Június végén megérkezett Sevillába a Solar Impulse 2 napelemes repülőgép, fedélzetén Bertrand Piccard pilótával.

A gép, a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt néhány napot késve, a New York JFK repteréről szállt fel és 71 órás úttal, azaz 3 nap alatt szelte át az óceánt, és teljesítette a 6272 kilométeres távot. (Bertrand Piccard pilóta nagyjából 90 óra alatti utat tervezett.)

A 15 állomásos Föld körüli út 2015 márciusában kezdődött Abu-Dabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában, de a napelemes repülő leszállt többek között Ománban, Mianmarban, Kínában és Japánban is. A két svájci pilóta, az eredeti hivatását tekintve pszichiáterként dolgozó Piccard és Andre Borschberg üzletember egymást váltva teljesíti a 35 ezer kilométeres távot.A nap közben felvett és eltárolt energiával éjszaka is képes repülni. A projekt 2004-ben egy kiáltvánnyal indult, hogy felhívja a világ figyelmét a megújuló energiák fontosságára és az innováció erejére.

Egy kis történeti áttekintés

2009-ben mutatták be a SOLAR IMPULSE repülőgép első prototípusát. Akkor a repülő hajtóművét négy darab villamos motor adta, amelyeket a szárny felületén elhelyezett 24 ezer darab napelem látott el energiával. 64 méteres fesztávolságú szárnyain 12 ezer szilíciumcellát helyeztek el, azok gyűjtötték be a Nap energiáját a négy, egyenként 10 lőerős villanymotor működtetésére. A gép súlya 1,6 tonna volt.

„Tegnap még csak egy álom volt, ma már egy kész repülőgép, holnap pedig a megújuló energiaforrások nagykövete lesz” – mondta Piccard a svájci pilóta, akinek 1999-ben egy hőlégballonnal leszállás nélkül sikerült körberepülnie a földet és, akinek felmenői is híresek voltak és erősen kötődtek a repüléshez.

2010-ben a repülő átrepülte Svájcot, azaz a Solar Impulse a talajszinttől számítva 150-300 méteres magasságban óránkénti 50 kilométeres sebességgel tette meg a Zürichig tartó utat. 8500 méteres magasságig emelkedett, és ezen a szinten maradt napnyugtáig. Napnyugta után mintegy két órával a Solar Impulse 1500 méterre süllyedt és az éjszakát ezen a magasságon repülte végig. A napelemes repülő 45 percig tartózkodott a nemzetközi repülőtér kifutóján, mielőtt visszaindult volna a 270 kilométeres távolságra lévő payernei katonai bázisra. Ekkor Piccard és társa még azt tervezte, hogy 2013-ban, de legkésőbb 2014-ben megkerüli a világot. (Úgy tűnik ez néhány évet tolódott.)

2011-ben 12 órás volt és Franciaországon, valamint Luxemburgon át vezetett Brüsszelbe egy új út, amelynek során a sűrű légi forgalom és a lehetséges légörvények miatt a tisztán napenergiával üzemelő gép csak 21 óra után landolhatott a Zaventem repülőtéren.

2012-ben a napenergia-meghajtású svájci repülőgép a marokkói a fővárosból, Rabatból akart eljutni a délkeletre fekvő Uarzazatba, hogy mintegy 16 órás útja során átrepüljön az Atlasz-hegység felett. Június 13-án a 465 kilométeres út felénél vissza kellett fordulni a rendkívül erős szél miatt. Így csak a második kísérlet hozott sikert és az üzemanyag nélkül repülő, karbonszálas Solar Impulse repülő számára, hogy elérje az Atlasz-hegység délkeleti részén fekvő települést. A napelemes repülőgép reggel indult Rabatból, hogy megtegye 465 kilométeres útját André Borschberg irányításával és hajnali 1 óra 26 perckor érkezett a célállomásra.

2013-ban a légi jármű 4 óra 47 perckor indult Phoenixből, és a tervek szerint több mint 18 órányi repülés után másnap kora hajnalban érkezett a texasi Dallasba, megtéve 1337 kilométert. A pilóta ezúttal is André Boschberg. Társa, Bertrand Piccard vezette a repülőgépet az út első szakaszán, május elején San Franciscóból Phoenixbe. A Schindler svájci liftgyár mérnöki és a Solvay belga vegyipari konszern kutatási segítségével készült Solar Impulse valójában csak a kísérleti példánya egy másik, jobb napelemes repülőgépnek, amellyel a projekt alapítói, Bertrand Piccard és André Boschberg svájci pilóták 2015-ben körbe akarták repülni a Földet.

