A SARS-CoV-2-ből és a kapcsolódó vírusokból származó nyilvános genomszekvencia-adatok elemzése nem talált bizonyítékot arra, hogy a vírust laboratóriumban állították elő vagy más módon tervezték.

A Nature Medicine folyóirat egy cikke szerint a közzétett eredmények azt mutatják, hogy a SARS-CoV-2 koronavírus, amely a Kínában, Wuhan városában alakult ki tavaly, és azóta nagymértékű COVID-19 járványt okozott a természetes evolúció eredménye.

Tehát a SARS-CoV-2-ből és a kapcsolódó vírusokból származó nyilvános genomszekvencia-adatok elemzése nem talált bizonyítékot arra, hogy a vírust laboratóriumban vagy más módon tervezve állították elő. Legalábbis ezt állítja Kristian G. Andersen a cikk vezető szerzője.

Reméljük, hogy ezek az állítások nem Andersen meséi és igaz, hogy az ismert koronavírustörzsek rendelkezésre álló genomszekvencia-adatainak összehasonlításával valóban meghatározható, hogy a SARS-CoV-2 természetes folyamatokból származik. Andersen egyébként a Scripps Research amerikai  tudományos intézetnél dolgozik, egyetemi docens és a kaliforniai egyetem oktatója az Immunológiai és mikrobiológiai tanszéken.

A koronavírus egy olyan víruscsalád, amelyek széles körű és súlyos betegségeket okozhatnak.

Az első ismert súlyos betegség, amelyet egy koronavírus okozott, a 2003-as SARS-járvány során alakult ki Kínában. A súlyos betegség második kitörése Szaúd-Arábiában kezdődött 2012-ben ezt MERS néven ismerhetjük. Tavaly december 31-én a kínai hatóságok figyelmeztették az Egészségügyi Világszervezetet egy súlyos betegséget okozó új koronavírus-törzs megjelenésére. Ezt később SARS-CoV-2-nek hívták. A vírus által okozott betegség neve a COVID-19. Azaz Coronavirus Disease 2019, amiből a 19 a tavalyi évre, a kitörésre utal.

Röviddel a járvány kezdete után a kínai tudósok szekvenálták a SARS-CoV-2 genomját, és az adatokat világszerte elérhetővé tették a kutatók számára. A kapott genomszekvencia-adatok azt mutatták, hogy a kínai hatóságok gyorsan felfedezték a járványt. De a COVID-19 esetek száma növekedett az emberről emberre terjedésének következtében.

A tudósok elemezték a tüskefehérjék genetikai sablonját, a vírus külső részein található armatúrákat, amelyeket az emberi és állati sejtek megragadására és behatolására használnak. Pontosabban, a tüskefehérje két fontos tulajdonságára összpontosítottak. A receptorkötő doménre (RBD), egyfajta szorítóhorogra, amely a gazdasejtekre tapad, és a hasítási helyre, egy molekuláris konzervnyitóra, amely lehetővé teszi a vírus számára, hogy belépjen a gazdasejtekbe.

Bizonyítékok a természetes evolúcióra

A tudósok úgy találták, hogy a SARS-CoV-2 tüskefehérjék RBD-része úgy fejlődött ki, hogy hatékonyan megcélozza az emberi sejtek külső felszínén lévő molekuláris tulajdonságot, az úgynevezett ACE2-t. Ami egy olyan receptor, ami részt vesz a vérnyomás szabályozásában. A SARS-CoV-2 tüskefehérje annyira hatékonyan kötötte az emberi sejteket, hogy a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy ez a természetes szelekció eredménye, nem pedig a géntechnika terméke.

Ha valaki új koronavírust tervezne kórokozóként, akkor azt a vírus gerincéből állította volna elő ismert betegséget okoz. A tudósok úgy találták, hogy a SARS-CoV-2 gerince lényegesen különbözik a már ismert koronavírusokétól. Leginkább a denevérekben és a tobzoskákban található rokonvírusokra hasonlít.

Andersen szerint a vírus e két tulajdonsága: a tüskefehérje RBD részében és annak különálló gerincében levő mutációk kizárják a laboratóriumi manipulációkat, mint a SARS-CoV-2 potenciális eredetét.

A vírus lehetséges eredete

A genomi szekvenálási elemzés alapján Andersen és munkatársai arra a következtetésre jutottak, hogy a SARS-CoV-2 valószínűbb eredete a két lehetséges forgatókönyv egyikét követi.

Az egyik forgatókönyv szerint a vírus a nem humán gazdaszervezet természetes szelekciójával a jelenlegi patogén állapotába fejlődött, majd az emberre került át. Így alakultak ki korábbi koronavírus-kitörések, amikor az embereket a vírus a cibetekkel (SARS) és a tevékkel (MERS) való közvetlen kitettség miatt fertőzte meg. A kutatók a SARS-CoV-2 legvalószínűbb kiindulópontjaként a denevéreket tartják. Nincsenek olyan dokumentált esetek, amelyekben a denevér-ember közvetlen átterjedése arra utalna, hogy egy köztes gazdaszervezet játszott volna szerepet a denevérek és az emberek között.

A másik javasolt forgatókönyv szerint a vírus nem-patogén változata állati gazdaszervezetből emberbe került, majd az emberi populációban a jelenlegi patogenikus állapotába fejlődött. Például néhány tobzoskából származó koronavírus. Az Ázsiában és Afrikában talált armadilloszerű emlősök RBD szerkezete nagyon hasonló a SARS-CoV-2-hez.

A kutatók azt találták, hogy a SARS-CoV-2 sejtbehatolási helye hasonló a madárinfluenza törzsek hasítási helyeihez. Ezekről kimutatták, hogy könnyen átkerülhetnek emberről-emberre.

Andrew Rambaut a tanulmány társszerzője azonban arra figyelmeztet, hogy ezen a ponton nehéz, ha nem lehetetlen tudni, melyik forgatókönyv a legvalószínűbb. Ha a SARS-CoV-2 jelenlegi patogén formájában az állatokból került át az emberekbe, akkor ez növeli a jövőbeni kitörések és a COVID-19 valószínűségét. Mivel a vírus betegséget okozó törzse továbbra is keringhet az állatpopulációban. Kisebb a valószínűsége annak, hogy egy nem-patogén koronavírus bekerül az emberi populációba, majd a SARS-CoV-2-hez hasonló tulajdonságok alakulnak ki.