A „floresi ember” esetében sokkal inkább Down-kórban szenvedő betegről, mintsem az emberfélék családjának egy kihalt fajáról van szó – állítja egy nemzetközi kutatócsoport,

amely eredményeit két tanulmányban tette közzé az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában, a Proceeding of the National Academy of Sciences legújabb számában.

Tíz évvel ezelőtt, 2004 októberében tártak fel az indonéz Flores-szigeten, a Liang Bua-barlang lerakódásában egy 15 ezer éves aprócska, majdnem teljes csontvázat, amelyet az elmúlt évszázad legjelentősebb antropológiai felfedezésének kiáltottak ki. Nyolc másik apró egyed részleges csontvázát is megtalálták a barlangban, ám az LB1 katalógusjelű, becenevén „Ebu” típuspéldány az egyetlen, amelynek fennmaradt a koponyája és a combcsontja. Vizsgálata alapján a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy Ebu egy korábban ismeretlen emberfaj képviselője, amelyet a felfedezési helyéről Homo floresiensisnek, azaz „floresi embernek” neveztek el – olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.

A besorolást csontváz furcsaságaival indokolták, hiszen agytérfogata mindössze 380 köbcentiméter volt, azaz alig harmada a modern emberének, magassága pedig csupán 1,06 méter. Annak ellenére, hogy Ebu mindössze tizenötezer éve élt, maradványait összehasonlították a Homo erectus és az Australopithecus fosszíliáival, és ennek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az emberfélék korábban nem ismert fajáról van szó. Egy nemzetközi kutatócsoport, köztük Robert B. Eckhardt, a Pennsylvaniai Állami Egyetem genetika-professzora, Maciej Henneberg, az ausztrál Adelaide-i Egyetem anatómiaprofesszora, valamint Kenneth Hszü kínai geológus és paleoklimatológus aprólékosan megvizsgálta Ebu földi maradványait és arra a meggyőződésre jutottak, kollégáik téves következtetéseket vontak le az egyetlen fosszilizálódott csontváz alapján. Az LB1 esetében ugyanis nem ismeretlen fajról, hanem a Down-szindróma elváltozásait mutató modern emberről van szó. A legújabb mérések eredményei azt bizonyították, hogy az antropológusok alábecsülték a floresi ember agytérfogatát, amely 430 köbcentimétert tett ki, magassága pedig elérte az 1,26 métert.

„Jelentős különbségről van szó, s ezek az értékek megegyeznek a térségben élő Down-kórosok testméreteivel” – hangsúlyozta Robert. B Eckhardt professzor. Mint hozzátette, a betegségre utal az arckoponya aszimmetriája is, valamint a rövid combcsont. Ráadásul, mint kiemelte, a Down-szindrómára jellemző elváltozásokat csupán LB1 földi maradványain fedezték fel, a barlangban feltárt többi csontvázon nem találtak ilyeneket. Ez szintén azt a feltételezést látszik alátámasztani, hogy Ebu Down-kórban szenvedett.