A jelentős eredményeket a világon szinte mindenütt díjakkal is értékelik, díjazzák.
A tudományos elismerést például a Nobel-díjjal fejezik ki, ami olyan tudományos rangot szimbolizál, amelyet csak a legkiválóbbak képesek elérni. Éppen ezért vagyunk büszkék arra, hogy magyar Nobel-díjasok is szerepelnek a legjobbak között. (A Nobel-díjról és megalapítójáról előző cikkünkben lehet olvasni. – a szerk.)
Mint ahogy azt előző cikkünkben írtuk, a magyar Nobel-díjasok három nagy csoportra oszthatók.
- Magyar Nobel-díjasok (díjazott munkásságuk magyarországi tevékenységükhöz kötődik)
- Magyarországon születtek, de az emigrációban lettek Nobel-díjasok
- Nem Magyarországon született díjazottak (legalább egyik szülő magyar származású)
Ezúttal azokat mutatjuk be, akik bár Magyarországon születtek, de emigrációban lettek Nobel-díjasok.
Lénárd Fülöp
1862. június 7-én született Pozsonyban, német eredetű családban. Bár otthon németül beszéltek, magyar iskolába járt és magyarnak nevelték. Lénárdot tartják az első magyar Nobel-díjasnak, de ez csak részben igaz, hiszen neveltetését nézve magyar volt, valamint egész életében fenntartotta a kapcsolatot a magyar tudományos élettel, de magát mégis más néphez tartozónak vallotta.
Gimnáziumba Pozsonyban járt. Kiskorától kezdve érdekelte a természettudomány, ami iránt megszállottan rajongott. Lénárd minden zsebpénzéből kísérleti eszközöket vett, vagy éppen saját maga készítette el azokat. A Bécsi Egyetemen valamint a Budapesti Egyetemen kémiát és fizikát hallgatott, Budapesti tanulmányai során fél évig Eötvös Loránd tanársegédje volt, majd 1887-től Heidelbergben tanársegédkedett. Élete hátralevő részét Németországban élte le.
1890-ben kezdte meg katódsugaras kísérleteit Bonnban, Heinrich Rudolf Hertz laboratóriumában. Emellett vizsgálta még a foszforeszcencia, azaz a foszforeszkálás jelenségét is. Kísérletei során arra a következtetésre jutott, hogy a sugarak áthatolóképessége sebességüktől függ, és hogy a sugár negatív töltést visz magával. Vizsgálatai az elektron felfedezéséhez vezettek.
De ezen az úton nem egyedül haladt. Saját tervezésű és készítésű csöveiből Wilhelm Conrad Röntgen vásárolt, aminek következtében vita alakult ki közöttük a röntgensugarak felfedezésével kapcsolatban. Sok kitüntetést és díjat megosztva kaptak, a Nobel-díjat mégis Röntgennek egyedül ítélték oda 1901-ben.
Lénárdot 1901 és 1905 között minden évben javasolták a díjra, melyet végül 1905-ben vehetett át a katódsugárzással kapcsolatos munkáiért és atommodelljéért. A Magyar Tudományos Akadémia 1897-ben választotta levelező tagjává.
Bár kísérleti kutatásai sorra eredményeztek felfedezéseket, Albert Einstein megalkotta a relativitáselméletet, amely teljességgel ellentmondott Lénárd Fülöp alaptéziseinek, az éter létezésének. Úgy érezte, hogy gúnyt űznek belőle, ezért nézetei egyre torzultak, így vált a náci ideológia támaszává. A német fizika felsőbbrendűségét hirdette a dogmatikus fizikával szemben. Hitler hatalomra lépésekor elhagyta a tudományt, és egyik legfőbb bizalmasává és tanácsadójává vált.
Lénárd Fülöp 1947. június 7-én, 85 éves korában halt meg Messelhausenben.
Békésy György
1899. június 3-án született Budapesten. Békésy Sándor és Mazaly Paula első gyermeke. (Érdekesség, hogy édesapját általában diplomatának mondják, pedig közgazdaságtudománnyal foglalkozó bölcsészdoktor volt, aki a Kereskedelmi Minisztériumban iparfelügyelőként, majd a svájci Osztrák-Magyar Követségnél dolgozott sok kiküldetéssel.)
Több országban végezte középiskolai és egyetemi tanulmányait. Bár otthon magyarul beszéltek, de Békésy Isztambulban franciául, Svájcban olaszul, Münchenben németül tanult, aminek következtében egyetlen idegen nyelvet sem sikerült tökéletesen megtanulnia. Békésy magántanulóként két és fél év alatt négy osztály anyagát sajátította el és 1916 őszén rendkívüli érettségire jelentkezett, amit sikeresen le is tett. Ekkor még csak 16 éves és mivel egyetemre még nem jelentkezhet műszerinasnak áll. 1921-ben szerzett kémikusi oklevelet a Berni Egyetemen, majd hazatért Magyarországra. A Budapesti Egyetemen 1923-ban Tangl Károly professzor mellett ledoktorált fizikából.
