A GreenDependent Intézet a Piliscsaba-Garancstető Érdekvédelmi Egyesülettel együttműködve 21 háztartás életmódjának karbon-lábnyomát mérte fel – áll egy néhány napja kiadott sajtóközleményben.

A Daikin Hungary Kft. támogatásával megvalósult projekt célja annak tudatosítása a lakosság körében, hogy életmód-változtatással jelentősen csökkenteni lehet a családok karbon-lábnyomát. Azaz a családok általi környezeti terhelést. 2020-ban augusztus 22-re esik az Ökológiai Túllövés Napja (Earth Overshoot Day). Ez az az időpont, amikor az emberiség feléli a Föld egy év alatt megújuló tartalékait. Bár 2019-hez képest több mint három héttel későbbre került ez a dátum, az ökológiai egyensúly biztosításának érdekében további erőfeszítésekre van szükség. A hazai karbonlábnyom azt mutatja meg, hogy mennyi szén-dioxidot bocsátottak ki a teljes termelési láncon keresztül a hazai termékkeresletnek tulajdoníthatóan, függetlenül attól, hogy a szén-dioxid-kibocsátás melyik országban, illetve nemzetgazdasági ágazatban merült fel ténylegesen.

A kutatás módszertana

A projekt keretében a GreenDependent Intézet 21 család éves karbon-lábnyomát számította ki, melyből 19-et talált alkalmasnak összehasonlításra. A kutatás során az adatok felvétele online felületen, önbevallásos alapon történt, a háztartások karbon-lábnyomának összetevőit pedig 6 fő kategóriába osztották be. (1) háztartási energiafogyasztás; (2) közlekedés; (3) szabadidő, nyaralás; (4) étkezés; (5) termékek és (6) közszolgáltatások. A felmérés az első négy kategóriára fókuszált.

A háztartások karbon-lábnyomának egyharmadát az energiafogyasztás teszi ki

Az eredmények alapján elmondható, hogy a kutatásba bekapcsolódó családok összesen 81 tagjának átlagos karbon-lábnyoma 4,27 tonna CO₂ volt 2019-ben. Ez állítólag körülbelül kétszerese a fenntartható szintnek. De azt se felejtsük el, hogy a KSH Karbonlábnyom Magyarországon című kiadványában az szerepel, hogy hazánkban 2014-ben az egy főre vetített karbonlábnyom elérte a 5,73 tonnányi szén-dioxidot, ami az uniós adatnál (7,19 tonna/fő) lényegesen kedvezőbb! Ez az érték a magánháztartások általi szén-dioxid-kibocsátásból (1,31 tonna/fő). Ennek forrása döntően a tüzelőanyagok elégetése, illetve a hazai fogyasztott vagy beruházott végtermékek termelési láncán keresztül közvetetten kibocsátott szén-dioxidból (4,42 tonna/fő) tevődött össze. Tehát a fenti adat javuló tendenciát mutat. Sőt a lakossági közvetlen ökológiai (karbon-) lábnyom az agglomerációban 2013-ban több mint 2-szerese volt a budapestinek. Így senki ne feledje, hogy ezek az adatok nem adnak okot általánosításra. Egyébként a worldometer szerint 5,23 tonna/fő 2016-ban Magyarország karbonlábnyoma. 

A vizsgált háztartások karbon-lábnyomának egyharmadát az energiafogyasztás teszi ki.

melyben kulcsszerepet játszik az ingatlanok gyenge energetikai állapota, valamint a nem körültekintő energiafelhasználás. A második legmeghatározóbb tényező az utazás, a nyaralás és az étkezés, mely a családok karbon-lábnyomának közel egyötödéért felelős. A napi közlekedés kevesebb, mint a lábnyom egyhatodát teszi ki, a rendszeres utazás pedig ennek is csupán a felét. Az is megállapítható, hogy a vizsgált családok tagjainak nagyjából 4,3 tonnás éves karbon-lábnyoma igen közel van az átlagos magyar egy főre számított, évi 5 tonna körüli átlagához. (Amennyiben a felmérésből kimaradó két fontos összetevő – az általános, minden polgárt érintő közszolgáltatások; illetve az élelmiszereken túli fogyasztási javak – is bekerül a számításba, már biztosan meghaladná azt.)

A kutatásban résztvevő két legnagyobb, egy főre vetített karbon-lábnyommal rendelkező család tagjainak éves lábnyoma 7,51 és 6,71 t CO₂/év. Az egyik család átlagosnál magasabb karbon-lábnyomát háztartásuk magas egy főre vetített energiafogyasztása okozza, illetve az évi többszöri, munka miatti repülés. A másik családnál a hátterében elsősorban a kiemelkedően magas utazáshoz kapcsolódó kibocsátás áll, legfőképp tengerentúli repülőútjuk miatt. A kutatásban a két legkisebb, egy főre eső lábnyommal rendelkező család fejenkénti éves lábnyoma 2,33 és 1,99 t CO₂/év. Ez utóbbi két család átlagosnál jóval alacsonyabb karbon-lábnyomához hozzájárul, hogy a felnőttek részben helyben dolgoznak, a gyerekeik pedig helyben járnak iskolába, aki pedig napi szinten Budapestre ingázik, az rendszerint vonattal utazik. Az alacsony lábnyom másik oka a nyaralás: mindössze egy-két alkalommal, és akkor is jellemzően inkább belföldön nyaraltak. Ők kevesebb húst fogyasztanak, illetve egyesek vásárláskor a helyi, szezonális élelmiszereket részesítik előnyben.

A kutatás legfontosabb üzenete

A háztartások karbon-lábnyomának összetétele családonként rendkívül eltérő lehet, ezért minden családnak egyedi megoldásokat kell alkalmaznia a csökkentés érdekében. A családok karbon-lábnyomának legnagyobb összetevője az otthonuk energiafogyasztása. Ezt elsősorban szigeteléssel és épületgépészeti korszerűsítéssel, valamint a mindennapi szokások megváltoztatásával lehet csökkenteni. A beltéri hőmérséklet mindössze 1-2 fokkal való csökkentése például akár 10-15%-os, azaz jelentős megtakarítást is eredményezhet. Ugyancsak fontos tényező a lakhely és munkahely/iskola közötti távolság, az utazás módja – a tömegközlekedés, vagy a gyalogos, kerékpáros közlekedés lényegesen kisebb környezeti terheléssel jár, míg az autós munkába járás, vagy a gyakori üzleti célú repülés, tengerentúli nyaralás lényegesen megnövelik az egyénekhez kapcsolódó CO₂-kibocsátást. Fontos figyelni az étkezési, bevásárlási szokásokra is. A helyben termelt élelmiszerek, a szezonális friss zöldségek-gyümölcsök vásárlása és fogyasztása is csökkenthetik a karbon-lábnyomot, akárcsak a kevesebb húsfogyasztás. Lényeges kérdés a nyaralás is. A gyakoribb és távolabbi úti célra történő szabadidős utazás akár három-négyszeresésre is növelheti az egyének karbon-lábnyomát.