Az Indiai-óceán leggyönyörűbb szigetországát a süllyedés nagyon is valós veszélye fenyegeti.
Modern megoldások híján elképzelhető, hogy a Földünk eme mesés turistaparadicsomát az unokáink már nem fogják látni. Valószínűleg a Maldív-szigetek lesz az első olyan ország, ahonnan a lakosság azért emigrál, mert az otthona teljesen megszűnik!
A 298 km2-es, Zala megye kevesebb, mint tizedének megfeleltethető Maldív-szigetek kétségkívül a legek országa. Bár a szigetcsoport kicsi, a fiatal szuverén köztársaság 1192 szigetből áll, amelyek észak-déli irányban, mintegy 800 km hosszan terülnek el. Ugyanakkor ebből csak 200 sziget lakott, és körülbelül 87-en van jelen kizárólagosan a turizmus. A trópusi éghajlati övezetben fekvő országot kicsivel kevesebb, mint 440 000 ember lakja. Őket fenyegeti a süllyedés, amely egyaránt adódik a globális felmelegedés hatásaiból, az alacsony tengerszint feletti magasságból és a szigetek földrajzi szerkezetéből!
Az üvegházhatású gázok koncentrációjának emelkedése miatt bekövetkező hőmérséklet-emelkedés a katasztrófa szélére sodorhatja a lakosságot.
Közvetlen módon az életminőségüket, közvetett módon legfőbb megélhetésüket a turizmust fenyegeti. A trópusi éghajlaton fekvő Maldív-szigetek napi átlaghőmérséklete 30 Celsius fok. Ennyit mutatnak a hőmérők egész évben és ettől csak felfelé van eltérés. A felmelegedés miatti átlaghőmérséklet-növekmény és a víztömeg savasodása a rendkívül gazdag élővilágot sújtaná elsősorban, ami halálra ítélné a legfőbb látványossággá vált korallokat.
Az ENSZ kezdeményezésére megalakult Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének 2019-es jelentése szerint az már egészen biztos, hogy a Földünk 1,5-2 Celsius fokos átlaghőmérséklet-növekedést fog elszenvedni. Persze a növekedés nem egyenlően oszlik majd el a világon! A Maldív-szigetek ebből a szempontból a kevés szerencsés védettebb területek közé tartozik, de ez mindössze annyit jelent, hogy a klímaváltozás negatív hatásaiban nagyon rosszul álló északi félteke mérsékelt és hideg éghajlati övezetében a változás jóval brutálisabb mértékű.
A károkat némiképp csökkenti a tény, hogy a trópusi párás meleg levegő hőmérsékletének növekedése kevésbé megterhelő az emberi szervezetre nézve, mint a száraz, sivatagos részek felmelegedése. Utóbbi esetben a konstans aszály és elviselhetetlen meleg önmagában is lakhatatlanságot idéz elő. Az Indiai-óceánon fekvő szigetcsoport igazi nemezise a savasodás. A szén-dioxid-emisszió körülbelül harmadát a nagy víztömegek nyelik el. A magasabb hőmérsékletű vízben a szén-dioxid rosszabbul oldódik, ezért a pH-értékük nő. A savasodás egyszerre okozza a többlet tápanyagok partközeli kioldódása miatt bekövetkező algásodást, a víztömeg sótartalmának növekedését, illetve forróságát.
A korallzátonyok nagyon törékeny ökoszisztémák,
ezért egyértelmű, hogy a környék állatai és növényei a tűréshatáruk körül vannak és valószerűtlen, hogy a természet változásából adódó újabb csapásokat kibírják. A savas vízben a meszes vázat lakhelyül választó teremtmények, mint például a tengeri sünök, csigák és rákok nem tudják kinyerni a vízből a karbonátokat. A korallok esetében ez a váz kialakításának ellehetetlenülését jelenti. Emellett a fehéredés is jellemző, amely során a korallok kilökik az őket színező szimbionta algákat az óceán forróbbá válása miatt, a stressz hatására. Bár a ,,kifehéredett”, pusztán a karbonátos vázát mutató korall még nagyon is él, ha a tápanyag-szimbiózis nem épül vissza, a következmény menthetetlenül a tömeges pusztulás.
