Te hány gyógynövényt használsz?


Te hány gyógynövényt ismersz?
Olvasási idő: 4 perc

A világon megközelítőleg 12 000 gyógynövényfaj él, hazánkban ebből 300-350-et használtak kisebb-nagyobb jelentőséggel történelmünk során.

A körülbelül 30 gyakori, közismert gyógynövényen túl még sok olyan él hazánk területén, amely valamilyen gyógyhatással, vagy kedvező élettani hatással rendelkezik. Néhány meglepő gyógynövényt mutatunk most be. A gyógynövények kutatása a népi gyógyászatból indul ki, hiszen az évszázadok óta sikerrel használt fajok egy részénél már klinikai vizsgálatokat is végeztek. A gyógyhatásukat a legtöbb esetben tudományosan bizonyították, és már a megfelelő kivonatolás módszere és a pontos dózisok is ismertek. Ezek a kutatások nem haladnak olyan gyorsan, mint egy szintetikus szer előállításánál, aminek gazdasági okai vannak. A nagy gyógyszercégeknek a kutatásba és kísérletekbe fektetett pénze biztosabban megtérül az utóbbi esetben, mint amikor egy gyógynövényt vagy növényi hatóanyagot vizsgálnak, ami aztán egy sokkal szélesebb kör számára elérhető, így a profit is kevésbé biztos. Pedig sokan gyógyszer helyett inkább gyógynövényt használnának.

A természetvédelem és a fajok pusztulásának megakadályozása azért is fontos érdek, mert soha nem lehet tudni egy kipusztulás szélére került növényfajról, hogy mire lehetett volna használni. Jó példa erre az erdélyi hérics, aminek hazánkban már csak nagyon kis területen élnek példányai. A gyógynövény egyedszáma a mezőgazdasági területek növekedése miatt csökkent. De azért is, mert nagy mennyiségben használták a lovak gyógyászatában.

Azt már az elején el kell mondani, hogy az alább bemutatott fajok gyógyászati jelentősége napjainkban már kisebb, és némelyik használata nem megfelelő dózisban veszélyeket is rejthet. Ennek ellenére jó tudni, hogy néhány gyom, vagy olyan növényi rész, amely hulladékként a kukában köt ki, régen másra is használatos volt.

Tarackbúza

A tarackbúza (számos latin névvel megtalálható a szakirodalomban: Elymus repens, Agropyron repens, Panicum repens). Mindenfelé előforduló évelő növény, amely a kertekben sokszor igen problémás gyommá válik. Föld alatti szára, vagyis a tarackja nagyon agresszíven terjed, áttöri a kemény talajrögöket is, roppant hosszúra nyúlik, sok oldalágat, lefelé vékony gyökérszálakat, a föld színe fölé pedig zöld leveles szárakat hajt. A tarack színe sárgásfehér, belül üres, hegyes végű. Ha nem irtjuk, igen hamar ellepi az egész kertet. Akik szeretik ezt a gyógynövényt, azok is úgy gondolják, hogy megszabadulni tőle nem egyszerű feladat, mert ha egy-egy kisebb darabja a földben marad, nagyon hamar képes regenerálódni.

A tarackbúza megszárított tarackjai a gyógyászatban rhizoma graminis néven szerepelnek. A tarack forrázatát székrekedésre, enyhe hashajtóként használja a népi gyógyászat. Serkenti a nyálkahártyák működését, vizelethajtó, anyagcsere-fokozó hatású. Reumatikus bántalmak elleni, illetve hurutoldó teakeverékek alkotórésze, valamint húgyúti fertőzések, vesehomok esetén is ajánlják a teáját. Állatgyógyászatban a szarvasmarhának eledeléül szolgáló zabhoz, vagy darához keverték apróra vagdalva. Hatóanyaga, ami a tricin nevű polifruktozán, egy szénhidrátvegyület, emellett nyálkát és nyomokban szaponint is tartalmaz. Valamennyi A- és B-vitamin, kovasav, karvakrol, karvon és szilikát is van benne. Ősszel, vagy igen korán tavasszal, kizöldülés előtt szedendők a tarackjai, de ősszel tartalmazzák a legtöbb hatóanyagot. A felszedett tarackot megmossuk, oldalgyökereitől megtisztítjuk és vékonyan szétterítve megszárítjuk.

Cseresznye- és meggyszár

Ha gyógynövényt említünk, egészen biztos, hogy elsőre nem a cseresznye és a meggy szára jut eszünkbe. Pedig számos pozitív hatása van a cseresznye- és meggyszárnak is. Botanikailag ez az elterjedt megnevezés sem pontos, hiszen itt nem szárról, hanem a gyümölcs kocsányáról van szó. Leginkább nyálkaoldó, köptető hatása ismert, emésztési zavar kezelésére is használható. De emellett vízhajtó és gyulladáscsökkentő hatása is van, aminek köszönhetően hólyaggyulladás, hólyaghurut, felfázás vagy akár vesehomok esetében alkalmazták. Megoldást jelenthet ízületi betegségek, reumás fájdalmak enyhítésében.

Enyhén magas vérnyomás fennállásakor is segíthet, persze a gyógyszeres kezelést nem váltja ki. Tea készítéséhez ne friss szárakat használjunk, hanem szárítottat. Nem forrázatot, hanem 5-10 perces főzetet kell készíteni belőle, és kis mennyiség, egy csipetnyi is elég egy csészényi teához. Nem önmagában, hanem inkább keverékek alkotórészeként szokás használni. Nyálkaoldó hatásáról is ismert a meggyszár.

