Az életminőség javulásával nem növekszik a gének relatív hatása az ember magasságára – állítja egy nemzetközi kutatócsoport.

A kutatócsoport tagjai több mint egy évszázadon keresztül vizsgálták a gének és a környezeti tényezők hatását a felnőttkori magasság alakulására. A kutatás alanyait 40 csoportba osztott, több mint 143 000 ikerpár alkotta, akiket 20 országból választottak ki.

A tanulmány a nemzetközi eLife folyóiratban jelent meg „A genetikai és környezeti tényezők hatása a felnőttek magasságának alakulására az 1886 és az 1994 között született korosztályok tükrében címmel. A tanulmánya szerint az 1886 és az 1994 között születettek körében nincs olyan egyértelmű, megfigyelhető tendencia a magasságváltozás arányát tekintve, melyet az egyének közötti genetikai különbségek, illetve az örökölhetőség magyaráz.

„Az eredményeink nem igazolják a felvetésünket, miszerint a magasság örökölhetősége növekszik az életminőség javulásával és a szegénység visszaszorításával.” – mondja Aline Jelenković a Helsinki Egyetem kutatója. Erre alapozva Jelenković részt vett a kutatócsoport elemzésében, mely a genetika és a környezeti tényezők jelentőségét vizsgálja a felnőttek magasságára.

A környezet jelentős szerepe a nők magasságának alakulásában

A tanulmány kimutatta, hogy a férfiak körében jelentősebb a genetikai különbség okozta magasságváltozás, mint a nők esetében. Ezzel szemben a környezeti tényezők hatása hangsúlyosabb a nők magasságának változásában.

„Ez azt jelenti, hogy a nők növekedési hajlandósága nem ellenállóbb a környezeti hatásokkal szemben, mint a férfiaké.” – magyarázza Jelenković.

A magasságváltozás Kelet-Ázsiában a legalacsonyabb

Amikor a földrajzi-kulturális régiókat egymástól elkülönítve vizsgálták, azt tapasztalták, hogy a magasság változása Kelet-Ázsiában volt a legalacsonyabb, Észak-Amerikában és Ausztráliában pedig a legmagasabb. Tehát, a földrajzi különbségek szerepe a magasság változásában, egyaránt tulajdonítható genetikai és környezeti változóknak. Azonban nincs egyértelmű kapcsolat az örökölhetőség és az egyes korosztályi csoportok között.

„Annak ellenére, hogy a népesség átlagmagassága növekedett a XX. században az életminőség javulásával ez nem tükröződik a magasság örökletességében.” – nyilatkozta Jelenković. Mind az egyéni genetikai különbségek, mind a környezeti tényezők befolyásolják tehát az emberiség magasságának változását. Az ikerpárokról és a családokról szóló tanulmányokból világosan kirajzolódik, hogy a genetika körülbelül 80 százalékban befolyásolja a magasság alakulását. Ezzel együtt az is igazolódni látszik, hogy a rosszabb életminőséggel rendelkező népesség körben gyengébb a genetika hatása. Tehát a szegénység és az alapvető szükségletek hiánya fontos szerepet játszanak a társadalom magasságának alakulásában.

Így bár a végső következtetés szerint a XX. század folyamán az átlagmagasság növekedése figyelhető meg szerte a Földön, ami az életminőség javulására engedi következtetni a kutatókat, és az emberi magasság változását genetikai és környezeti tényezők határozzák meg, az mégsem tisztázott, hogy ez a változás a különböző korosztályok esetében milyen arányban valósul meg.