Miért fontosak ennyire a korallok?
A korallok nem csupán turistalátványosságok, hanem a Maldív-szigeteket alkotó szigetcsoportok fő alkotóelemei. Az ezret is meghaladó számú homokos szárazföldek az úgynevezett atollok. Jellemzően gyűrű alakúak, mert vulkánok peremén alakulnak ki. A tenger alatti vagy később elnyelődő vulkanizmus létrehozza a szigetet a kilövellt lávából, amiből később az erős talapzat lesz. Az így keletkezett zátonyra később korallok telepszenek és formálják tovább, míg egy konkrét építmény nem jön létre. A vulkán kráteréből így alakul ki a belső lagúna. A homokos felszín pedig a természeti erők koptató hatásai miatt jön létre.
Az atollok képződése folyamatos, a korallok egyre több területet foglalnak el az óceántól és töltik fel azokat.
A korallok pusztulása ezt a folyamatot akasztaná meg és fordíthatná vissza. Amúgy is késélen táncolnak, ezek az apró földrészek. A Maldív-szigetek büszkélkedhet a legalacsonyabb és legmagasabb ponttal, ami a tengerszint feletti 2,3 méter mindössze és a déli Addu-atollon található. A szigetek felszínének többsége azonban az 1 méteres tengerszint feletti magasság körül van. Éppen ezért mondjuk, hogy a Maldív-szigetekre leselkedő legnagyobb veszély a süllyedés! Ebben a sorsban a trópusi szigetcsoport olyan helyekkel osztozik, mint Tuvalu, Salamon-szigetek, Tonga és Pápua Új-Guinea vagy Velence.
A Maldív-szigetek 1965-ben függetlenedett a britektől; rövid ideig szultánátus, majd elnöki köztársaság lett, nem kevés autokrata beütéssel. A lakosság éppoly szegény, mint az ország gazdasági lehetőségei. Bár a turizmusban hatalmas potenciál van, a növekedést elinflálja az import. Infrastruktúra a főváros közigazgatási határain kívül gyakorlatilag nincs, a látogatókat a két reptér egyikéről rögtön a szállodába viszik. A lakosság nem csak a turistáktól, de egymástól is elszeparált; a földrajzi adottságukhoz képest meglepően kevés a hajó, az atollokat irányító elöljárókat pedig az elnök, Abdulla Yameen nevezte ki. Bár ő 2018-ban megbukott és egy jóval demokratikusabb éra vette kezdetét a Maldív Demokrata Párt kormányzása alatt.
Csakhogy az idő vészesen fogy!
A forró és párás légköri viszonyok miatt a turista szezon csak novembertől áprilisig tart! Májustól októberig a turisták számára nem ajánlott, monszun időszak zajlik: délen már április végén megkezdődnek a heves esőzések és viharok, amelyek egészen októberig eltartanak, majd októbertől december végéig az északi régiók következnek. A monszun időszak esőzései rengeteg gazdasági lehetőséget kiiktatnak. Nincs helyben édesvíz és a növekvő szemét összegyűjtése és eltávolítása is gondokat okoz, mivel az égetés esetlegesen negatívan hathatna vissza a turizmusra. Az utóbbi időben a tengerrengések okozta szökőárak – a 2004-es cunami a GDP 62%-át vitte el – pedig olyan sebeket rónak az ország nemzeti össztermékére, hogy már a reorganizáció is lehetetlen messzeségbe került! Mégis mit lehet tenni ilyen helyzetben?
A Maldív-szigetek süllyedése nem érte meglepetésként sem a lakosságot, sem a kormányt. Már régóta beszélnek róla és kérik a nemzetközi közösségek segítségét. Látványos performanszra került sor 2009-ben, amikor a kormány a víz alatt tartotta meg szokásos, napirendi ülését. Egy évre rá az Európai Unió, a Világbank és a maldív kormány tripartid egyezményt írt alá – a Megértés Memorandumát – amelyben egy pénzügyi alapot hoznak létre. A Trust Fund (bizalmi vagyonkezelőalap) számlájára eurómilliók érkeztek és az egészről a kormány rendelkezhetett, hogy megértse és különféle programokkal – főleg az energia, hulladék és kulcsintézmények terén – csökkentse a klímaváltozás negatív hatásait az országra nézve.