Ha gyógynövényt említünk, egészen biztos, hogy elsőre nem a cseresznye és a meggy szára jut eszünkbe, pedig számos gyógyhatása van.

Kukoricabajusz

Ez a gyógynövény gyakori alkotórésze a cukorbetegség hatásait enyhítő, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek. A népi gyógyászat a húgyutak bántalmai, vesehomok és hólyaghomok esetén, valamint cukorbaj ellen használták. Foszfortartalmánál fogva egyes hátgerinc panaszoknál előnyösen használható. Köhögés ellen a bajuszt rendszerint a kukoricaszemmel együtt főzték meg, és szűrletét cukorral vagy mézzel ízesítették, majd forrón adták a betegnek.

A kukoricabajusz kissé élénkítő hatású, de kivonatával májelégtelenséget, magas vérnyomást is kezeltek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál. A gyógynövényt teaként is fogyaszthatjuk. 3 dkg friss vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főztek, szűrve, naponta három alkalommal 1-1 csészényit fogyasztottak belőle.

A kukoricabajusz gyakori alkotórésze a cukorbetegség hatásait enyhítő, a diétás és a vizelethajtó teakeverékeknek.

Bojtorján

A szúrós bojtorján (Arctium lappa) friss hajtásából főzeléket is készítenek, gyökerét pedig az ázsiai konyhában használják, de a „nagyon angol” szénsavas üdítőital, a Dandelion and burdock egyik összetevője is bojtorjángyökér. A növény élettani szempontból jelentős mennyiségben tartalmaz rezet, vasat, mangánt, magnéziumot, cinket és kalciumot, de B-vitaminokat, valamint C- és E-vitamint is. Egyes bőrbetegségek tüneteit enyhíti, nem véletlenül kapható bojtorjánkivonatos sampon is. Gyakoribb fogyasztásával megelőzhető az érelmeszesedés, csökkenti az infarktus és a magas vérnyomás kialakulásának a kockázatát.

Fehér here

A fehér herének (Trifolium repens) salátába is keverhetők a zsenge levelei, sőt a virága is, emellett „vértisztító” hatása van. A virágából készült teát használják köhögéscsillapító, gyulladáscsökkentő, vízhajtó és serkentő hatása miatt, a virágok ugyanis flavonoidokat, ásványi anyagokat, szaponinokat tartalmaznak. Azonban túlzott fogyasztása egyeseknél vérrögképződést okozhat.

Madársóska

A madársóskák (Oxalis) frissen szedve és fogyasztva hatékonyak enyhébb emésztési zavarok esetén, és vízhajtónak, gyulladásgátlónak is ajánlják. Savanykás levelei sok C-vitamint tartalmaznak. Április-májusi virágzásukkor azonban a kalcium-oxalát nagyobb mennyiségben van jelen bennük, ami miatt enyhén mérgezővé válhatnak. Reumás és vesekőképződésre hajlamos embereknek semmiképp sem ajánlott a fogyasztásuk.

A madársóskák frissen szedve és fogyasztva hatékonyak enyhébb emésztési zavarok esetén.

Százszorszép

E szép és kertészeti változatokkal is rendelkező növény a gyepekben gyakran nem kívánt betelepülő gyom. A százszorszép (Bellis perennis) levelei és virágszirmai egyaránt fogyaszthatóak nyersen és főve, enyhén kesernyés ízük miatt étvágygerjesztő hatásúak. Ausztráliában teának megfőzve különböző emésztőrendszeri és légúti problémák enyhítésére használják, emellett gyulladásgátló tulajdonságai is vannak, valaha sebkezelésre is használták. Bimbója savanyítva is eltehető.

Gyermekláncfű

A pitypang (Taraxacum officinale) A-, B-, C-, D-vitamin és ásványianyag-tartalma miatt is jelentős. Vízhajtó és étvágygerjesztő tulajdonságai, illetve a májra és az epehólyagra kifejtett hatása miatt alkalmazzák. A leveleket virágzás előtt salátaként fogyaszthatjuk. A gyökerek elkészíthetők teának, vagy megpirítva és ledarálva pótkávéporként is fogyaszthatók. A színes virágok salátadísznek tökéletesek. De korábban méz hamisítására is használták: a cukorszirupot ezzel sárgították. A virágszárban lévő tejnedv enyhén mérgező, de íze is annyira keserű, hogy kis eséllyel lehet belőle annyit elfogyasztani, hogy az komoly gondot okozzon.

A pitypang A-, B-, C-, D-vitamin és ásványianyag-tartalma miatt is jelentős.

Fehér libatop

A fehér libatop (Chenopodium album) kertjeink gyakori gyomnövénye. Fiatal levelei ehetők, Észak-Indiában pedig termesztett haszonnövény. Magas kalcium-, vas- és fehérjetartalmával a spenóthoz hasonlóan felhasználható levélzöldségféle lehet, de csak a zsenge, 20-30 centiméteres példányai alkalmasak erre, vagy később a már idősebb példányok épp növekedésben levő hajtáscsúcsai. Gyenge hatású gyógynövényként is számon tartják, levélfőzete leégés, reumatikus fájdalmak enyhítésére használható.

Ezt a gyógynövényt mindenki ismeri, a fehér libatop (Chenopodium album) kertjeink gyakori gyomnövénye.



Previous Az ökológiai kutatás kihívásai
Next Maldív-szigetek, a süllyedő paradicsom

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük