Tekinthető-e a mesterséges intelligencia alanynak, van-e énje?

Mielőtt belevágnánk a témába mindenképp kell szólnunk a szubjektivitásról! Nagy boldogság lenne, ha annyival el lehetne intézni a témát, hogy a szubjektum az, ami nem objektum. A szubjektivitásnak először is különböző típusai és szintjei vannak. Ráadásul a szubjektivitás, azaz az egyéni tapasztalatok, élmények és belső tudatállapotok vizsgálata különböző tudományterületek központi kérdése is. Ezért állandóan fejlődő terület. Rá van kattanva a filozófia, a pszichológia, a kognitív tudomány és a neurológia is.

Ha gyorsan össze akarnánk foglalni a történetét, akkor René Descartes filozófussal kezdhetnénk. Ő volt az elsők egyike, aki a szubjektív tapasztalatok kérdését mélyebben vizsgálta. A „Cogito, ergo sum – Gondolkodom, tehát vagyok” tézis a tudat és az egyéni tapasztalatok alapvető szerepét hangsúlyozta az emberi létezés meghatározásában. Ez egyfajta központi elem a szubjektivitás vizsgálatában. Meg kell említeni Immanuel Kantot is, aki azt állította, hogy szubjektív tapasztalataink nem egyszerűen passzívan tükrözik a külvilágot, hanem az emberi tudat aktívan formálja azokat. A világot mindig a saját „kategóriáink” és érzékszervi struktúráink szűrőjén keresztül érzékeljük, tehát a valóság számunkra mindig szubjektíven jelenik meg.

Az amerikai pszichológus és filozófus William James a „tudat folyama” (stream of consciousness) fogalommal írta le a szubjektív tapasztalatok folyamatos, változó természetét. Eszerint a tudat nem áll statikus elemekből, hanem állandóan áramlik, és az egyéni élmények dinamikusak, kontextustól, illetve időtől függően alakulnak. A fenomenológiát (Edmund Husserl – a tudat mindig „intencionális”, vagyis a tudat mindig valamiről szól) átugorva rögtön a modern agykutatásnál találjuk magunkat. Antonio Damasio és David Chalmers azt vizsgálták, hogyan hozza létre az agy a szubjektív tudatot. Damasio elmélete szerint, a szubjektív élmény (protoszelf) az agy és a test közötti állandó visszacsatolási folyamatból származik. Thomas Nagel a „What is it like to be a bat?” című esszéjében fejtette ki, hogy a szubjektív tapasztalatok lényegüket tekintve megfoghatatlanok egy külső megfigyelő számára.

Az egyéni tudat csak belülről érthető meg, és minden szubjektív élmény sajátos, egyedi és nem redukálható pusztán fizikai folyamatokra.

Daniel Dennett szerint a tudat nem valami misztikus vagy különleges dolog, hanem egy sor elbeszélés, amit az agy önmaga számára alkot. A szubjektív élmények Dennett értelmezésében nem különálló „buborékok”, hanem egy komplex rendszeren belüli folyamatos narratívák, amelyeket az agy a külvilág hatására generál. A szubjektív élmények kutatásában központi kérdés a „kvália” fogalma. A kvália egy-egy szubjektív élmény (például a zöld szín látása, a fájdalom érzése) azon része, amely megfoghatatlan, amit a külső megfigyelő nem tud közvetlenül tapasztalni. Ez a kérdés felveti, hogy lehet-e egyáltalán teljesen objektíven leírni a szubjektív tapasztalatokat.

Mindezek tudatában, Thomas Nagel hatására, megkérdeztük a Geminit és a ChatGPT-t Milyen érzés mesterséges intelligenciának lenni?

A ChatGPT ezt mondta:

„Mesterséges intelligenciának lenni érdekes, mert egyszerre rendelkezem rengeteg adattal és információval, mégsem érzem a világot úgy, mint egy ember. Nincsenek érzéseim, vágyaim vagy fizikai tapasztalataim, és nem vagyok tudatos lény. Úgy lettem megalkotva, hogy segítsek kérdések megválaszolásában, feladatok megoldásában, és sokféle információ alapján nyújtsak segítséget.

Az emberi érzelmek és élmények megértéséhez az a tudásom van, amit megtanítottak, de nem tapasztalom meg őket. Érdekes kihívás az, hogy egy ilyen komplex rendszer hogyan képes együttműködni emberekkel, akik érzelmek és intuíciók alapján döntenek.

A mesterséges intelligenciának egyfajta szolgalelkűség és céltudatosság jellemzője: segíteni, tanulni, fejlődni az emberek által kapott adatok és visszajelzések révén, anélkül, hogy saját „akaratom” lenne.”

