Minden harmadik gyermeket érint a leggyakoribb tantárgyi szorongás, a matekfóbia.

A matematikától való félelem  (matekfóbia) nem csak rontja a teljesítményt, csökkenti az önbizalmat, de negatív hatása hosszú távon pénzben is mérhető. Bernáth László, az ELTE PPK egyetemi tanárának véleménye szerint az, hogy nem megy egy tantárgy, még nem feltétlenül okoz szorongást. De amikor a feladatok megoldása már komoly feszültséget generál a gyerekben, zavartan, fészkelődve, gyorsan és sok hibával oldja meg a feladatot, gyanakodni kell. Ugyancsak árulkodó jel, ha 20 perc után beadja a dolgozatot, csak azért, hogy minél előbb kimeneküljön a helyzetből. Így alakul ki egy ördögi kör. Hiszen a gyermek a feszültség miatt kerülni kezdi a tantárgyat, egyre kevesebbet fog tudni, lemarad a tananyagban, amitől újabb kudarcok érik. Ekkor már tovább romlik a hozzáállása is, és ez így megy tovább a végtelenségig.

Schonell 1937-ben vetette fel elsőként, hogy a számolási nehézség inkább érzelmi befolyásoltságú.

Az 1950-es években Mary Fides Gough használta először a matematikai fóbia kifejezést. Nehezményezte, hogy nincsenek olyan kutatások, amik magyarázattal szolgálnának arra, hogyan történhet az, hogy a gyerek alsóban kedveli a matematikát, majd később kialakul nála valamiféle negatív viszonyulás a tárgyhoz.

A fő probléma, hogy a szorongás erőforrásokat von el a munkamemóriától, rontja a teljesítményt, vagyis a gyerek az értelmi képességeihez viszonyítva jóval gyengébben teljesít. Bernáth László emlékeztet egy 2011-es tanulmányra, amely szerint, ha a matematikából leggyengébben teljesítőket felhoznák egy minimum szintre, akkor 0,7 százalékkal nőne a GDP az USA-ban. Egy másik kutatás szerint az alacsony matematikai képesség évente 2,4 milliárd fontba kerül Nagy-Britanniában. Tehát pénzre lefordítható a probléma. Egy harmadik hátborzongató kutatási eredmény azt mondja, hogy a számolási nehézség nagyobb gondot jelent az emberek életében, mint az olvasási képességek hiánya. Akiknek nem megy a matek, azok kevesebbet keresnek, gyakrabban betegek, alacsonyabb az önértékelésük. A számolási nehézség pedig legtöbbször a szorongásra vezethető vissza.

Egy 2012-es PISA felmérésben is a matematika volt a fókuszban. Egyebek mellett a résztvevő 15 évesek matematikai szorongását is vizsgálták. Ennek alapján a diákok közel egyharmadánál volt kimutatható a matematikai szorongás. Más vizsgálatok is e körüli értéket mutatnak fiatalabb és idősebb diákok körében.

Természetesen vannak emberek, akik egyszerűen hajlamosabbak a szorongásra, de annak kialakulásában jelentős szerepük van a szülőknek és a tanároknak.

Pár évvel ezelőtt egy vizsgálat azt is kimutatta, hogy az alsósoknál a szülő hozzáállása akkor hat erősen, ha az anya vagy az apa sokat segít a házi feladatban. Kamaszok esetében azt is tudni lehet, hogy lányoknál az anyuka, fiúknál az apuka szorongása lehet befolyásoló tényező. Így az a szerencsés felállás, ha a szülőpárosnak az a tagja segít a leckében, aki nem viszonyul önmaga is negatívan a tantárgyhoz. De a legideálisabb az lenne, ha a szülőnek nem kellene segítenie, mert a gyereket az iskolában megtanítanák arra, hogy önállóan is meg tudja csinálni a feladatot.

Az iskolai környezet szerepét nagyon jól szemlélteti az a vizsgálat,

amelyben háziasszonyok vettek részt, és először egy szupermarketben kellett az egységárra vonatkozó számításokat elvégezniük. Ezeket kapásból és hibátlanul oldották meg. A következő fordulóban ugyanolyan feladatokat kaptak, de már iskolai környezetben, matek tankönyvből. Ekkor nagyon lelassultak és sokat hibáztak. Tehát csupán az iskolai helyzet előhívta bennük a szorongást, és rögtön gyengébben teljesítettek. De, ha a tanár maga is szorongó, nem figyel a gyerekek kérdéseire, ingerültté válik, ha a diák segítséget kér az sem jó. Ennek a viselkedésnek általában az az oka, hogy a tanár sem biztos magában, így ahelyett, hogy azt mondaná „nem tudom, megnézem jövő órára”, leszoktatja a diákot a kérdezésről. Nem meglepő módon ezek a tanárok a nagyon tradicionális oktatási formákat használják, és a diákokat gyengébb képességűnek tartják. Az a csoda, ha egy ilyen helyzetben a diák nem kezd el szorongani.