A Postakísérleti Állomás laboratóriumában dolgozott, a telefonok hangátvitelének tökéletesítésén. Munkája során rájött, hogy az emberi fül mennyire érzékeny. Ez a felismerés vezetett elhatározásához, hogy először magának a hallásnak a mechanizmusát próbálja meg kideríteni.
Különlegesen pontos kísérleteket végezett, az általa kifejlesztett módszerekkel, a belső fül, a csiga ingerlésének fizikai mechanizmusával kapcsolatban. Ezzel megalapozta a tudományos világ elismerését. Fölfedezéséért 1961-ben kapott orvosi Nobel-díjat. A Magyar Tudományos Akadémia 1939-ben választotta levelező tagjává.
1944-ben április 3-án, a második világháború idején bombatámadás érte a Postakísérleti Állomást és leégett a laboratóriuma. Svédországban, majd az Egyesült Államokban a Harvard Egyetemen folytatta kísérleteit 1966-ig. Ezután a Hawaii Egyetem meghívását elfogadva, Honoluluba költözött. Itt is élt és dolgozott, 1972-es haláláig. Végrendeletének eleget téve hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Wigner Jenő
Budapesten született 1902. november 17-én, Wigner Antal kereskedő és Einhorn Erzsébet gyermekeként.
A Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett. Apja kérésére a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karán kezdte meg egyetemi tanulmányait, de fél év után átiratkozott a berlini Technische Hochschulére. Itt doktorált vegyészmérnökként, laboratóriumi kutatásait a Max-Volmer-Institut für Biophysikalische und Physikalische Chemie-ben végezte. Az egyetem után hazajött és kis ideig édesapja újpesti bőrgyárában dolgozott vegyészként, de egyre jobban érezte a berlini tudományos élet hiányát.
Amint tudomást szerzett Heisenberg és Bohr kísérleteiről, rögtön Berlinbe, majd Göttingenbe indult, ahol bekapcsolódott a kvantummechanikával foglalkozó kutatásokba. 1930-ban megírta a „Csoportelmélet és annak alkalmazása az atomszínképek kvantummechanikájára” című könyvét, melyet több nyelvre is lefordítottak (magyar fordítása csak 1979-ben jelent meg).
Az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1937-ben kapta meg az állampolgárságot. 1930-ban tanítani kezdett a Princetoni Egyetemen. A II. világháború idején, Szilárd Leó és Einstein mellett tagja volt egy fizikus csoportnak, amely meggyőzte Roosevelt elnököt arról, hogy az Egyesült Államoknak, ki kell fejlesztenie az atombombát Hitler megfékezése érdekében.
1963-ban kapott fizikai Nobel-díjat Maria Goeppert-Mayerrel és Hans David Jansennel megosztva „Az atommagok és az elemi részecskék elméletének tovább fejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”. 1972-ben Albert Einstein-díjat is kapott elméleti fizikai eredményeiért. A Magyar Tudományos Akadémia 1988-ban választotta tiszteleti tagjává.
Gábor Dénes
„A jövőt nem lehet előre megjósolni, de a jövőnket fel lehet találni!” Ez volt Gábor Dénes jelmondata.
1900. június 5-én született Budapesten izraelita családban. Édesapja, Günszberg Bernát a MÁK Rt.-nél (Magyar Általános Kőszénbánya Rt.) volt igazgató. Édesanyja Jakobovits Adél. Később családnevüket 1902-ben Gáborra változtatták.
Tanulmányait az V. kerületi Szemere utcai községi elemi népiskolában kezdte, majd a budapesti V. kerületi Magyar Királyi Állami Főreáliskolába folytatta. A charlottenburgi Műszaki Egyetemen fejezte be tanulmányait és doktorált 1927-ben. Rendszeresen látogatta az egyetem előadásait, többek között Albert Einstein szemináriumát is.
1933-ban elhagyta Németországot és végleg letelepedett Angliában, ahol angol állampolgár lett. 1936-ban feleségül vette Marjorie Louise Butlert, akivel haláláig harmonikus házasságban él, de a házasságból nem született gyermek.
A második világháború után kezd az elektronmikroszkópiával és a szabad elektronok külső térbeli mozgatásával foglalkozni. Kutatásai az ionfizikától az elektronmikroszkóptól elvezették az optikához és az információelmélethez. Optikai kísérletei a hologram alapjául szolgáltak, amelynek fölfedezése húsz évvel megelőzi műszaki megvalósításának lehetőségeit. 1947-ben Rugbyben, Angliában dolgozott a British Thomson-Houston Company kísérleti laboratóriumában.
