Csak nem másfél évtizede használatos a világban az igen nehezen eltávolítható májdaganatok gyógyításakor használatos radioembolizáció.

Az eljárást azonban csak 2018 decemberében alkalmazták először Magyarországon. Lényege, hogy katéterrel miniatűr sugárforrások tízezreit juttatják a tumort tápláló véráramba. A részecskék megrekednek az erekben, és ezáltal nagy dózisú, helyi sugárterápiás hatást fejtenek ki.

Az eljárás egyfajta csodafegyvernek számít a rák elleni harcban, hiszen az orvostudomány akkor alkalmazza ezt, ha a hagyományos kezelés és a sebészi műtét is kudarcot vall. A májdaganatos betegek számára felcsillanhat a remény, hogy egy fájdalommentes beavatkozás megmentheti az életüket.

A szisztéma egyszerű: a hatásosan roncsoló sugárterápiát ötvözik a célzott módozatokkal, hogy a hatást a túlburjánzott sejtek közvetlen közelében fejthesse ki.

A rák a modern kori ember számára a leginkább félt és gyötrő állapot. A kétségbeesést ezzel kapcsolatban a változatos lokalizáció tovább növeli, hiszen bizonyos ráktípusokra még nem áll rendelkezésünkre kielégítő terápiás módszer vagy hatékony gyógyászati beavatkozás. A gyors sejtszaporodás pedig hamar áttéteket képezhet és kiterjedhet lassanként az egész szervezetünkre.

Bár még az univerzális gyógyszerre várni kell, azért koránt sem vagyunk tehetetlenek a legtöbb fajtájával szemben. Az orvostudomány eddigi fegyvertárának legfontosabb részei a korai felismerés, a sebészeti műtét és a radiológiai sugárzás.

A radioembolizáció kicsit mindháromhoz tartozik, mivel a felismert daganatot a megfelelő helyen, sugárzással pusztítja el. Az eljárás a hagyományos onkológiai kezelésre nem reagáló májdaganatosoknak adhat új reményt. Pontosan úgy, mint annak a 72 éves férfinak, akit így kezeltek a Semmelweis Egyetemen.

A radioembolizáció során a kar felől, katéterrel bejutva, a máj tápláló erein keresztül a tumor vérellátásába mikroszkopikus méretű sugárforrások tízezreit juttatták be. Ezek az apró sugárzó részecskék a daganat ereiben elakadva rendkívül nagy dózisú, de csak a tumorban hatást kifejtő, belső sugárterápiás kezelést jelentenek. A beteget így sem a kezelés alatt, sem az azt követő rövid megfigyelés idején nem kellett elkülöníteni családjától, otthonától.

A kezelés fájdalommentes, körülbelül 40 perces érfestésként élhető meg, melyet követően – betegbiztonsági okokból – mindössze 24 órás megfigyelés volt szükséges. Utána a beteg hazamehetett. Mivel a beavatkozást kar felőli katéterezési technikával végzik, a megfigyelési időszakban sincs a páciens ágyhoz kötve, sem mozgásában korlátozva.

A decemberben kezelt férfi jól van: a kezelést követően két hétig még gyenge és fáradékony volt, de a január elején végzett PET-CT vizsgálat alapján a korábban 10 centiméternél nagyobb, hagyományos kezelésre nem reagáló daganat térfogatának több mint 50 százaléka már biztosan elpusztult. A beavatkozást Dr. Bánshági Zoltán és csapata végezte.

A sikeres történet azonban koránt sem ér itt véget. A csodafegyver alkalmazása ugyanis számtalan kérdést vet fel!

Először is az eljárást nem csak a májdaganat ellen lehetne felhasználni, hiszen az érhálózaton keresztül könnyedén eljuttatható lehetne szinte bárhová. A megoldás az ember anatómiai sajátosságában keresendő. A májnak kettős vérellátása van, az artériás, és a belek felől a részben feldolgozott tápanyagot hozó vénás vérrendszer. A máj a vénáson keresztül is elműködik, így az előbbit ,,le is lehet kapcsolni”. Ezáltal biztonságosabban alkalmazható a technika. De koránt sem a biztonsági játék az, ami miatt a máj felülreprezentált, ugyanis a legtöbb esetben a legelső áttétképződési helyről van szó, ahol a leggyorsabban nő a daganat.

Az, hogy a radioembolizáció nem váltja fel az összes kezelést, arra talán két ok van. Az egyik, hogy ez egy bonyolult eljárás. Gondos tervezést és modellezést igényel. Heteket is igénybe vesz a próba-érfestés, amíg elkezdődik az ,,éleslövészet”. A másik, hogy a rákkezelési protokoll – hasonlóan a többi beavatkozási protokollhoz – elsődlegesen a jól bevált beavatkozásokat részesíti előnyben. A radioembolizáció pedig még egyszerűen ,,nem tart ott”. Ez utóbbihoz tartozik, hogy az úgynevezett egészségipar egyéb – sokszor pénzügyi, megtérülési – szempontokat is mérlegel, ami eddig hátrányosan befolyásolta a magyarországi bevezetést.

Mivel sugárzásról van szó, az orvosok egy jól elválasztott plexidobozban tartják az ittrium 90-es izotópot, hogy védve legyenek a rövid távú béta-sugárzástól. A befecskendezés vízzel és kontrasztanyaggal történik. Az izotóp az atomreaktor működési mellékterméke, így később szó lehet akár a hazai utánpótlás lehetőségéről is  Természetesen a tervezés az igazi költségnövelő tényező, hiszen a ,,csodafegyver” folyamatosan bomlik, így percre pontosan kell szállítani.

Jelenleg a radioembolizáció közepesen drága beavatkozás. A társadalombiztosító egyedi méltányosság alapján finanszírozza.

Az elterjedést azonban akadályozza, hogy kevesen vannak, akiknek van gyakorlatuk végrehajtani a beavatkozást. Illetve nem minden kórházban áll rendelkezésre egy megfelelő csapat. Kell ugyanis egy májsebész és onkológus, akik előzetes szakvéleményt fogalmaznak meg és utalják a pácienst a sugárzásra. Aztán a munka dandárja arra a csapat radiológusra marad, akiknek nagy tapasztalata van az onkointervencionális terápiákban.

A sikeres radioembolizáció egyaránt lelkesítheti az orvostársadalmat és a betegeket is. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy újabb csatát nyerhessünk a rákbetegség ellen, hogy egyszer a háborút is megnyerhessük!

Forrás:
semmelweis.hu
semmelweis.hu/hirek
nlcafe.hu