Olasz és brit mérnökök arra a következtetésre jutottak, hogy annak a laza talajnak tulajdonítható a pisai ferde torony földrengésállósága, amelyik a torony süllyedését és dőlését idézte elő több száz évvel ezelőtt.

A világhírű műemlék nem sokkal építése kezdete után, 1173-tól kezdett el dőlni a laza talajréteg és a rosszul lefektetett alapok miatt, dőlésszöge elérte az 5,5 fokot. Ennek ellenére az 58 méter magas torony legalább négy pusztító földrengést élt túl épségben 1280 óta.

A mérnököket régóta foglalkoztatja a kérdés, miért élhette túl az erős földrengéseket a pisai ferde torony. Az építmény sebezhetősége miatt a szakemberek úgy vélték, hogy már egy mérsékelt földrengésnek is súlyos károkat kellene okoznia az épületben, de akár romba is dönthetné azt. A Római Tre Egyetem és a Bristoli Egyetem tudóscsoportja megtalálta a választ: a dinamikus talajszerkezet-kölcsönhatás (DSSI) jelenség áll a rejtély hátterében.

A talaj és a szerkezet kölcsönhatása egy érintkezési probléma a talaj felszíne és a szerkezeti elemek között. A kutatócsoport tanulmányozta a rendelkezésre álló szeizmológiai, geotechnikai és szerkezeti információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a torony nagy magassága és szilárdsága együtt a talaj lazaságával jelentős mértékben módosítja az épület vibrációs sajátosságait oly módon, hogy a torony nem rezonál a földrengés talajmozgásával. Ez pedig egyben a kulcs is a pisai torony fennmaradásának.

George Mylonakis, a Bristoli Egyetem professzor, a talaj-szerkezet kölcsönhatás szaktekintélye szerint ironikus, hogy ugyanannak a talajnak tulajdonítható a pisai ferde torony földrengési túlélése, mint amelyik az épület instabilitását okozta, és annak idején majdnem a ferde torony összeomlását idézte elő.