1971-ben kapott Nobel-díjat „a holográfia módszerének felfedezéséért és fejlesztéséért”, bár a holográfia elvét már évtizedekkel előbb felfedezte, de a módszer gyakorlati megvalósítását csak a lézerfényforrások koherens fénynyalábja tette lehetővé. 1964-ben választotta tiszteleti tagjává a Magyar Tudományos Akadémia.
1974-ban súlyos agyvérzést szenvedett, 1979. február 9-én hunyt el Londonban.
Oláh György
Budapesten született 1927. május 22-én, Oláh Gyula és Krasznai Magda fiaként. Édesapja ügyvéd volt. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, ahol 1949-ben doktorált, és későbbiekben tanított is. 1954-ben csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia által létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetéhez, ahol szerves kémiai kutatócsoportot hozott létre.
Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonba, majd Kanadába ment, végül az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben kapott munkát. 1977-ben kinevezték a Dél-Kaliforniai Egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává.
A modern szerves kémia terén az ő munkái döntötték meg a szén négy vegyértékűségének dogmáját, és új utakat nyitott a szénhidrogének előállítására. Ezek közül is kiemelkedő az ólommentes benzin. 1994-ben kapott kémiai Nobel díjat „a karbonkation kémiához való hozzájárulásáért”. „Furcsa érzés Nobel-díjasnak lenni, megkapni az öt svéd személy által odaítélt elismerést. Ez ugyan kellemes dolog, de egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy Nobel-díjas tudós orákulummá válik, és ettől kezdve az élet minden területén képes nagy bölcsességet sugározni.”
A tengerentúlról is folyamatosan tartotta a kapcsolatot a magyar kutatókkal. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben választotta tiszteleti tagjává.
Oláh György a kémia más területein is jelentős eredményeket ért el. Erről tanúskodik a több mint ezer tudományos publikációja, közel száz benyújtott és elfogadott szabadalma, valamint tudományos szakkönyvei, amelyek a szerves kémiának fontos területeit ölelik fel.
2006-ban lett Budapest díszpolgára, 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki. 2017-ben, Beverly Hillsben hunyt el.
Harsányi János
1920. május 29-én született Budapesten egy zuglói gyógyszerész gyermekeként. 1938-ban érettségizett a híres Fasori Evangélikus Gimnáziumban. Édesapja kérésére 1942-ben gyógyszerész végzettséget szerzett a Budapesti Tudományegyetemen, majd a botanikai tanszéken lett doktorandusz.
A háború alatt sokáig megúszta a munkaszolgálatot, de végül mégis elvitték és 1945-ben Ausztriába deportálták a századát, de megszökött a pályaudvarról és Raile Jakab jezsuita szerzetesnél keresett menedéket. 1946-ban Harsányi újra beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol 1947-ben filozófiai doktorátust szerzett, és szociológiai, illetve pszichológiai tanulmányokat folytatott. 1948-ban tanítványával, menyasszonyával Klauber Annával Ausztriába menekültek. 1950-ben Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott, majd a Sidneyi Egyetemen közgazdászként végzett. Egy rövid ideig a Brisbane-i Egyetemen tanított közgazdaságtant. 1956-ban a Stanford Egyetemre kapott Rockefeller-ösztöndíjat, ahol megszerezte a PhD tudományos fokozatot is. Kenneth Arrow, Nobel-díjas professzor mellett dolgozott, aki rábeszélte, hogy foglalkozzon matematikai statisztikával.
1966-ban, ,,A General Theory of Rational Behavior in Game Situations” című művében Harsányi különbözteti meg először a ma is ismert formában a kooperatív és a non-kooperatív játékokat. Egy játék szerinte akkor kooperatív, ha az elkötelezettségek (megállapodások, ígéretek és fenyegetések) kikényszeríthetőek és teljes mértékben kötik a résztvevőket. Ha nem, akkor non-kooperatív játékok keletkeznek. Később, három részletben közzétett tanulmányaiban (,,Games with Incomplete Information Played by ‘Bayesian’ Players, Parts I, II and III”), a tökéletlen információkra alapozott játékok elméletét alkotta meg.
1988-ban John C. Harsanyi és Reinhard Selten elkészíti az egyensúlyi választásokról szóló első általános összefoglalót. A General Theory of Equilibrium Selection in Games, című kötet a játékok egyensúlyi pontjairól szól.
Az 1994. évi közgazdasági Nobel-díjat John Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúly elemzés terén végzett úttörő munkásságáért” kapta.
A Magyar Tudományos Akadémia 1995-ben választotta tiszteleti tagjává. Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 2000. augusztus 9-én, 80 éves korában szívroham következtében hunyt el.
Képek forrása:
- newscancook.com
- pozsonyikifli.sk
- puskas.hu
- fokusz.info
No Comment