Amerika nagy kérdése: Füllenteni kellene a szülőknek a Mikulásról?


Amerika nagy kérdése: Füllenteni kellene a szülőknek a Mikulásról?
Olvasási idő: 4 perc

A piros pozsgás Mikulás a karácsony egyik emblematikus alakja, de a hó fújta, piros ruhás nagy ember eszménye nem mentes a feszültségektől.

A tojáslikőr és a karácsonyi énekek forgatagában a szülőket filozófiai és pszichológiai döntések súlya terheli azzal kapcsolatban elmondják-e vagy sem, hogy az Északi-sarkról érkező, méltóságteljes fickó alakja igazából egy hazugság! És ha igen, akkor mikor jön el a megfelelő pillanat, hogy bevallják, senki nem csusszan be a kéményen ajándékot hozva? Mikor árulják el nincs semmi mágikus, varázslatos dolog a karácsony reggelében? (Az USA-ban a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékot.  – a Szerk.)

Az öreg Szent Miklós legendája több mint 1500 éves múltra tekint vissza, magába foglalva a keresztény szentek, a pogányság és az irodalom tarka keverékét. De a mai, modern koncepció a derűs öregemberről rénszarvas szánon csak az elmúlt 200 évben szilárdult meg olyan történetekkel, mint Szent Miklós látogatása vagy ismertebb nevén Karácsony előestéje.

Napjainkban a Mikulásra épült rituálék széles körben elterjedtek az amerikai világi kultúrában. 2017-ben az amerikai négyéves gyermekek 85 százaléka még hitt a Nagyszakállúban.

Ennek ellenére a nagy nyilvánosságot élvező szakértői vélemények megosztottak a Mikulás misztérium előnyeiről. Ahogy David Kyle Johnson a Pennsylvaniai Egyetem filozófia professzora és a „Mítosz, ami ellopta a karácsonyt” szerzője fogalmaz: a Mikulás egy hazugság.

„Én azzal nem értek egyet, hogy feltétel nélkül higgyünk a Mikulás létezésében.” – jelentette ki Johnson.

A könyvében a formális logikára, az etikus érvekre épülő szakvélemény száll szembe a kicsikbe nevelt magasztos Mikulás képpel. Johnson könyvének legfőbb tanulsága, hogy

az efféle mítosz gátolja a gyermek kritikus gondolkodásának fejlődését.

Ha a gyermekek kérdéseket tesznek fel a Mikulásról vagy elkezdenek szkeptikussá válni vele kapcsolatban, akkor sok szülő hozakodik elő bizonyítékként elavult, régi bejegyzésekkel a NORAD, Mikulás követő oldalról, hogy megmutassák lenyomozták a Mikulást Föld körüli útja során. (Ez egy szórakoztató program az interneten, ami 1955 óta érhető el az USA-ban, az Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság jóvoltából. Az oldalra kattintva december 1-jétől láthatjuk, hogy hol tart éppen a Mikulás ajándékhozó útján. – a Szerk.) Teszik mindezt azért, hogy elmondhassák „Igen, Virginia, létezik a Mikulás”. (Maga az oldal a New York Sun című lapban közölt 1897-es elhíresült mondatra reflektálva jött létre. – a Szerk.) Még ha Siri sem fog egyenes választ adni. (Siri, mesterséges intelligenciára épülő rendszer, amely mobilra is letölthető már itthon is, és számos kérdésre megadja nekünk a helyes választ. Például, hogy milyen rendezvények lesznek hétvégén a fővárosban.  – a Szerk.)

„Ez mind bájos, de ez a taktikázás csak a hiszékenységet erősíti. Mikor azt mondjuk, hogy a bizonyítékok ellenére kellene hinniük, az egy nagyon veszélyes és rossz hozzáállás.” – mondja Johnson. Szerinte úgy kellene előadni a Mikulás történetét, hogy a szülők hozzáteszik, ez csak egy mese. „Mi mindig meglátogatjuk a Mikulást a bevásárlóközpontban.” – teszi hozzá – Tavaly a gyerek 4 éves volt, mikor azt mondtam neki: Megyünk meglátogatni a Mikulás, aki csak egy jelmezbe öltözött fickó. Ez az egész csak egy jó játék.” Johnson szerint így a látogatás pusztán egy kellemes időtöltés volt, semmi csalás vagy ámítás.

A kritikus gondolkodás, nem csak az egyetlen, ami veszélybe kerül.

A legtöbb Mikulásért rajongó gyermek túlteszi magát azon, hogy nem létezik a Mikulás. Viszont sokuknál a mítosz már abban a pillanatban tönkre is tette a karácsony hangulatát, amikor rájönnek, hogy ez az egész dolog a szános emberről nem létezik. Ez a felismerés aláássa a bizalmat szüleik iránt, és még fájdalmas pszichológiai traumát is okoz.

Ennyire nyíltan egy szakértő sem fogja kimondani, hogy a gyermek helyrehozhatatlanul félne attól, hogy egyszer a csengőszó, a varázslat elszáll, de helytállóbb azt mondani, hogy egyes fiatalok elégedetlenebbé vagy izgatottabbá, nehezen kezelhetővé válnak. A gyerekek „kíváncsiak a világra, szeretnének minél többet megtudni róla, és ehhez bízniuk kell a szüleikben. Tudniuk kell, hogy pontos, megbízható információkat kapnak tőlük” – állítja Johnson. „Azzal, hogy elmondjuk nekik a Mikulás egy hazugság, a bizalmukat áruljuk el.” 