Feltételezhető, hogy az autokrata vezetés nem optimálisan költötte el a pénzeket, ugyanakkor több, hasonló cipőben járó ország is elkezdett lobbizni!
Ezek az országok úgy, mint Bhután, Nepál, Banglades és egyes független óceáni szigetek összefogtak és kiharcolták a nemzetközi szervezeteknél, hogy források álljanak rendelkezésre. Azonban a donorok által rendelkezésre bocsátott források nem fogják tudni megállítani a hullámokat. Innentől kezdve csak két lehetőség maradt! Az egyik, amit még maga az elnök, Maumoon Gayoom mondott 2008-ban:
,,Nem kívánjuk elhagyni a Maldív-szigeteket, ugyanakkor szintén nem akarunk klíma menekültekként évtizedeket sátrakban élni.”
Az idézet azért érdemes kiemelnünk, hiszen ennek a mondatnak a 2015-ben kezdődő menekültválság után, mindenki számára érezhető súlya van! Bár Gayoom diktatórikus módszerei szörnyű világot eredményeztek a földi paradicsomban, a diagnózis pontos. Még a tripartid együttműködésben létrehozott alap előtt, a kormány szintén létrehozott egy jóval kisebb alapot, ahová a turizmusból származó bevételek egy része kerül, hogy földterületeket vásároljon a szomszédos Srí-Lankán, de főleg Indiában. Maga az ötlet az arab olajmonarchiákat utánozza, akik gazdasági szerkezetváltoztatásukra fordítják a petrodollárjaikat.
Hasonló lépésként értékelhetjük, hogy 2015-ben a kormány átvitt a parlamenten, egy külföldiek ingatlanvásárlásával foglalkozó törvényt, amely lehetővé teszi, hogy az 1 milliárd dolláros befektetéssel rendelkezők birtokot vásárolhassanak maguknak, amelynek legalább a 70%-a feltöltött, mesterséges talaj. Sajnos nem tudni, hogy a maldív kormány vásárlásait hogyan osztják el a lakosság között, illetve azt sem, hogy a 2015-ös törvény nem kizárólag szupergazdag oligarchák luxusmagánbirtokait, esetleg Kína katonai bázisainak térségbeli kiterjedését növelik-e.
Legutóbb azonban egy érdekes és használható megoldási tervezettel álltak elő a hollandiai Dutch Docklands építészei. Koncepciójuk lényege, hogy vízen lebegő települést hoznak létre egy lagúnában. Ezáltal sok megfizethető ingatlan jöhetne létre, mindezt pedig a süllyedő atoll védelmében, amely hullámtörőként hasznosítható. Ráadásul a természeti szépség is megmaradhatna; mindössze annyi lenne az ára, hogy a korall-zátonyok turizmusa, tartósan a tengerszint alá kerül. A lagúnabeli házak rácsos szerkezetű építmények lennének, mintegy 200 hektáron.
Természetesen ez még csak egy koncepció, de az eseményeket felgyorsíthatja a 2018-as demokratikus átmenet.
Az úszó várossal mindenki nyerne. A kormánynak sikerülhetne összekötni a saját, illetve tripartid alapjait és azok forrásait a lebegő városok modern technológiákat ötvöző felszereltségével, megújuló áramtermelési metodikákkal, okos házakra váltva. A turizmust nem vetné vissza, hiszen a települések semmilyen kárt nem okoznak a korallokban, sőt a tiszta környezet a burjánzásukat is elősegítené! Az építési munkálatok 2022-ben kezdődnének el és egy év alatt be is fejeződnének. Az épületek átlagosan 93 m2-esek lennének és 250 000 dollárba kerülnének, amelyhez a kormány biztosítana kedvezményes jelzáloghitel-konstrukciót! A kormány várakozása szerint helyi halászok költöznének be a főváros, Málé melletti lagúnába.
Ha a fentiek mind realizálódnának ebben az egyetlen programban, a példa nem csak a Maldív-szigetek területén terjedhetne el, de más, süllyedés által fenyegetett nemzetek számára is megmenekülést jelenthetne. A megoldás tehát készen áll, már csak akaratra lenne szükség!
Források:
No Comment