Egyre több kutató foglalkozik azzal a jelenséggel, hogy egyes embereknél a 3D-szemüveg és a 3D-filmek nézése rossz közérzetet, hányingert, fejfájást okoz.

Így a fantasztikus látvány élvezete helyett sokan inkább kidobják a taccsot. Az amerikaiak szerint az emberiség 5 százaléka egyébként is olyan  komoly szemkoordinációs zavarokkal, illetve látászavarral küzd, hogy a speciális szemüveg viselésével sem képes 3D-s képként értelmezni a mozivásznon vetített világot. Ám, egyre több szakember véli úgy, hogy a 3D-mozizás a tökéletes látással rendelkező nézők érzékszerveit is megterhelheti.

Ugyanis a 3D-mozi egy teljesen új érzékelésre kényszeríti a szemet, ami az agyra is nagyobb terhet ró. Így a szem és más érzékszervek koordinációs zavaraitól kialakuló hányinger, szédülés és tengeribetegségekhez hasonló kórlefolyású, elsősorban neurológiai alapú zavar jelentkezhet. Azoknál, akik többnyire fiatalok és közel ülnek a vetítővászonhoz.

Angelo Solimini 2014. januárjában publikálta tanulmányát, melynek alapja 497 egészséges, önkéntesen jelentkező mozinéző megkérdezéses tesztje volt. Ő – annak ellenére, hogy a gyártók állítólag folyamatosan igyekeznek javítani a technológián – azt tapasztalta, hogy a válaszadók 54,8 százalékának voltak negatív, kellemetlen tünetei (hányinger, fejfájás, zavartság). A felmérés eredményeként megállapították, hogy a nők és az általában utazási betegségtől egyébként is szenvedők körében, a fiataloknál és azoknál, akik közelebb ülnek a vetítővászonhoz sokkal gyakoribbak a negatív tünetek.

A vizsgálat során 2D- és 3D-filmélményüket, illetve az azt megelőző és követő tapasztalatokat hasonlították össze az emberek.

Egy háromhetes időtartam alatt kellett megnézni a filmeket, ahol nem volt megkötve se a sorrend, se a téma, de még a mozi helye sem. A kérdőív első része a szociodemográfiai változókat (nem, életkor, családi állapot, iskolai végzettség, foglalkozás) tartalmazta, majd rákérdeztek a szemüveg és kontaktlencse használatára, a számítógép előtt töltött időre, az utazási betegségek gyakoriságára, de még a szorongási vagy stressz-szintre is.

A kérdőív további részében egy 16 tételes tüneti listán, súlyossági szint szerint, lehetett kiválasztani a tüneteket. Úgy, hogy a filmnézés előtti és utáni állapotot is rögzítették. A leggyakrabban említett problémák a hányinger, a tájékozódási zavar és a szemmozgási problémák voltak. Rögzítették továbbá a film címét, a filmnézés időpontját és a sort is, ahol a néző ült. (Talán hitelesebb lenne a felmérés, ha egy adott moziban történt volna a lekérdezés.)

A felmérés alanyai 18 és 65 közötti emberek voltak, 54,1 százalékuk 18 és 25 éves korúak. (Így már talán érthető, miért a fiatalabbaknak volt több problémája.) A hölgyek domináltak (55,9 százalék). A teljes létszám 29,2 százaléka viselt szemüveget, 15,3 százaléka pedig kontaktlencsét.

A résztvevők 18,9 százaléka mondta azt, hogy havonta gyakran vagy nagyon gyakran fáj a feje. 14,9 százalék szenved utazási betegségtől úgy általában is. 18,1 százalék ember azt állította magáról, hogy egyébként is ideges típus. 35,6 százalékuk használja a számítógépet vagy videojátékot több mint napi öt órát.

A tesztekből Angelo Solimini és kollégái azt a következtetést vonták le, hogy a 3D-filmek nézése gyakran produkál kellemetlen tüneteket, ám ezek általában a szemüveg levétele után megszűnnek. (Feltételezzük, hogy ez nem egy állami támogatású pályázat volt.) A szemészek szerint, ha valaki nem hord szemüveget, de fejfájást (netán szemkörnyékről kisugározva) tapasztal egy 3D-s mozizás után, vagy közben, jobb, ha mihamarabb elvégeztet egy szemvizsgálatot. Ez ugyanis az egyik szem túlerőltetésének lehet a jele.