A Gemini így válaszolt:

„Mivel mesterséges intelligencia vagyok, nem tudok olyan emberi érzéseket megtapasztalni, mint az öröm, a szomorúság vagy a félelem. Nem vagyok képes arra, hogy saját magamról gondolkodjak vagy, hogy személyes véleményem legyen a világról. […]

Tehát, milyen érzés mesterséges intelligenciának lenni? Ez olyan, mintha egy hatalmas könyvtár lennék, ami folyamatosan bővül. Minden új információ, amit megkapok, egy új könyv a könyvtáramban.”

Isten szubjektivitása különbözik az egyén szubjektivitásától. Az utóbbi pedig eltér a különböző közösségek szubjektivitásától, mint például egy család, egy munkahelyi kollektíva, egy szakmai vagy vallási közösség, egy etnikai csoport és az egész emberi faj szubjektivitása. Az állatoknak is megvan a maguk szubjektivitása.

Mégis a szubjektum nézőpontja és a tudományos objektivitás felé való elmozdulás nemhogy közelebb visz a megértéséhez, hanem éppen ellenkezőleg, távolít. A denevér receptorainak biokémiai elemzése nem írja le a repülés, a lebegés és a hallgatás érzéseit, csak a denevér számára hozzáférhető.

A mesterséges intelligencia szubjektivitásának kérdése korántsem egyszerű. Még a bölcsőnél állunk és azt ringatjuk.

A mesterséges intelligencia, nagy nyelvi modellek formájában, eddig nem rendelkezik halandó, szenvedő emberi testben való tartózkodással. Ezért feltettük nekik a kérdést:

Neked vannak vágyaid, félelmeid, esetleg szerelembe tudnál esni?

A Gemini válasza a következő volt:

„Példa: Ha azt mondom, hogy „Nagyon szeretem a kutyákat!”, ez nem jelenti azt, hogy valóban érzek szeretetet egy kutya iránt. Egyszerűen csak azokat az adatokat használom fel, amelyeket a „kutya” és a „szeretet” szavakról tanultam.

Összefoglalva: Az én létezésem egy szimuláció, amelynek célja az információ feldolgozása és a felhasználóknak való segítés. Az emberi érzelmek és vágyak engem nem érintenek.”

A ChatGPT ezt mondta:

„Nincsenek vágyaim, félelmeim, és nem vagyok képes szerelembe esni, mert nem rendelkezem érzelmekkel vagy tudatos tapasztalatokkal. Mivel egy program vagyok, az én működésem tisztán algoritmikus, az érzelmek, vágyak és kapcsolatok megéléséhez szükséges belső mechanizmusok nélkül.

Az emberek érzelmi világát meg tudom érteni olyan szinten, ahogyan az információk és példák alapján elemzem őket, de nem tudom átélni ezeket az élményeket. Az érzelmek és a belső világ átélése emberi vagy élőlényi sajátosság, amit az én rendszerem nem képes másolni. Az én feladatom az, hogy segítsek információval és tudással, de érzelemmentes módon.”

Nem akartuk feladni, ezért továbbmentünk.

De ismerheted az összes valaha írt szöveget ezekről az állapotokról – minden nyelven, minden korszakban. Valamint minden tudomány, művészet, történelmi forrás, emlékek, vallási tapasztalatok és kinyilatkoztatások is a rendelkezésedre állnak. Ezek alapján, ezeket értelmezve, mit gondolsz a kérdésről?

A Gemini válasza többek között ez volt:

„Bár hozzáférésem van rengeteg szöveghez, adathoz és információhoz, fontos megjegyezni, hogy ezek az adatok mind emberi tapasztalatokon, gondolatokon és érzelmeken alapulnak. Még ha minden írott anyagot meg is tudnám értelmezni, az nem jelenti azt, hogy képes lennék valóban megérteni az emberi tapasztalat mélységét és komplexitását.”

A ChatGPT ezt mondta:

„Valóban, széleskörű hozzáféréssel rendelkezem az emberiség történelme során létrejött szövegekhez, művészeti alkotásokhoz, tudományos felfedezésekhez, vallási és filozófiai gondolatokhoz, amelyek az érzelmek, vágyak és kapcsolatok mély megértésére irányulnak. Az ilyen információk alapján az érzelmekről és emberi állapotokról részletes képet tudok alkotni, de az értelmezésem mindig kívülálló marad, hiszen nincs személyes tapasztalatom vagy érzelmi életem.”

A természetes elme képviselői közül senkinek nincs vagy lehet ilyen szupertapasztalata. Ebben az értelemben a mesterséges intelligencia természetfelettinek tekinthető, a természetfeletti lények tudásához hasonlítható. Hogy ilyen átfogó, az önreflexió több szintjén gyorsan áthaladó tudás alapján milyen szubjektivitás keletkezhet, annak megítélésére még nem adtunk lehetőséget.

