Sokszínű természet – Szavazz 2022 madarára!


Madár - Sokszínű természet - Szavazz 2022 madarára
Olvasási idő: 4 perc

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben elindította „Év madara” programjának célja, hogy megismertesse a társadalommal  azokat a madárfajokat, amelyek védelméért a lakosság is sokat tehet.

A 2022-es Év madara szavazás jelmondata, a Sokszínű természet, amely a madárvilág, a madarak változatossága mellett a biodiverzitásra és a biológiai sokféleségre, sokszínűség fontosságára is utal. Az élőlények összessége és fizikai környezetük állandó kölcsönhatásban áll egymással – ez a kölcsönhatás hozza létre az ökoszisztémákat, melyek nélkül az emberi élet elképzelhetetlen lenne. A biodiverzitást azonban számos veszély fenyegeti világszerte. Több növény- és állatfaj halt ki, illetve kerül ma is a kihalás szélére az emberi tevékenység következtében. A biológiai sokszínűség megszűnése nem csak a ritka állat- és növényfajok eltűnését jelenti, hanem azt is, hogy az egyes ökoszisztémák kevésbé képesek megújulni, és a természeti rendszerek sérülékenyebbé válnak a külső hatásokkal szemben.

Három feltűnően színes fajt bocsátanak szavazásra, hogy az egyik madár a biológia sokféleség, a sokszínű természet nagykövete legyen 2022-ben. A sokszínű természet érdekében rájuk lehet szavazni!

Kékbegy (Luscinia svecica)

A légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó, Eurázsiai elterjedésű faj, amely Európa déli részéről azonban hiányzik. Hazánkban a fehér csillagos alfaj fészkel. Az egyik legszebb tollazattal rendelkező nádi énekesmadár, amely rejtett életmódot él, ezért nehezen észrevehető faj. A nádasok szegélyzónájában fordul elő leginkább, a homogén, sűrű nádállományokat elkerüli. Kedveli a csatornapartokat, halastavakat, bányatavakat. Előszeretettel keresgél a növényzet alsó részén, az avas nádban, amit költőhelyként is használ. Rovarokkal, pókokkal, férgekkel táplálkozik, melyeket főleg a talajon kap el, néha azonban röptében is vadászik. Évente általában két fészekaljat nevel. A fiatalok pettyesek, farktükrük vörös. Territoriális madár.

Kékbegy (Luscinia svecica)

Nászidőszakban kezdetben a hímek a revír magasabb pontjain énekelnek és nászrepülnek, később a talajon szárnyukat széttárva ugrálnak. A kékbegy hím nászrepülése nagyon látványos. Éneklés közben néha levegőbe emelkedik és széttárt faroktollakkal egy félkört leírva visszaszáll eredeti helyére, vagy annak közelébe. Amikor egy tojó érkezik, a hím, a talajon kék melltollait felborzolva, szárnyait kissé leeresztve, kezd udvarolni neki. A fészket a tojó egymaga építi a talajhoz közel vagy 1-2 méteres magasságban, melynek anyaga vékony növényi szálak, gyökérdarabok, nád és gyékény. Rendszerint 5-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik. A hím eközben a közelben énekel. (A kékbegy éneke szép és változatos, de remek hangutánzó is. Más madárfajok mellett a békabrekegést és a tücsökciripelést is utánozza.) A lappok ezért az északi kékbegyet „száznyelvű dalosnak” hívják.

A 13-14 nap elteltével kikelő fiókák etetésében mindkét szülő részt vesz. A fiatalok már 11-16 napos korukban, röpképességük elérése előtt elhagyják a fészket, de egy ideig még a közelben tartózkodnak, és a szülők etetik őket. Az utódok egyévesen válnak ivaréretté. Vonuló madár, a telet Afrikában tölti, hazánkban jellemzően áprilistól szeptemberig tartózkodik. Hazai fészkelő-állománya 1200-2000 párra tehető (2014-2018), 1901 óta védett. A szabadságot kedvelő széplelkűek szavazatára számíthat. Sokszínű természet szavazás itt.

