Szakértők szerint nagyon ritka római császárkori kocsisírt tártak fel az egykori Aquincum területén.

A figurális bronzalakokkal gazdagon díszített mintegy 1700 éves négykerekű luxus utazókocsi maradványait az egykori aquincumi villaövezetben, a Csillaghegyi Strandfürdő területén tárták fel idén tavasszal az Aquincumi Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum régészei. Láng Orsolya, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Aquincumi Múzeumának igazgatója szerint a feltárás eredményeképpen nem csupán szép tárgyakkal, hanem hatalmas információhalmazzal gazdagodhat a tudomány.

A kocsis temetkezések szakértője, Mráv Zsolt régész kiemelte, hogy Pannónia észak-keleti területéről összesen 30 kocsisírt ismer a tudomány, Budapest területén pedig a mostani mindössze a második ilyen típusú feltárt temetkezés. A kocsi és mellé leölt fogatos lovak maradványai között megtalálták a jármű hátoldalát díszítő tíz darab bronzszobrot, amelyek a követőinek túlvilági boldogságot ígérő Bacchus istenséget és kíséretét ábrázolják. Előkerült a kocsi ülése és felépítménye is, amelynek a karnisrudak és a réz függönykarikák alapján minden oldalát függönnyel lehetett eltakarni – ismertette a leletet a szakember, aki szerint az ilyen luxuskivitelű utazókocsik a római kori technikatörténet elfeledett csodái közé tartoztak, elkészítésük hatalmas szakértelmet igényelt. A jármű bonyolultságát jelzi, hogy a sírból összesen mintegy 400 vasalás és bronzdíszítés került elő.

Más feltárt sírokkal ellentétben a kocsit nem menetkészen állították a két méter mély gödörbe, hanem egyszerűen fejjel lefelé beborították a leölt fogatos lovak tetemével együtt. Mindez tovább nehezítette a bonyolult szerkezet részeinek azonosítását, viszont így szinte sértetlenül kerülhetett elő a kocsi hátsó részét díszítő gazdag dísztárgyanyag.

A kocsi és a fogatos lovak a túlvilági utazás kellékeként kerültek a sírgödörbe, a helyi kelta őslakosság hitvilága szerint ugyanis a halott lelke hosszú utat bejárva jutott a túlvilágra.

A helyi eraviszkusz törzs elitje által ápolt kocsis temetkezési szokásokra példák a 2002-es budaörsi és 2012-es sárisápi sírleletek, utóbbinál a lovak mellett négy darab vadászkutyát is leöltek a temetési szertartás során. Itáliából teljes mértékben hiányoznak az ilyen típusú leletek, hiszen a kocsisírok idegen szokást jelentettek a klasszikus római temetkezési szokásokhoz képest. A kocsis temetkezés a birodalom kelta népek által lakott területeinek sajátja volt. A birodalom keleti részén az egykori Pannónia és Trákia (ma Bulgária) területén kerültek elő ilyen leletek. Az utazókocsi teljes restaurálása egy-másfél évet vehet igénybe.

Vass Lóránt, az ásatás vezető régésze elmondta, hogy az örökségvédelmi előírások értelmében végeztek teljes körű megelőző feltárást a strandfürdő fejlesztési beruházásra kijelölt területén. Korábban nem voltak régészeti feltárások a területen, amely a sorozatos építkezések alatt teljesen átalakult, csökkentve az esélyét a leletek előkerülésének. A feltárás előrehaladtával először vaskori leletekre, majd egy, már az ókorban is megbolygatott római kori gyermeksírra bukkantak. Mivel ötszáz méteren belül fennmaradtak egy római kori villa maradványai, sejtették, hogy további leletek kerülhetnek elő a területen. Nem sokkal később a közelben meg is találták a kocsis temetkezést rejtő sírgödröt. A régészek szerint egyelőre nem bizonyított, de elképzelhető, hogy a kifosztott gyermeksír és a kocsis temetkezés közvetlen kapcsolatban állhat egymással.

Fotó: Szigetváry Zsolt