Egy teljesen új helyzetet alakult ki az utóbbi időben, ami hatással lehet a politikai képviselet működésére is.

Az elmúlt évtizedekben a politikai képviselet több politikakutató szerint sok demokráciában válságba került. Bene Márton, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a „Politikai képviselet a közösségi média korában” Lendület-kutatócsoport vezetője és munkatársai ezért vizsgálják a közösségi média hatásait. E hatások nemcsak a választók szintjén érvényesülhetnek, de befolyásolhatják a politikusok üzeneteit is.

Bene Márton doktori kutatásai kezdetétől azt vizsgálja, milyen hatást gyakorol a közösségi média térnyerése a politikai folyamatokra, a politika működésére, illetve magukra az állampolgárokra. Az utóbbi években egyre több doktori hallgató csatlakozott a kutatáshoz és az létrejött kisebb kutatócsoport ki fogja kiterjeszteni a kutatásokat a Lendület Program támogatásával.

Specifikusabban fókuszálnak majd arra a kérdésre, hogy a politikai képviselet szempontjából mit jelent a közösségi média. Bár manapság a politikatudományban is slágertémává vált, viszont nagyon kevesen tették föl azt a kérdést, hogy a gyökeresen megváltozott kommunikációs környezet hogyan változtatja meg a politikai képviselet jellegét.

A kérdés jelentőségét az adja, hogy a modern demokráciák képviseleti elven működnek.

Az elmúlt évtizedekben sok kutató érvel amellett, hogy a politikai képviselet válságba került, mivel az emberek nem érzik, hogy a politikai szereplők őket képviselik. Ez egyúttal a demokrácia válságát is jelenti. A képviselet válságát több kutató hozta összefüggésbe a médiakörnyezettel, illetve a politikai kommunikációval. Érvelésük szerint annyira professzionalizálódott a politikai kommunikáció, hogy egyre inkább elszakadt az emberek mindennapi valóságától. Tehát szakadék jött létre a politikusok és az ő professzionalizált kommunikációs valóságuk, illetve az emberek mindennapi érzékelése között. Az emberek úgy érzik, hogy az ő igényeik, az ő gondolataik kevésbé képeződnek le a politikusok szférájában. Emiatt bizalmi válság alakult ki, az emberek pedig cinikussá váltak a politikai elittel és általánosságban a politikával szemben.

Új szereplők a politikai kommunikációs rendszerben

Bene Márton és csoportjának kutatása abból indul ki, hogy a képviseleti válság inkább a korábbi médiakorszakhoz kötődött, hiszen akkor alakult ki az erősen elitvezérelt médiarendszer. Viszont az elmúlt 10-15 évben ez jelentősen megváltozott, éppen a közösségi média térnyerése miatt. Az állampolgárok résztvevőként is megjelentek a politikai kommunikációs rendszerben. A kérdés az, hogy ennek van-e valamilyen hatása a politikai képviseletre.

A közösségi médiában a politikai szereplők közvetlenül tudnak kapcsolódni az állampolgárokhoz, nem kell megfelelniük a hagyományos média logikájának, ami miatt korábban megtervezettebbnek tűnhetett a kommunikációjuk. Persze a kommunikáció most is stratégiailag vezérelt, de ennek technikája megváltozott. Jobban körüllengi az autenticitás, a hitelesség látszata. Gondoljunk csak Donald Trumpra! Sokan azzal magyarázzák a közösségi médiában elért sikerét, hogy el tudja hitetni a hiteles kommunikációt. Eközben tudható, hogy a közösségimédia-oldalának kezelői szándékosan vétettek helyesírási hibákat a posztokban, hogy hitelesebbnek tűnjön a tartalmuk.

Bene Márton szerint a politikai szereplők akkor tudnak hatékonyan eljutni a közönségükhöz a közösségi média színterén, ha minél több reakciót váltanak ki az emberekből. Emiatt olyan kommunikációt kell folytatniuk, amiről az átlagemberek beszélni akarnak, amire reagálnak. Korábban a tömegmédián keresztül az emberek kognitív és érzelmi kapacitásaira próbáltak hatni. Tehát a gondolkodást akarták befolyásolni, de nem foglalkoztak azzal, hogy az emberek miről és hogyan beszélnek. Most viszont az a feladatuk, hogy betörjenek az állampolgárok között folyó online társalgásba. Ez másfajta logikát igényel, és azt várhatjuk tőle, hogy az állampolgárok és a politikai szereplők kommunikációs valósága közeledni fog egymáshoz.

Újfajta képviseleti egyenlőtlenségek

Az a tapasztalat, hogy a politikusok egyre inkább az átlagemberekhez hasonlóan beszélnek. Emiatt azt gondolhatjuk, hogy a közösségi média térnyerése bizonyos mértékben oldani tudta a politikai képviselet válságát. De ezt kutatásokkal kell bizonyítani.