El kellene-e mondani a gyermeknek, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot?

Cyndy Scheibe ellenben egészen más állásponton van.

Szerinte a Mikulás nem egészen egy hazugság, inkább egy történet. Scheibe az Ithacai Egyetem pszichológus professzora és a Project Look Sharp vezetője, ami egy médiaműveltségi szervezet. Scheibe több mint 30 éve vizsgálja a gyermekek Mikulás-hitét, és azóta is lelkes támogatója ennek a téli mesének. Saját bevallása szerint bármikor szívesen beszél a Mikulásról.

Scheibe több évtizedes Mikulás kutató, tudományos munkája általános iskolában kezdődött, amikor karácsonyi manóként szerepelt egy darabban. „Az igazán kis gyermekek félnek a Mikulástól, de a legtöbb gyerek, egészen olyan 7 éves korig „Itt van a Mikulás!” felkiáltással szokott ujjongani, ha találkozik vele.” – emlékszik vissza. „Aztán később, általában 7 és 9 éves kor között egyre inkább gyanakvóvá válnak, és kutakodni kezdenek, hogy megtudják ez a piros ruhás fickó igazi-e vagy sem. A szemeikből már kihunyt az a csillogás, ami a kicsiknél még tetten érhető.

Scheibe tudni akarta miért. Az adatgyűjtéséből évtizedek óta három „hullám” rajzolódik ki. A kutatónő már felfedezte, hogy a gyerekek egyes generációi jelentős hasonlóságokat mutatnak.  „Mindig is ugyanazt az eredményt kaptuk. Az átlagéletkor 7 és 8 év között van, és a gyerekek ekkor abból, hogy hisznek a Mikulásban áttérnek abba az állapotba, hogy nem hisznek, de ez az átállás felölel néhány évet.” Nincs kihatással erre a ciklusra még az internet sem, pedig elméletileg egyetlen kattintással leleplezhető az igazság.

A mikuláshitnek nincs kiforrott védelmi rendszere.

Minden felnőtt tudja, hogy legalább egy gyerek lesz, aki még felsős létére is hinni fog. A többség azonban 12 éves korára elhatározza, hogy a rénszarvasok nem tudnak repülni, egy ember nem juthat el egyedül a világ összes kéményébe egyszerre, vagy találnak valami más hiányosságot ebben a társadalmi jelenségben. „Én annak hívom, hogy kis tudóssá válni. A kisebbek még varázslatra vágynak, de az idősebb gyerekek, valami jobban kézzel foghatóra.” – teszi hozzá Scheibe.

Összehasonlítani Johnson és Scheibe elméletét olyan, mint egy almát egy naranccsal kapcsolatba hozni. Nem egyszerű szituáció. Minden családnak magának kell meghatároznia a saját hagyományait. Górcső alá véve mindkét elméletet, azt mondhatjuk, hogy Johnson félelme azzal kapcsolatban, hogy Szent Miklós elősegíti a hiszékeny gondolkodást jogos, de csak akkor, ha a gyermek azt érzi a szülő felültette őt ezzel a hazugsággal. Scheibe összegyűjtött megfigyelései viszont arra engednek következtetni, hogy a

Mikulásban való hit egészen addig biztonságos, amíg őszintén válaszolunk egy érett gyermek őszinte kérdésére.

Az ajándékhozó Mikulás egy jó történet tud lenni, amit elmesélhetünk a csöppségeknek, ha úgy döntünk. Viszont készen kell állnunk arra is, hogy el tudjuk engedni, ha a gyerek már megkérdőjelezi. Más szóval: Ne feszítsük túl a húrt!

„Elmondhatom, hogy kutatásaim során traumával és megtört bizalommal csak ritkán találkoztam, de már volt rá precedens.” — állítja Scheibe. Szerinte általában akkor fordulnak elő ilyen esetek, amikor a gyermekek őszintén beszélnek, kérdeznek a témáról, de a szülők tovább igyekeznek fenntartani a mítoszt, pedig már a gyermek készen áll arra, hogy elengedje azt. Ahogy karácsony közeledik legyünk taktikusak, de finomak.

Kezdjük azzal, hogy a Mikulás szerepét háttérbe szorítjuk a karácsonyi ünneplésből! Áruljunk el minél többet a saját szerepünkről! Fordítsuk a gyerekek figyelmét arra, hogy ajándékok vannak a fa alatt! Ha esetleg gyerekünk nem tesz fel kérdéseket, mi kérdezhetjük őt. Nézzük meg a postaládát, finoman kérdezzük meg, miben hisznek, mire számítanak és miért! Majd a beszélgetés során térjünk ki arra mi a különbség aközött, amiben hisznek a Mikulással kapcsolatosan és valójában ki tölti meg azokat a zoknikat! Valamint ne felejtsük el hangsúlyozni, hogy a történetet lehet folytatni: Te is lehetsz mások Mikulása!

 



Previous HORIZON 2020 projekt
Next Magyar Nobel-díjasok – II. rész

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

egy × 5 =