2014-ben bemutatkozik az együléses Solar Impulse 2. Ez a gép az elődjénél jobb tápegységgel rendelkezik a szárnyait borító 7200 napelem által felvett napenergia tárolásához, könnyebb anyagból készült, és szárnyainak fesztávolsága is nyolc méterrel nagyobb. Nem mellékes, hogy az ülés is sokkal kényelmesebb, hiszen a pilóták egyhuzamban több napot és éjszakát töltenek benne. A gép szárnyainak fesztávolsága 72 méter, vagyis nagyobb egy Boeing 747-es repülőénél, miközben 2,3 tonnás súlya csak százötvenede. A 2014 áprilisában bemutatott repülőgép végsebessége 140, utazósebessége 90 kilométer/óra.

2015-ben elstartolt Abu-Dabiból a Solar Impulse 2 elnevezésű napelemes svájci repülőgép, amelynek két pilótája be akarja bizonyítani, hogy lehetséges körberepülni a Földet egyetlen csepp hagyományos, környezetszennyező üzemanyag nélkül. Útjuk az Arab-tengeren át Indiába, majd Mianmaron át Kínába vezet. Innen átrepülik a Csendes-óceánt, átszelik Észak-Amerikát, majd az Atlanti-óceán felett is átkelnek, hogy Dél-Európán és Észak-Afrikán keresztül visszatérjenek kiindulópontjukra. A hosszú úton tucatnyi köztes megálló szerepel, a pilóták ezek alkalmával váltják egymást az együléses repülőgépen. Az ekkor 62 éves Borschberg szerint: „ez lesz az eddigi legnagyobb kihívás abban az értelemben, hogy soha nem repültünk óceánok fölött”. Ám a Csendes-óceán átrepülését tervező Solar Impulse 2 napelemes repülőgép pilótája a táv megszakítására kényszerült, és 36 órás repülés után Japánban landolt a rossz időjárás miatt. De az időjárás megkegyelmezett ás átszelték a Csendes-óceánt, megérkezve Hawaiira. Tehát a gép és pilótája leszállás nélkül tett meg több mint nyolcezer kilométeres utat a japán Nagojából az amerikai szigetekre mintegy 120 órán át. André Borschberg ezzel megdöntötte a leghosszabb leszállás nélküli szóló utazás rekordját. (Az előzőt Steve Fossett amerikai milliomos kalandor tartotta, aki 2006-ban szuperkönnyű sugárhajtású gépével leszállás és üzemanyag-feltöltés nélkül, 76 óra alatt repülte körül a Földet.)

2016-ban Hawaiiról indult, majd megállás és üzemanyag nélkül 62 órányi repülés után egy kaliforniai kifutópályán szállt le a világkörüli útján lévő napelemes repülőgép. Teljesítve világkörüli útjának 11. szakaszát Arizonából indult, majd 18 óra és 10 perc repülés után rendben landolt az oklahomai Tulsa nemzetközi repülőterén.

A 15. állomást sikeresen elérve megérkezett Sevillába a Solar Impulse 2 napelemes repülőgép, fedélzetén Bertrand Piccard pilótával. A gép New York JFK repteréről szállt fel és a transzatlanti utazás 71 órába telt, azaz a gép 3 nap alatt szelte át az óceánt, és teljesítette a 6272 kilométeres távot.

A pilóták mögött rengeteg tőke, támogató, pénz és hatalmas fejlesztő csapat áll. A második generációs Solar Impulse (Si2) a tiszta technológiák koncentrációja. Mint már korábban bemutattuk a szénszálas anyagból készült együléses repülőgép szárnyfesztávolsága 72 méter, súlya 2300 kg. A négy, egyenként 38,5 kilowattórás akkumulátort a szárnyakba épített 17 248 napcella táplálja. Ezek hajtják meg a négy, egyenként 13,5 kilowattos, 17,5 lóerős villanymotort és a propellereket a megújuló energia felhasználásával. A gép képes napközben maximális mennyiségű energiát megtakarítani, éjjel pedig az akkumulátorok segítségével repülni. Az Si2-nek nincs szüksége üzemanyagra.

Nos, ha Piccard eltávolít egy c-t a nevéből, akkor talán hamarosan mehet az űrbe is.