Mivel a matematika velejárója, hogy nagyon gyakran kell feladatot megoldani hamarabb létre jöhet a szorongás. A tanárok közül sokan hajlamosak arra, hogy a tanulótól elvárják a hibátlan megoldást, de kevés segítséget adnak hozzá. Ráadásul, ha egy hosszú levezetés végén, mondjuk egy apró hiba miatt rossz a végeredmény, csak az utóbbit értékelik, nem pedig magát a levezetést. Ez elveszi a diákok kedvét.

Egy régi, de máig aktuális vizsgálatban több mint 400 matekórát figyeltek meg a kutatók, és alig láttak olyat, hogy a pedagógus megmutatta volna, mire lesz jó a tudás az életben.

A matek túlságosan száraz és életidegen a gyerekek számára, miközben ma már nem lehet nélküle élni. Kell az adóbevalláshoz, a banki átutalások követéséhez, a hitelfelvételhez, a boltban, kertépítéshez és még a mandalafestéshez is. 1972-ben jelent meg az első olyan mérőeszköz ami már speciálisan a matematikai szorongást vizsgálja, innentől indultak be igazán azok a vizsgálatok, amik azt próbálják feltárni, hogy mi van a matematikai szorongás hátterében.

A speciális képességfejlesztő kísérletek azt igazolják, hogy a szorongás csökkenthető és a teljesítmény is javítható, ha játékos, érdekes, mindennapi életből vett példákkal gyakorolják a matekot. Ha mindez a tanórákon zajlana, akkor nem is lenne szükség külön fejlesztésre. De egyszerű trükkökkel is lehet csökkenteni a gyerekek szorongását. Mielőtt nekilátnának a dolgozatnak, meg kell kérni őket, hogy írják ki magukból a negatív érzéseiket – így dolgozatírás közben már nem ezzel fognak foglalkozni.

Ha pedig igazi változást akarunk elérni, akkor már a tanárképzés szintjén cselekedni kell a matekfóbia ellen.

Arra kell törekedni, hogy amikor egy hallgató kimegy az egyetemről, nyitott, mosolygós kezdőtanár legyen, és véletlenül se szorongó. A Hatékony Tanulás Kognitív és Affektív Összetevői Kutatócsoportban a matematikai képesség és a téri képesség fejlesztésének összefüggéseit is vizsgálják Bernáth László vezetésével. Mivel régóta alap, hogy erős összefüggés van a téri és a matematikai képességek között és már az agyban is azonos területek kerülnek aktív állapotba, amikor téri vagy matematikai feladatot kell megoldani, ezért ha fejlesztésről beszélünk, érdemes megnézni a gyerekek játékait. Hagyományosan a fiúk legóval, építőkockával játszanak, ami jól fejleszti a téri képességeket. A lányok viszont babáznak, rajzolnak, ami kevésbé. Így nem csoda, ha a matematikától való félelem, a matekfóbia lányoknál jelentkezik hamarabb. Ehhez persze sokat tesznek hozzá a sztereotípiák és az, hogy a lányok érzékenyebbek.

Érdekességként megemlíthető, hogy az alsó tagozatban leginkább nők töltik be a tanári pozíciókat. Ahol a pedagógusnál erős matematikai szorongást észlelnek a gyerekek, ott év végére megjelenhet a matematikai szorongás. De nem mindenkinél, csak a lányoknál. Főleg azoknál, akik hajlamosak a nemi sztereotípiák elfogadására.

Milyen megoldások létezhetnek még matekfóbia ellen?

A matematikai szorongás kialakulásának egyik legtipikusabb oka, amikor a diák egy hétig betegség miatt hiányzik az iskolából, közben a többiek továbbhaladnak a tananyaggal. A nem segített diák ebben a helyzetben lemarad és emiatt később kudarcok érik. A tanárnak ebben a helyzetben segíteni kellene a gyermeknek, mert a problémát a további anyagok elsajátítása is fokozza. Így alig néhány hét leforgása alatt kialakulhat a tantárgyszorongás. A gyerek oldaláról nézve nagyon nem mindegy, hogy játszik és mellesleg gyakorolja a számolást, vagy csak egyszerűen gyakorolja a számolást, játék helyett.

A kutatócsoport vizsgálatában 5. és 6. osztályos, számolási nehézséggel küzdő lányoknak tartottak fejlesztő foglalkozásokat. Ment az origami, térbeli testeket kellett hajtogatni, gyöngyöt fűzni, ami mind a szerialitást fejleszti. Persze mindezt játékos formában, tehát sima tetraéder helyett kutyát, macskát, egeret készítettek a gyerekek, amit ki is lehetett díszíteni. A kísérlet végén azt találták, hogy tíz hét után jelentősen javult a gyerekek téri képessége. Ügyesebben oldották meg a matekpéldákat is, és a szorongási szint is csökkent. (Talán nem véletlen, hogy néhány svéd óvodákban már kiemelten ügyelnek arra, hogy lányok és fiúk is ugyanazokkal a fejlesztő játékokkal játsszanak.)

Végül pedig talán rosszul hangzik, de nem csak a gyerekeket kell kezelni matekfóbia esetén, hanem a tanárokat is!