Már a kezdet kezdetén sejthető volt, hogy az űrkutatás a jövőben jócskán meg fog majd térülni. Pláne azoknak, akik nem maradnak le a versenyben.

Mert bár az űr végtelen, a kibányászható ércek száma szintúgy. A megtérülési ráta pedig igencsak szelektált. A Föld népei hosszú évszázadok alatt tökéletesítették a bányászatot és hoztak létra újabbnál újabb eljárásokat, ötvözeteket és technológiákat a minél sikeresebb bányászat és értékesítés érdekében. Ez a költséghaszon-számítás az űrbányászatban is markánsan jelen lesz.

Az űrbányászat azonban nem a fúrásnál kezdődik, még csak nem is a rakéta fellövésénél, hanem a jogalkotók asztalánál. Bár az űr felhasználását az Antarktiszhoz hasonlóan szabályozza egy 1967-es ENSZ Űrügyi-határozat (UNOOSA), nevezetesen, ,,az űr mindenkié”, könnyen belátható, hogy ez az álláspont nem tartható. A határozat megköti a kormányok és a magántársaságok kezét, hiszen képtelenség égitesteket, aszteroidákat, vagy egyéb űrbéli területeket birtokba venni.

A fenti megállapodás folyományaként értelmezhető az 1984-ben törvényerőre emelkedett Hold Megállapodás.

Ezt 2019-ig 18 nemzet ratifikálta, vagyis építette be saját jogrendszerébe. A szerződés értelmében a Hold az emberiség öröksége, vagyis használatba vétele csakis közös erőfeszítésekkel történhet. Bár az üzenet szép és gesztusértékű, a megállapodás egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy a ’80-as évekhez képest elavult. Éppen ezért nem is írta alá az USA, Kína és Oroszország sem. Utóbbiak célja azonban nem a modernizálás, hanem a saját maguk és vállalataik helyzetbe hozása.

Az úttörő ezúttal is az USA, ezt követi az orosz, majd az európai űrügynökség. A nemzetközi joggal összhangban hozott legújabb törvények szerint, az abiotikus, vagyis a földi mércével mérve ,,nem élő” anyagok birtokolhatók. A biotikus, vagyis szerves anyagok pedig a kormányok számára érhetők el a birtoklás tekintetében.

Az űrbányászat távlati célpontja a Mars bolygó, amely szilárd felszínnel bír, könnyebben terraformálható, mint Naprendszerünk többi égiteste, illetve található rajta víz. A harmadik legnagyobb kőzetbolygóként pedig mélye, ígéretes érceket rejthet. Mégis sokkal valószínűbb, hogy az első bányák aszteroidákon jelennek majd meg. Ezekből csaknem 16 ezer kering nem messze a Földtől. Ezeknek a kisbolygóknak a felszínén olyan értékes anyagok lelhetők fel, mint: szén, foszfor, antimon, cink, ón, ólom, indium, arany és ezüst.

A rekorder kétségkívül a Mars és a Jupiter között keringő, Psyche nevű kisbolygó, amely 700 trillió értékben tartalmazhat aranyat vagy platinát.

Mindez pedig elég csábító bármely bányatársaság számára. Ugyanis a bányászkolóniák létrehozása, az üzemanyag, illetve a finomítóüzemek létesítése bár eléggé költségesek, megtérülésüket több dolog is segíti. A sikeres fúrás ugyanis nem lesz többé a siker legnagyobb értékmérője. Az ércek elérhetőek lesznek elektromágnesekkel, illetve a szén-dioxid-átpréselésen alapuló Mond-féle eljárással, a fagyott üstökösökben rejtőző gázok pedig olvasztással és párologtatással. Talán a legértékesebb űrbéli nyersanyag a víz lesz, hiszen az nem csak az űrhajósok ellátásához járulhatna hozzá, hanem molekuláira bontva, üzemanyagként is funkcionálhatna.

A bányászipar első fecskéit jelentik az amerikai Deep Space Industries, Planetary Resources és a kínai Origin Space. Oroszország jelenleg a jogi keretrendszeren dolgozik, de sejthető, hogy a munkát valamelyik oligopol vállalat végzi majd. Legfigyelemreméltóbb űrversenybéli játékos ezúttal Luxemburg. A kis hercegség 100 millió eurós támogatást és 200 milliós hitelkeretet nyitott azon cégek számára, amelyeket az országban jegyeznek be.

Kétség sem fér hozzá, hogy a nanotechnológiai fejlődés és a globális kapitalizmus által kitermelt, tőkeerős transznacionális vállalatok az űrbányászat mielőbbi megvalósulásán dolgoznak.

Ugyanakkor a közgazdászok, XVI. századi árrobbanást vizionálnak, amelyet akkor a spanyol-amerikai gyarmatokról származó arany és ezüst dömping okozott. Tehát, ha a Psyché teljes aranytartalma a földre jönne, akkor az arany árfolyama bezuhanna, mint az akkori spanyol arany. Nézetük szerint, a nyersanyagok értékének, emberek közötti kiosztásával nem lesz mindenki automatikusan gazdag. Az inkább csak rontani fog a meglévő vagyoni helyzeten, hiszen nagymértékű infláció generálódna, amit árrobbanás követ majd. A borúlátóbbak, mint például az Euro Pacific Capital brókercéget vezető Peter Schiff azt állítják, hogy a Psychéhez hasonló újabb hihetetlen bejelentések spekulációs nyomás alá helyezik a befektetőket. Ez elképesztő kilengéseket, illetve károkat okoz a tőzsdének és a világgazdaságnak.

Akárhogy is, az űrbányászat megjelenése egészen biztosan egy új korszakot fog magával hozni az emberiség történelmében, a világgazdaságban és a nemzetközi kapcsolatokban. Megbolygatja a nemzetállami szuverenitást; államokkal azonos erejű magáncégek és föderatív szövetségek emelkednek majd fel és buknak el.

Forrás:

– ft.com
– mining.com
– mining-journal.com
– technologyreview.com