenkihez szóló médium.
Emberek készítenek adásokat embereknek, nem cél a profit maximalizálása, csak a szórakozás. A tartalomról a készítők döntenek, jövőjüket nem befolyásolják nagyvállalatok, pláne nézettségi felmérések. Nem cél a reklámozók kegyeit elnyerni.
Valahogy olyan őszinte az egész podcasting!
Források:
Mérföldkövek a podcast történetében
Podcast iTunes GY.I.K.
Android podcast applikációk
Magyar podcast csatornák
Electronic Frontier Foundation
No Comment