Japán farkas – A kutatókat megdöbbentették a legújabb kutyaeredet-adatok


Japán farkas - A kutatókat megdöbbentették a legújabb kutyaeredet-adatok
Olvasási idő: 3 perc

A mára kihalt japán farkas (Canis lupus hodophilax) magyarázatot adhat arra vonatkozóan, hogyan váltak a kutyák azzá az állattá, amelyeket ma ismerünk és szeretünk.

A genetikai adatok megerősítik, hogy a kutyák az eurázsiai szürke farkasok leszármazottjai. De, hogy pontosan mikor, hol és hogyan háziasították a kutyákat egy mára kihalt szürkefarkas populációból, még mindig heves vitákat okoz. „Nem áll rendelkezésre információ erről a kihalt populációról” – írták japán kutatók a bioRxiv-ben, de a kutatócsoport által közzétett új tanulmány szerint a japán farkas rejtheti a választ. Az új kutatás szerint a japán farkas áll a legszorosabb rokonságban a modern kutyákkal. Genomját pedig (teljes DNS-szekvenciáját) széles körben örökölték a kutyák Kelet-Eurázsia-szerte.

A kutyánk rokona a japán farkasnak?

Ha az új adatok helyesek, az azt jelentheti, hogy a mai kutyák rokonságban állnak a japán farkasokkal, a szürke farkasok egyik alfajával, amely a japán szigetcsoportban található Honshu, Shikoku és Kyushu szigeteken élt, és 120 évvel ezelőtt kipusztult.

Korábban megállapították, hogy a „Honshu farkasok” (egy másik kifejezés a japán farkasokra) genomja, ami a British Múzeum gyűjteményének részét képezi, szoros rokonságot mutat a szibériai farkasokkal, amelyek a késő pleisztocénben éltek, „jelentős japán kutya génáramlással”. Az említett tanulmányhoz kilenc japán farkas genomját vonták ki és szekvenálták múzeumi példányokból és háztetőkön talált koponyákból. Japán eleink úgy vélték, hogy egy japán farkas koponyájának elhelyezése otthonuk tetején védelmet nyújt. A genomokat 11 japán kutya genomjával hasonlították össze, köztük a shiba inuéval, és más kutyafélékével, köztük más kutyák, rókák, prérifarkasok, dingók és farkasok genomjával.

A japán farkas genomokat 11 japán kutya genomjával hasonlították össze, köztük a shiba inuéval, és más kutyafélékével, köztük más kutyák, rókák, prérifarkasok, dingók és farkasok genomjával.

A japán farkasról kiderült, hogy a szürke farkas egyedülálló alfaja, amely genetikailag különbözik a modern és ősi szürke farkasoktól. „Különböznek minden más farkastól vagy kutyától” – mondta Yohey Terai, a tanulmány szerzője, a hayamai Graduate University for Advanced Studies munkatársa. Úgy gondolják, hogy a farkasok különálló evolúciós ága 20-40 000 évvel ezelőtt keletkezett és bizonyos egyedek japán farkasokká, mások pedig kutyákká fejlődtek.

A kutatók által épített evolúciós fa feltárta, hogy a szürke farkasok közül a japán farkasok származása áll a legközelebb a kutyákéhoz.

Sőt a japán farkasok jelentős genetikai rokonságot mutatnak a kelet-eurázsiai kutyákkal. Azt feltételezik, hogy az új-guineai énekes kutyák és dingók rendelkeznek a legtöbb japán farkas DNS-sel a modern fajok közül. A nyugati kutyák, például a német juhászkutyák és a labrador retrieverek azonban sokkal kevesebb genetikai anyagban osztoznak a japán farkasokkal. A kutatócsapat azt feltételezi, hogy a japán farkasok olyan kutyákkal szaporodtak, amelyek a feltételezett kelet-nyugati szakadást követően kelet felé költöztek. Később ezek a keleti kutyák nyugati kutyákkal szaporodtak, és csak egy japán farkas kevés jelét hagyták a nyugati kutyákban.

