A pteroszauruszok evolúciója – 225 millió éves hüllőt fedeztek fel Brazíliában


A pteroszauruszok evolúciója - 225 millió éves hüllőt fedeztek fel Brazíliában
Forrás: peerj.com
Olvasási idő: 2 perc

A kutatók 225 millió éves hüllőt fedeztek fel Brazíliában.

A Maehary bonapartei, egy kis hüllő, amely a pteroszauruszok evolúciós vonalának egyik meghatározó élőlényének tartanak. Az újonnan felfedezett hüllő a mai Brazília területén élt a triász korban, mintegy 225 millió évvel ezelőtt. A PeerJ – Reassesment of Faxinalipterus minimus című folyóiratban megjelent tanulmány nem csak a felfedezésről számol be, hanem azt is bizonyítja, hogy a Faxinalipterus minimus (állítólagos triász pteroszaurusz) nem szárnyas hüllő, ellentétben a korábban feltételezettekkel.

2010-ben végzett kutatásaik során a tudósok a Pteroszauruszok csoportjába sorolták a Faxinalipterust, amely magában foglalja az első repülni tudó gerinceseket is. Ennek kövületei a koponya és az azt követő csontváz csontjaiból, illetve az állkapocs egy részéből, egy többfogú felső állkapocsból álltak. Ezeket egy másik terepi expedíció során külön találtak meg. Bár nem volt biztos, hogy minden rész ugyanahhoz az állathoz és fajhoz tartozik, a tudósok akkoriban azt feltételezték, hogy ezek a Faxinalipterus maradványai. Az új tanulmány szerint két különálló faj létezik és az izolált állkapocs egy másik állatot képvisel. Ezt az ugyanazon a helyen (Linha São Luiz) nemrég talált új kövülettel való összehasonlítás alapján állítják.

„Mindig is nagy volt a kétség, hogy a Faxinalipterusnak tulajdonított két példány ugyanazt a fajt képviseli-e, és hogy ez egy repülő hüllő” – kommentálta Alexander Kellner, a Museu Nacional/UFRJ (Brazil Nemzeti Múzeum) igazgatója, aki mellesleg egy pteroszauruszokkal foglalkozó specialista.

A 2010-es kövület elemzése során Kellner megállapította, hogy több csontot is félre azonosítottak, valamint hiányoznak a pteroszauruszokra jellemző felkarcsonti (elülső végtag csont) specifikus sajátosságok, vagy például a nagy és előre ugró taréj.

Egy CT-szkenner segítségével derült fény a rejtélyre.

A számítógépes tomográfia egyre gyakrabban használt eszköz a paleontológiai vizsgálatokban. Ez egy roncsolásmentes elemzés, ami lehetővé teszi azoknak az anatómiai részleteknek a megjelenítését, amelyeket üledékes kőzet borít. A 2010-es kutatások során a tudósok azt találták, hogy a Faxinalipterus állcsontjában lévő fogak nagyon közel helyezkedtek el egymáshoz, ami a korai triász pteroszauruszok egyik jellemzője. A felső állcsont tomográfiája azonban azt mutatta, hogy a fogak nem különültek el annyira, mint azt eredetileg gondolták. Ennek eredményeként a fogazat mintázata és az alveolusok, azaz a fogak behelyezésére szolgáló üregek közötti szoros távolság nem volt összhangban a pteroszauruszok fogaival.

E vizsgálatok után továbbra is kétséges volt, hogy milyen hüllő is volt valójában a Faxinalipterus. A megoldást annak az új 225 millió éves hüllő maradványainak megtalálása jelentette, amelyet ugyanabban a brazil régióban gyűjtöttek, ahonnan a Faxinalipterus példányok származtak.

Ezeknek a fajoknak a becsült hosszúsága a Faxinalipterus esetében 30 cm, a Maehary esetében pedig 40 cm.

A Maehary bonapartei új faj neve egyrészt a „Ma’ehary” szóból származik, amely az eredeti Guarani-Kaiowa nép kifejezése. Jelentése, “aki az égre néz”, ezzel utalva a hüllők evolúciós vonalában elfoglalt helyére. A teljes név méltó tisztelgés az argentin kutató, José Fernando Bonaparte (1928-2020) előtt, aki  brazil paleontológusokkal aktívan dolgozott együtt, de nemrég halt meg.

Egy anatómiai adatbázis segítségével a csapat megállapította, hogy a Faxinalipterus szoros rokonságban áll a lagerpetidákkal (repülő sárkánygyíkok). Ez az ág az újabb tanulmányok szerint a pteroszaurioszok testvércsoportja. A lagerpetidák és a pteroszauruszok együtt egy szélesebb csoportot alkotnak. Ebben az összefüggésben az új Maehary bonapartei faj ennek a csoportnak a legprimitívebb tagja.

„Azaz a Faxinalipterus és a Maehary nem pteroszaurusz, hanem rokonságban áll velük. Különösen a Maehary lesz kulcsfontosságú eleme annak megértésében, hogy az anatómiai jellemzők hogyan alakultak ki a pteroszauromorfok leszármazási vonala mentén. Illetve ez hogyan eredményezte végül a repülés képességét – összegezte Rodrigo Temp Müller technikus.

A kutatók most olyan új eredményeket keresnek, amelyek segítenek megérteni, a pteroszauruszok létrejöttét. Illetve fényt derítenek arra, hogy ezek a hüllők a lenyűgöző pteroszauruszok csoportjának első formái.



Previous A nagy kristály kvíz
Next A gamma oszcilláció újabb funkciója

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.