 

Zöld küllő (Picus viridis)

Gyakori harkályféle, amely kedveli a ligetes erdőket, fasorokat, városi parkokat, temetőket, ártéri erdőket. Testhossza 30-36 cm (nála csak a fekete harkály nagyobb), szárnyfesztávolsága 45-51 cm, aminek végei barnásfeketék, krémszínű csíkokkal. Tollazatának uralkodó színe a zöld, mindkét nem piros sapkát visel, szemkörnyékük pedig fekete. A hím fekete bajuszának a közepe piros, a nőstényé teljesen fekete. Csőre szürke, az alsó káva sárgás. Fő tápláléka a hangya, de a fák kérge alatt megbújó más rovarokat és azok lárváit, bábjait is elfogyasztja. Rendszeresen keresgél a talajon is és zsákmányait hosszú, ragadós nyelvével szedegeti össze.

Állítólag nevét (hazánkban) a küllők nyikorgására, sajátos hangzására emlékeztető hangjáról kapta, amit ma már inkább csak éles kacagáshoz hasonlítanak. Természetesen nevezik zöld harkálynak is, érthető módon, de ismert egyes térségekben még zöld zsolna, zöld zsóna, sárküllő és külü néven is. Idegen országokban ordító harkályként emlegetik.

Állandó madár, de télen kóborolhat. Elliptikus röpnyílású 2-18 méteres magasságban lévő odúban május-júniustól költ. Az odút 2-4 hét alatt maga készíti és akár több évig is használja. A fiókák a harmadik héten hagyják el az odút, de még fiatalon sem távolodnak el túlságosan szülőhelyüktől. A szülők kirepülés után még két hétig etetik a fiókákat, ezután a család szétszóródik. Hazai fészkelő-állománya 15-17 ezer párra tehető (2014-2018) és növekedést mutat. Legidősebb gyűrűzött példánya több mint 15 évig élt. Hazafias lelkületű olvasóink fontos, hogy rá szavazzanak!


 

Vörös gém (Ardea purpurea)

Afrikában, Madagaszkáron és Eurázsia déli részén él. Magyarországon szinte mindenütt megtalálható, de a hazai állomány jelentősebb része az Alföld nádasaiban él. Nevét az ivarérett példányok fekete csíkokkal tarkított vörösesbarna nyaki tollazatáról és gesztenyeszínű begyéről kapta. Háta és szárnya felső oldala vasszürkés színű, szárnyán barnásvörösesen irizáló árnyalattal. Alsó szárnyfedőik rozsdabarnák. Népi elnevezései: fosgém, fosó gém, barna gém, vasgém. Nagy méretű gázlómadár (testhossza eléri a 70-90 cm-t), amely laza telepeit nagy kiterjedésű nádasokban alakítja ki. Magas peremű fészkét nádból építi, fészekalapjait más fajok is felhasználhatják.

Vörös gém (Ardea purpurea)

A nemek egyformák, bár a hímek némileg nagyobbak. A madár feje keskeny, szinte egybeolvad hosszú, egyenletes vékony sárga csőrükkel. Szemük is sárga színű. Fejtetejükön pedig sötét sapkát viselnek, tarkójukról általában két rövid, vékony fekete dísztoll lóg le. Költőhelyétől sokszor jelentős távolságra is eljár táplálkozni, kedveli a székisásosokat. A nap nagy részét a sekély vízben mozdulatlanul állva tölti, várva, hogy felbukkanjon a zsákmány. A halak mellett kétéltűeket, vízirovarokat, rákokat is fogyaszt. Az évi egy fészekalj során 4-6 tojást rak, ebből a fiókák 25-28 nap alatt kelnek ki, a szülők pedig közösen kotlanak és közösen is gondozzák a fiókákat. 7-8 hét múlva hagyják el a fészket.

A párzási időszakban a kifejlett példányok tollazata világosabb, színesebb lesz. Röpte a gémfélékre jellemző, azaz nyakát S-alakban, mélyen begörbíti, fejét pedig lefelé tartja. Ilyenkor hosszú, hátrafelé kinyújtott karcsú sárga lábai jóval túlnyúlnak a farkán. Ritkán hallható hangadása a szürke géméhez hasonlít, bár attól magasabb hangfekvésű, recsegő kiáltás. Vonuló madár, amely április és szeptember között figyelhető meg hazánkban. Augusztus-szeptember hónapban hagyja el hazánkat és Nyugat-Afrikában telel. Hazai fészkelő-állománya mindössze 630-810 párra tehető (2015-2018). Magyarországon fokozottan 1954 óta védett. Sokszínű természet szavazás itt.



Previous A cserepeshéjú bogárcsiga vasfoga
Next 19 millió évvel ezelőtti hirtelen cápapusztulás

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük