Ez a pteroszaurusz-felfedezés megoldja az ősi toll rejtélyét.

Egy nemzetközi paleontológus csoport figyelemre méltó új bizonyítékot talált arra vonatkozóan, hogy a pteroszaurusz, (a dinoszauruszok repülő rokona) képes volt szabályozni tollai színét a melanin pigmentek segítségével. A tollak olyan figyelemreméltó evolúciós újítások, amelyek szorosan összefüggenek a madarak evolúciós sikerével és a középső jura kortól kezdve különféle nem madár dinoszauruszoknál fordulnak elő. Ám a tollak korai evolúciós története továbbra is ellentmondásos, mivel a releváns kövületek ritkák.

A pteroszaurusz külső szőrszerű szálakból, úgynevezett piknoszálakból állt, amelyek testüket és szárnyaik egyes részeit borították. A piknoszálak többfélék lehettek, az egyszerű szálaktól az elágazó tollakig. Ezek valószínűleg homológok (ez eléggé vitatott – a Szerk.) a madarak és néhány nem madár dinoszauruszon is megtalálható pehelytollakkal, ami arra utal, hogy a korai tollak a pteroszauruszok és a dinoszauruszok közös ősében fejlődtek ki. Bár a pteroszauruszok többségének sima vagy bolyhos szőrük volt, amely nem hasonlított a madártollakra.

Az új tanulmány egy 115 millió éves, megkövesedett pteroszaurusz (Tupandactylus imperator) koponyatető-elemzésén alapul. A pteroszauruszok és dinoszauruszok egyidejűleg éltek megközelítőleg 230-66 millió évvel ezelőtt. A Tupandactylus imperator faj különös jellegzetessége a kicsi fején lévő hatalmas, több mint egy méteres keratinos taréj. A kutatócsoport felfedezte, hogy a taréj alján homályos tollperem található, rövid drótszőrszerű, valamint bolyhos elágazó tollakkal.

Egyáltalán nem számítottunk erre. Az őslénykutatók évtizedek óta vitatkoznak arról, hogy a pteroszauruszoknak volt-e tollazatuk. A mi példányunkban lévő tollak végleg lezárják ezt a vitát. – nyilatkozta Dr. Aude Cincotta, a Belga Királyi Természettudományi Intézet munkatársa.

A tudóscsapat ezután nagy teljesítményű elektronmikroszkóppal tanulmányozta a tollakat és megőrzött melanoszómákat (a melanin pigment szemcséi) talált. Azt vették észre, hogy a különböző tolltípusok melanoszómái eltérő alakúak. A madarakban a tollszín erősen összefügg a melanoszóma formájával, de mivel a pteroszaurusz-tolltípusok eltérő melanoszóma alakúak voltak, ezeknek az állatoknak rendelkezniük kellett a tollaik színének szabályozására alkalmas genetikai háttérrel. Mivel ez a tulajdonság elengedhetetlen a színmintázathoz, ezért a színezés már a legkorábbi tollaknak is alapvető jellemzője volt.