A japán kutyáknak négy génje van a japán farkasoktól

Túl korai még pontosan megmondani, hogy a japán farkasoktól való leszármazás milyen hatással lehet a mai kutyákra. De a csapat négy japán farkastól származó gént talált a japán kutyákban. Egyikükről tudni, ha mutálódik, akkor falást okoz az egereknél – ez a gyakorlat előnyös lehetett a mezőgazdasági falvakban élő ősi kutyák számára, ahol kevés hús állt rendelkezésre. A többi gén szerepet játszhat a kutyák megjelenésében, például a hajlékony fülek helyett függőleges, csúcsos fülekhez vezethetnek.

Az eredmények arra utalnak, hogy a japán farkasok lehetnek a kutyák legközelebbi vadon élő rokonai. „Egyáltalán nem számítottam erre a következtetésre” – mondta Terai az újságoknak adott interjúkban. Az adatokból azt sem lehet megmondani, hogy a kutyák mikor háziasodtak, mivel régészeti bizonyítékokra van szükség annak bizonyítására, hogy a kutyák mikor és hol voltak először kapcsolatban az emberekkel.

„Eredeti eredményeink alátámasztják azt a hipotézist, hogy a modern kutyafajtát a szürkefarkasok kihalt populációjából háziasították, és a japán farkas áll a legközelebb ehhez a mára kihalt szürkefarkas populációhoz.”

A jégkorszak alatt jelentek meg a kutyák?

A Phys.org szerint „egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy egy 10 000 évvel ezelőtt elpusztult szánhúzó kutya DNS-ének körülbelül 2 százaléka a japán farkastól származott. Valószínű, hogy a háziasítási folyamat jóval korábban, de a jégkorszak alatt ment végbe. A kutyák háziasítására utaló csontváz-elváltozásokat fedeztek fel az Aurignaci-korszakból mintegy 43 000-26 000 évvel ezelőtt. 16 000-12 000 évvel ezelőtt a háziasított kutyák létezése már ismert volt Nyugat-Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, ahol célzott jellegű kutyatemetések is előfordultak.

Ennek ellenére a kutatók azt írták a Journal of Archaeological Science folyóiratban: „A háziasítási folyamat kezdete továbbra is vita tárgyát képezi, az állítólagos eredet 15 000 és több mint 40 000 évvel ez előtti időszak között mozog.” Ezenkívül az Arkansas Egyetem kutatói elemezték a paleolit korszakból származó fogakat, és bizonyítékot találtak a kutyafélék két csoportjára – „az egyik kutyaszerű, a másik farkasszerű” –, amelyek ugyanabban a korban léteztek egyszerre.

A kutatók által „protodogoknak” nevezett kutyaszerű kutyafélék fogain nagyobb kopási hegek voltak. Ez arra utal, hogy sokkal keményebb, törékenyebb ételeket ettek, például csontokat. A farkasszerű kutyafélék fogain kisebb hegek voltak, ami arra utalhat, hogy több húsalapú táplálékot ettek, például mamuthúst.

A farkasszerű kutyafélék valószínűleg a vadászat során elfogott állatok húsból lakmároztak. Míg a kutyaszerű vadállatok több csontot és egyéb, emberi településekről származó élelmiszer-maradványt ettek. Az állatok háziasításának kulcsfontosságú pontjainak megértése világszerte kielégítheti a kutyabarátok kíváncsiságát, de kulcsfontosságú a korai Homo sapiens megértéséhez is.

Ahogy az állatok háziasodtak, bonyolultan összefonódtak az emberek életével és változást jeleztek azok természettel való kapcsolatában. Akárcsak az emberi megismerésben és viselkedésben. Ahogy az emberek fajként növekedtek, úgy tűnik, a kutyákkal való kapcsolatuk is erősödött.



Previous Mi a fizikája annak, hogy a kiskacsák sorban úsznak az anyjuk mögött?
Next Amit tudunk és, amit nem tudunk az omikron koronavírus-változatról

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük