Hol van már az elsős, vonalas füzet? Hol van már egyáltalán a kézírás?
Sokan tapasztaljuk, hogy az egykori gyöngybetűkből mára csak alig olvasható kriksz-krakszok lettek. Manapság egyre több iskolában fogadják el, hogy elektronikus eszközökön, például laptopokon vagy tableteken írjanak a gyerekek. Egyes mobilapplikációk ezen továbbmenve már a kimondott szót alakítják szöveggé.
Mi tehát a különbség? Pusztán annyiról van szó, hogy egy fáradságos technika jóval kényelmesebbé vált, vagy tényleg javítja a memóriánkat a kézírás?
A toll vagy a billentyűzet dilemmája nem először kerül az érdeklődés homlokterébe. Bár kezdetben egyértelműen a gépírást tekintették a jövő bejáratott módszerének, ma már ez nem egyértelmű. Az írószövetségek és főleg a tanárok hevesen tiltakoztak a digitális eszközök térnyerése ellen. Részükről a tiltakozás a gyermek kognitív fejlődéséhez kapcsolódott. Ellenfeleik viszont csak egy elavult tanítási mód csökkenő lobbierejének tulajdonították a tanári munkaerő ellenérzéseit.
Semleges nézőpontból vizsgálva a dolgot, annyiban igazat adhatunk a pedagógusoknak, hogy az ismeretek átadása és annak rögzítése kisgyermekkorban a tanítás kisebbik része. Sokkal fontosabb, hogy kisgyerekkorban, sikeresen elsajátítsák az adatfeldolgozás, a tanulás módszerét, valamint az emlékezés képességét! Lényegében ez az értelme a fogalmazásoknak, olvasónaplóknak és a végtelen számú memoritereknek. Memóriafogasok és társaik a későbbi jobb megértést és feldolgozást szolgálják.
A Norvég Tudományos és Műszaki Egyetem, Társadalmi és Pedagógiai Tudományok karának Pszichológiai tanszéke kutatói ez utóbbiakat vizsgálták nemrégiben. Az Audrey van der Meer agykutató professzor vezette kísérletsorozat 2017-ben kezdődött. A kutatásba először 20 diákot vettek be, különféle korcsoportból, általános, középiskolás, illetve egyetemista sokaságból. Később, 2020-ban a szám kiegészült újabb 12 kisgyermekkel, valamint 12 felnőttel. A köztes időben a kísérleteket megismételték, hogy nyomon tudják követni a változást. A kutatás relevanciáját erősíti, hogy egy másik kutatás szerint, az Európai Unió 19 országából pont Norvégiában a legnagyobb az internetpenetráció és ugyanebben az országban töltik a legtöbb időt a fiatalok a világhálón.
A digitális oktatás ugyanakkor nagy haszonnal jár az iskolákban. A könnyebb és éppen ezért gyorsabb gépelés kevésbé frusztrálja a diákokat!
A kísérlethez elektrofiziológiai vizsgálatokat végeztek, agyi aktivitást mérő elektroenkefalográffal (EEG). A készülék a pszichofiziológiában használatos, mely az idegsejtek elektromos aktivitását mérik. Magyarán a pszichés működés élettani hátterét. A kutatás lefolytatásakor elektródákat rögzítettek az alanyok fejére, majd megkérték őket, hogy különféle feladatokat oldjanak meg úgy, hogy bizonyos részeket billentyűzettel, bizonyos részeket kézírással rögzítsenek. A vizsgálat személyenként 45 percig tartott, miközben van der Meer és kutatótársai körülbelül 500 adatot rögzítettek másodpercenként.
Az eredmények azt mutatták, hogy mind a gyerekeknél, mind a felnőtteknél jóval aktívabb volt az agyi működés a kézírás esetében, mint gépeléskor.
Azzal, hogy az író számára ott a papír és eszköze a toll, jobban igénybe veszi a szenzomotoros hálózatát az agynak. Érzékek sokasága tolul fel a fejben, amikor az alanyok tollaikat a papírnak nyomják, valamint belsőleg hallják fogalmazásuk alakulását, miközben szöveget alkotnak. Ez az együttes azt okozza, hogy az agy különböző részei aktiválódnak és együttműködnek. Ez mindenképpen memóriajavító hatású.
A több idő, a belső hang és a szövegalkotás hármasa tehát, sokkal több fogódzót jelent számunkra, mint a gépelés, ahol gyakran csak az első két betű után már elkészült – és az általunk leggyakrabban használt – kész szavak közül kell választanunk. Vagy éppen ellenkezőleg, amikor csak pár betűbe zsúfolunk konkrét kifejezéseket, összetett mondatokat. A kézírás komplikált módja a betűk alakításánál sohasem egyforma, mint a gépelésnél. Lényegében ez aktiválja az agy tanulásért felelős részeit, ami a memóriajavító, valamint a kritikus gondolkodás erősödésével jár.
Éppen ezért, a van der Meer vezette kutatócsoport – nem tagadva a digitális oktatás vitathatatlan előnyeit – azt ajánlja, hogy a kisgyermekek esetében a lehető legtöbbet helyezzék előtérbe a rajzolást és a kézírást, és erre az oktatásban is nagyobb figyelmet fordítsanak. A cél az, ami talán mindünknek a leghasznosabb: éljünk igazi, autentikus életet! Ne feledjük, hogy az agyunk több évezred evolúciójának következménye, éppen ezért rendkívül fontos, hogy sokat legyünk a szabadban, tornáztassuk az érzékszerveinket és ezen keresztül fogjuk munkára az agyunkat is!
Nehéz nem egyetérteni a kutatás eredményének megállapításaival. És Ön, kedves Olvasó, hogy van ezzel?
Források:
No Comment