A kalózok dicsőséges korszaka 1650-tól az 1720-as évek közepéig tartott.
Egyébként ők voltak a karibiak, akik a Karib-tengert Tortuga és New Providence szigetén lévő bázisaikról terrorizálták. Talán az első és legfontosabb tudományos igényű írás 1724-ben született Charles Johnson kapitány tollából „A kalózok általános története” címmel. Ebben van benne a „Jolly Roger” kifejezés nyomtatásban először, de egyesek Daniel Dafoe-nak tulajdonítják. (Megjegyzendő, hogy a kalózkodás ideje népenként eltérő lehet. Például a római kortól egészen a XIX. századig gyakori volt a kalózkodás a La Manche csatornán. a – Szerk.) Minderről rengeteget lehetne írni, de mostani cikkünk témája a „Jolly Roger”, avagy a kalózok igazi kincse.
Ez egy angol kifejezés, melyet a tengerészek használtak a kalózok lobogójára.
Habár a kalózkodás egy napjainkban is ismert fogalom, az 1690 és 1720 közötti időintervallum tekinthető a kalózok korának. Amely minden idők leghíresebb kalózait „hozta létre”. Ezeket a kalózokat ma úgy ismerjük, mint Feketeszakáll, „Calico Jack” Rackham, Edward Low és Henry Avery. Elöljáróban érdemes megemlíteni, hogy egyes tudósok úgy vélik, a kifejezés a francia „joli rouge” elnevezés angolosítása a szörnyű vörös zászlóra. (Mert a vörös azt jelenti, hogy senkit nem hagynak élve, míg a fekete alap negyedrészt elvéve, megadás esetén kegyelmet jelentett.) Mások szerint a „Roger” vagy az „Old Roger” kifejezés – az ördög XVIII. századi beceneve – és a vigyorgó koponya ihlette a nevet.
Az ikonikussá vált, középen koponya, alatta keresztben elhelyezett lábszárcsontok egyesek szerint egészen az ókori egyiptomig vagy a templomos lovagok koponyás, keresztezett csontú zászlójára vezethető vissza. Mások szerint Edward England ír származású kalózkapitány használta először. A már fentebb említett Charles Johnson könyv szerint két kalóz, Bartholomew Roberts és Francis Spriggs kalóz nevezte „Jolly Roger”-nek egyéni zászlóit. A sokak szerint ördögöt magasztaló szimbólum, avagy maga a „vérzászló” láttán az emberek tudták, hogy bajban vannak. Hiszen akkor már a napnál is világosabb volt: a kalózok senkinek sem kegyelmeznek.
Más hajósokhoz hasonlóan a kalózok is több lobogót tartottak a fedélzeten, így nem csak a Jolly Roger alatt hajóztak.
Míg a „zsákmány” a célkeresztbe nem került, a kalózok más országok színeivel ellátott, hamis zászlókat lobogtattak. Amikor a mit sem sejtő áldozat lőtávolságon belülre ért, és a menekülés lehetősége nullára redukálódott, egy figyelmeztető lövés kíséretében az égbe emelték a Jolly Roger-t. Vészjósló külleme mellett ezt a nagy jelentőséggel bíró zászlót a kalózok személyazonosságának beazonosítására és figyelmeztetésként is használták.
Egy ember már attól vakmerőnek és veszélyesnek bizonyult, ha egy Jolly Roger színe alatt hajózott, ugyanis a lobogóval járó veszélyt csupán kevesen kockáztatták meg.
Az emberek tudták, csak egy vérbeli kalóz merne vízre szállni a koponyával és lábszárcsontokkal díszített zászló alatt, hiszen a kalózokat minden esetben a kegyetlen kivégzés veszélye fenyegette. A Jolly Roger olyan volt, akár a kalózok igazi kincse, és itt nem a tömérdek aranyra és felbecsülhetetlen értékű zsákmányra gondolunk, amelyeket túszejtéseik és a fosztogatásaik során szereztek. A Jolly Roger olyan volt egy kalóz számára, mint egy címer, ami a méltóságukat és örökségüket – egy kis polgárpukkasztással –, illetve az általuk képviselt „értékeket” tükrözte. A különböző színű és kivitelezésű (általában vörös vagy fekete színkombinációjú) Jolly Roger egyfajta névjegyként szolgált a kalózok számára, ezáltal identifikálták önmagukat és a tengeren fosztogató társaikat.
Habár a kalózok egy percig sem pihentek meg és kétségkívül elfogadhatatlan életmódot folytattak, áldozataik között nem csak ártatlan hajósok voltak.
Ugyanis olykor kalózok támadtak kalózokra. Az ütközet végeztével azok a kalózok győzedelmeskedtek, akik megszerezték, vagy elnyerték az ellenséges kalózhajóra kitűzött lobogót. Történhetett ez erőszakos, illetve megadásos módon. Ugyanis a kalózok számára nem létezett nagyobb szégyen és megaláztatás annál, ha elveszítették a „címerüket”, a kalózok valódi kincsét, a Jolly Roger-t.
A Jolly Roger lobogó történelmi küldetése nem ért véget a kalózok aranykorának letűntével. Később számos katonai egység használta a baljós előjelű zászlót, amellyel identitásukat akarták kifejezésre juttatni, vagy egy fontos győzelem után a kalózokra jellemző vadságot szemléltetni. Sir Max Kennedy Horton admirális 1914-ben például egy német cirkáló elsüllyesztése után tűzte ki diadalittasan a tengeralattjáróra. Dicsőség ide vagy oda, azt mindenkinek el kell ismernie, hogy márka- és brandépítés szempontjából ez az egyik legrégibb és legerősebb szimbólum.
Források:
No Comment