Szinte nincs olyan ember a világon, aki ne ismerné vagy kóstolta volna valamelyik változatát a fánknak.

Farsang időszakában jogos a kérdés, hogy vajon ismeri-e Ön a fánk történetét? Vagy azt, hogy miért gondoljuk királyi lakomának? A fánkot már az ókori görögök is ismerték. Ugyan, nem a mostani kinézetében s még csak nem is a lekváros, porcukros formájában! Viszont az élesztős tésztát már a középkori szakácsok is előszeretettel készítették. Jellemzően sós töltelékkel (a cukor ára meglehetősen magas volt) töltötték meg és így sütötték ki. Az erről szóló első írásos utalás állítólag egy 1485-ben Nürnbergben kiadott szakácskönyv volt. Érdekes módon ez egyike volt az első könyveknek, amelyeket a Johannes Gutenberg által feltalált akkori nyomda sokszorosított.

A lyukas fánk pedig az amerikai holland telepesek nevéhez köthető. Ebben az esetben rögtön a lyuk magyarázatával kell kezdeni. Amikor még csak kísérleteztek a fánk sütésével, rendszeres volt, hogy nem sült meg a tészta belseje, így több dolgot is kitaláltak, hogy kiküszöböljék ezt a problémát. Például gyümölcsöket és olyan alapanyagokat tettek a tészta közepébe, amik nem igényelték a sütést, főzést. Majd Hanson Crockett Gregory egy amerikai hajó kapitánya zseniális ötlettel állt elő, méghozzá azzal, hogy szúrt egy lyukat a tészta közepébe. Így több hő tudta érni a tészta belsejét is. Jól is jött neki, hogy lyuk van a fánk közepén, hiszen amikor mind a két kezére szüksége volt a hajó irányításakor, csak ráakasztotta a fánkot a kormánykerékre. De ez csak legenda, a fánk tényleges eredete nem ilyen egyértelmű.

Hogyan került Európába a fánk?

A germán törzsek az ókorban és a középkorban rántott tésztagolyókat ettek a hagyományos karácsonyi ünnep részeként a téli napforduló idején. Valószínűleg ezekből a tésztagolyókból származik a modern fánk, az oliebol (olajos golyó) vagy az olykoek (olajos sütemény), amelyet a hollandok ettek. Gregory kapitány 1921-ben meghalt, de addigra Adolph Levitt feltalálta az automata fánksütő gépet. Levitt fánkgépe volt az első jele annak, hogy a fánk, amely addig csak ízérzés volt, a gyártás során nyilvános látványossággá válhat. Ez fánküzletláncok létrehozásához vezetett, amelyek elterjedtek az Egyesült Államokban, és az 1930-as években már Ausztráliában kezdtek megjelenni.

Az 1934-es chicagói világkiállításon a fánk plakátanyag volt, amelyet „a haladás századának élelmiszerslágereként” tartottak nyilván. Látva, hogy automatizáltan gyártják őket, valahogy a jövő modern hullámának részévé váltak. A háború pedig csak tovább népszerűsítette a terméket és növelte a fánkfogyasztást. 1950-ben, a massachusettsi Quincyben indult Dunkin’ Donuts pedig azóta is virágzik.

Egy másik elmélet szerint Marie Antoinette királyné nevéhez köthető,

aki egy karneváli éjszakán látta meg a fánkot először. Egy utcai árustól vásárolt belőle és annyira ízlett neki, hogy megvetette az árusnál lévő összeset. A karnevál elmúltával a fánksütőt a palotába rendeltette, aki elmesélte a fánk (beignet) receptjét és elkészítési módját a királyné cukrászának. A cukrász finomította és egy kicsit módosította a receptet, majd a fánk, ettől kezdve, a királyi lakomák kedvelt finomságává vált. Mivel az emberek hamar megkedvelték a finom, laktató, olcsó tésztafélét, hamar divatos süteménnyé és a farsang kísérőételévé vált.

Ne felejtsük el megemlíteni a harmadik legendát se, amely a fánk eredetét Bécsbe teszi. Egy Krapfen nevű pék halála és feleségének morcos természete kellett hozzá, hogy véletlenül megszülessen a fánk, amit a bécsiek azóta is krapfennek neveznek. A legendák pedig nem érnek véget, a fánkot minden nemzet kicsit magáénak érzi. Ezért is van számtalan változata. Németország egyes részein Berlinernek nevezik. Bár a kifejezés története nem tisztázott, de valószínűleg egy berlini pékről nevezték el, aki 1756-ban a porosz hadseregben dolgozott. A fánkot nyílt tűzön szolgálta fel és társai városáról, Berlinről nevezték el. (De Németországban régiónként eltérő kifejezéseket alkalmaznak a fánkra.) A cseh fánk a tarkedli, a szlovák a siska, a szlovén a krofit, a horvát a fritula, a mexikói meg churros.

Magyarországon állítólag a XIX. században terjedt el

Sokan azt hiszik, hogy a fánk hungarikum és Beatrix királyné (mai bomboloni) hozta Mátyás király udvarába, de ez nem valószínű. A vízkereszttől hamvazószerdáig tartó farsangi időszak pedig kötelező volt fánknak lennie minden háznál. Magyarországon legelterjedtebb fajtája a szalagos fánk. A szalagos fánk különlegessége, hogy a tészta két teteje barnára pirul, míg a középső fehér marad, mintha egy szalag lenne rajta. Ugyanakkor a csörögefánk, a forgácsfánk és a rózsafánk is közkedvelt fajta. A csörögét vagy forgácsfánkot már a török megszállás idején is ismerték. Neve a kisült tészta csörgésére, hangjára utal és már XVI. századi feljegyezésekben is szerepel. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy az ekler és a képviselőfánk nem köthető a farsangi időszakhoz!

A fánk evéséhez népi hiedelmek és hagyományok is fűződnek

A keresztény mozgalmakat követően a vízkereszt utáni nagyböjtig tartó időszak kedvelt édessége volt a farsangi fánk. Úgy tartják a népi hiedelmek, hogyha egy lány fánkot ad egy fiúnak, az a szimpátiáját jelenti felé. Ha pedig egy pár együtt tört ketté egy fánkot, szinte biztosan közel volt az esküvőjük, ugyanis a fánk oldalán körbefutó szalag a karikagyűrű jelképének számított. Úgy tartották, ha farsangkor fánkot esznek, a vihar nem tesz kárt a családi házban. Ha pedig jó sokszor eszünk fánkot, akkor nem csak kövérek leszünk, hanem a bő termést is biztosítjuk!

Na és ott vannak az amerikai rendőrök, akik állandóan fánkot esznek! Mindez pedig onnan ered, hogy az 1950-es évek Amerikájában szinte csak a fánksütödék voltak nyitva kora reggelig. A szegény dolgozó amerikai nép rendőrei, így jóformán csak fánkot fogyasztottak. Innen származik a sztereotípia.

Szinte az egész világon ehetünk a kelt tésztás édességből. Erdélyben pánkónak nevezik, felvidéken siskának, míg a palócok pampuskának. A lényeg, hogy finom és nemzeti ünnepe június 3-án van.