Mindez a politikai egyenlőtlenségek új dimenzióját is jelentheti. Hiszen, ha a politikai szereplők arra törekednek, hogy reakciót váltsanak ki az állampolgárokból, akkor ez azt is jelenti, hogy azok az állampolgárok gyakorolnak hatást a politikusokra, akik reagálnak a közösségi média tartalmaira. Ám, ez az állampolgároknak csak egy bizonyos része, ezért a képviseletben újra egyenlőtlenség alakul ki.

Pontosan ezért van az, hogy a kutatás másik fő iránya: föltárni az újfajta képviseleti egyenlőtlenségeket.

Bár a politikai részvételben mindig voltak egyenlőtlenségek, most megvizsgálják, kik azok, akiknek az igényei, vágyai, kommunikációja becsatornázódik az új képviseleti rendszerbe, és kik azok, akik figyelmen kívül maradnak. Azok igényei értelemszerűen jobban megjelennek a képviseleti folyamatban, akik elmennek szavazni. Itt az a nagy különbség, hogy az eddigi részvételi egyenlőtlenségeket elsősorban az érdeklődés és a politikai tudás határozták meg. Viszont a közösségi médiában számos új körülmény befolyásolja a részvételt.

Sok ember számára kényelmetlen ebben a közegben politikailag megnyilvánulni. Nem azért, mert nem akar hatást gyakorolni a politikai folyamatokra, hanem mert taszítja a közösségi média. A kutatók szerint a konfliktuskerülő vagy introvertált emberek ebből a képviseleti folyamatból ki fognak maradni. A kutatás igyekszik majd feltárni, hogy a politikai egyenlőtlenségek mennyiben kapcsolódnak a pszichológiai különbségekhez.

Kérdések és módszerek

A vizsgálatok egyik ága alapkutatás-jellegű lesz. Azaz összegyűjtik az összes német és magyar országos szinten választott politikai szereplő 2010 és 2024 közötti közösségimédia-aktivitását a Facebookon és az Instagramon. A vizsgálat kérdése, hogy a politikusok kommunikációja hogyan változott meg ebben az időszakban, és ez mennyire igazodott az állampolgári igényekhez. Megvizsgálják majd, valóban kimutatható-e az, hogy ha a politikusok azt tapasztalják, hogy bizonyos kommunikációs stratégiák népszerűbbek a választók körében, akkor az később egyre inkább előtérbe kerül. Arra is választ keresnek majd, hogy milyen hatással jár mindez a képviseletre nézve. A német és a magyar helyzet összehasonlítása azért érdekes, mert míg Magyarországon ebben az időszakban meglehetősen stabilak voltak a politikai erőviszonyok, Németországban több kormányváltás is volt. Ezért ott meg lehet vizsgálni, hogy van-e a kormányváltásnak is valamilyen hatása a közösségi médiában zajló kommunikációra. A kutatáshoz számos módszert alkalmaznak majd, közöttük – a hagyományos tartalomelemzés és kommunikációelemzés mellett – automatizált gépi tanulási tartalomelemzési eljárásokat is.

A kutatás másik nagyobb ága az állampolgárokra fókuszál. Megvizsgálják, kik azok, akik képviselethez jutnak ebben a közegben, milyen tényezők határozzák meg e képviseletet és mindez milyen politikai egyenlőtlenségeknek nyit utat. Vizsgálni fogják azt is, melyek azok a képviseleti stratégiák, amik hatékonyak az állampolgárok képviseltségérzetének erősítésében.

A közösségi média térnyerése más szempontból is változást hozott a politikai kommunikációban.

Már nemcsak a politikai szereplők állnak elő képviseleti igényekkel és a választók sem csak intézményes politikai szereplőkben keresik politikai érdekeik képviseletét. Sok egyéb szereplő is megjelenik „a nép hangjaként”, legyenek véleményvezérek, influenszerek, civil szervezetek vagy mozgalmak. Bene Márton szerint ezek korábban is léteztek, de most a közösségi média terében sokkal nagyobb erőt és hangot kapnak. Ezért azt is megvizsgálják majd, hogy ezek a politikán kívüli szereplők milyen hatásfokkal működnek, mennyiben vesznek át képviseleti funkciókat a politikai szereplőktől. Illetve, hogy az állampolgárok mennyire érzik úgy, hogy ezek a szereplők jobban képviselik őket, mint a hagyományos politikai szereplők.

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a társadalomtudományi kutatásban csak az utóbbi időben terjedő módszert, az úgynevezett data donation (adatadományozás) adatgyűjtést alkalmazzák majd. A kutatás résztvevői megosztják a közösségimédia-történetüket, a kutatók pedig ebből rekonstruálják, hogy milyen politikai tartalmakra érzékenyek, és milyen politikai szereplők tudják őket megszólítani.

Mivel a kutatás harmadik területe kifejezetten elméleti jellegű – hiszen a képviselet problémája politikaelméleti kérdés – ezért az eredményeiket igyekeznek bevonni a politikaelméleti vitákba is.