Százezer év után is aktívvá válhat egy szunnyadó vulkán


Százezer év után is aktívvá válhat egy szunnyadó vulkán?

Európában az elmúlt 20 millió év legnagyobb vulkánkitörési eseménye a Pannon-medencében (Kárpát-medencében) történt.

Haranginé Lukács Réka és munkatársai a Pannon-medence kialakulásának egyik legfontosabb időszakában zajlott vulkánkitörések idejét pontosították. Rámutattak, hogy Európában az elmúlt 20 millió év legnagyobb vulkáni kitöréseit produkáló időszak 14,4 és 18,2 millió éve volt, amikor több mint 4000 köbkilométer vulkáni anyag terült szét a térségben és még több mint 1000 km távolságban is hullott a vulkáni hamu.

A vulkáni működés ekkora nagysága és jellege összemérhető többek között a 300 ezer éve aktív új-zélandi Taupo vulkáni területen zajlott vulkanizmussal, ahol bolygónk legutolsó szupervulkáni kitörése történt 26 500 éve (ekkor, az oruanui kitörés során 1000 köbkilométer vulkáni anyag robbant a felszínre).

Haranginé Lukács Réka szisztematikus mérésekkel és adatértelmezéssel több mint 1400 darab piciny, a hajszálhoz hasonló méretű cirkonkristályon határozta meg a képződésük korát, majd következtetett a vulkánkitörések idejére. A közel 4 millió éves időszakon belül nyolc kitörési eseményt különített el, ezek közül legalább három jelentős nagyságú volt, ami nagy területen okozott vulkáni hamuhullást.

Százezer év után is aktívvá válhat egy szunnyadó vulkán
Forrás: MTA

 

Az eredmények segítségével jobban megérthetjük a Pannon-medence kialakulásának korai időszakát,

amikor az elvékonyodó földkéregbe hatalmas mennyiségű magma nyomult. A kutatócsoport az új koradatok alapján fontos tektonikai események idejét is meghatározta, így új megvilágításba került két jelentős kőzetblokk forgási eseményének kora.

Szintén az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport tagjaként kutatta Molnár Kata PhD-hallgató a hosszan szunnyadó vulkánok természetét. Eredményei szerint a vulkánkitörések között hosszú időszak, akár több mint 100 ezer év is eltelhet, ám még ezután is felújulhat a vulkáni működés. Mindezt figyelembe kell venni a vulkáni veszélyt felmérő vizsgálatok során, ezért felhívja a figyelmet a látszólag inaktív, hosszan szunnyadó vulkánok kutatásának fontosságára.

Molnár Kata PhD-dolgozatában egy viszonylag új kormeghatározási módszert alkalmazott. A cirkonásványokon végzett (U-Th)/He geokronológia lehetőséget ad olyan esetekben is a vulkánkitörések idejének meghatározására, amikor a hagyományos módszerek nem használhatók. A kutatás újdonsága, hogy ilyen részletességű kormeghatározási vizsgálatot 1 millió évnél fiatalabb vulkánkitörések esetében még nem nagyon végeztek.

A kutatócsoport tagjai a Kárpát-medence legfiatalabb vulkánja, a székelyföldi Csomád környezetében lévő összes vulkánkitörési helyszínről kőzetmintát vettek, ami lehetővé tette nemcsak a kitörési idők, hanem a köztük lévő szunnyadási időszakok meghatározását is. Kimutatták, hogy a területen elszórt, kis térfogatú lávakőzeteket eredményező kitörések 1 millió éve kezdődtek, és a vulkáni működések között több mint 100 ezer éven keresztül tartó nyugalmi szünetek is voltak. A népszerű kirándulóhelyként és a kénes szén-dioxid-kiáramlásairól is ismert Büdös-hegy és Bálványos lávadómjai 642 ezer, illetve 583 ezer éve alakultak ki (30-40 ezer éves hibahatáron belül). A Csomád-vulkán működése 150-180 ezer éve kezdődött, ami előtt szintén több mint 100 ezer évig nyugalom lehetett a térségben. Mellesleg a székelyföldi Csomád vulkán 32 ezer éve tört ki utoljára, azonban számos megfigyelés utal arra, hogy nem tekinthető inaktív tűzhányónak. Erre már Vasile Lazarescu bukaresti professzor is felhívta a figyelmet. De azért nem kell megijedni, ez csak akkor fordulhat elő, ha nagyobb mélységből, a magmaképződés felső földköpenyi helyszínéről, újabb magmaadag érkezik a magmakamrába.



Previous Világháborús amerikai repülőgép-hordozó roncsaira bukkantak
Next Theraoptix: Gyógyszer a kontaktlencsében

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.