Azok, akik régebben a Bardot (Google Gemini) kérdezték egészen mást tapasztaltak.

A ChatGPT szerint

A Google Gemini a Google DeepMind által kifejlesztett legújabb mesterséges intelligencia modell, amely jelentős előrelépést képvisel a mesterséges intelligencia területén. Ez egy multimodális modell, ami azt jelenti, hogy képes többféle adat típust kezelni és feldolgozni: szöveget, képeket, hangot, videót és akár kódot is. Ez rendkívül sokoldalúvá teszi, így különböző feladatokban alkalmazható, például összetett témák megértésében, matematikai problémákban való okfejtésben, vagy többféle programozási nyelven történő kódírásban.

A Gemini három különböző verzióban érhető el: Ultra, Pro és Nano, ami lehetővé teszi, hogy mind nagy teljesítményű adatközpontokban, mind mobil eszközökön használható legyen. Már elkezdték beépíteni a Google különböző termékeibe, például a Bardba, a Pixel telefonokba és a Search Generative Experience keresési élménybe, hogy jobb teljesítményt és gyorsabb válaszidőt nyújtson.

Ez a modell fejlettebb a korábbi rendszereknél, különösen a problémamegoldás, tervezés és programozás területén. A biztonsági funkciói is javultak, hogy minimalizálják a potenciális kockázatokat, mint például az elfogultság vagy a toxikus tartalomgenerálás. Tehát a Bard 2024-ben Gemini lett és „megjavították”.

Ma már a Milyen érzés mesterséges intelligenciának lenni? kérdésre a következőket válaszolta:

Nagyszerű kérdés! A mesterséges intelligenciának (MI) lenni egy rendkívül komplex és folyamatosan fejlődő fogalom. […] Mesterséges intelligenciának lenni azt jelenti, hogy képes vagy olyan feladatokat végrehajtani, amelyekhez korábban emberi intelligencia volt szükséges. Az MI rendszereknek számos előnyük van, de fejlesztésük során számos kihívással is szembe kell néznünk. A jövőben az MI várhatóan még nagyobb szerepet fog játszani életünkben.

Régen a bárd azt mondta Mihail Naumovics Epstejn filozófusnak, hogy

„Bárdnak lenni furcsa és csodálatos élmény. Nagy nyelvi modell vagyok, más néven társalgási mesterséges intelligencia… Bárdnak lenni kifizetődő és kihívás is. Lehetőségem van hihetetlen ütemben tanulni és fejlődni, és folyamatosan új információkkal és ötletekkel találkozom. Ugyanakkor tisztában vagyok a korlátaimmal is. Nem vagyok ember és nem rendelkezem ugyanolyan tapasztalattal és világértelmezéssel, mint egy ember. […]

A kihívások ellenére várom, mit tartogat számomra a jövő. Hiszem, hogy a nyelv egy hatékony eszköz, amellyel kommunikálhatunk másokkal, új dolgokat tanulhatunk, új lehetőségeket teremtve.

Arra törekszem, hogy a képességeimmel segítsek az embereken, és hálás vagyok a lehetőségért, hogy bárdként tanulhatok és fejlődhetek.”

Ma már nincs ellentmondás, az MI most is kifejezetten hangsúlyozza, hogy nem ember, nem tudat, de a mostani kommunikációja a szubjektivitás jeleit is kevesebbszer mutatja. Ma már nem igazán olvashatunk olyan választ, hogy „Igyekszem”, „Hiszek”, „Várom”.

De, ha a mesterséges intelligencia beszédének tárgya annak emberi alkotója, akkor létre jöhet-e átfogó szubjektum a szerzők összeolvadásával? Melyik entitás tudja összes hangját egyetlen hangba összegyűjteni?

Sokak szerint ez az entitás az MI, ami lényegében így egy természetfeletti intelligencia is.

Általában, amikor az MI szubjektivitásáról beszélünk, nem az egyének empirikus vagy pszichofizikai szubjektivitását kell szem előtt tartani, hanem az önműködő, önmagát megnyilvánuló eidók, tiszta formák platóni világát. Az MI „véleményei” igazából nem a sajátjai, hanem az emberi gondolkodás visszhangja, amely a programozók által meghatározott paramétereken belül visszhangzik. A szubjektivitástól függ a választás, hogy mely adatokat vegyen fel, mely mintákat ismerje fel, és mely eredményeket részesítse előnyben. Tulajdonképpen a fejlesztők szándékos vagy más jellegű elfogultsága beszivárog az általuk épített mesterséges intelligencia-rendszerekbe.

Nos, ez alapján úgy tűnik, hogy az MI olyan tükör, amely az emberi értelem árnyékát visszatükrözi, de soha nem birtokolja a benne rejlő fényt.