Az emberiség szívesen gondolkodik kizárólagos ellentétpárokban a jobb megértés érdekében.

Ez az élet minden területére, így a pszichopatológiára is igaz. De biztosan kevesen tudják, hogy az ártó szándékú, üldözéses téveszmékkel járó személyiség zavarnak is van ellentétpárja. Ez az úgynevezett pronoia. 

A paranoia egy kiterjedt kórkép az orvoslásban, azon belül is a pszichiátriában. Egy olyan mentális állapotról van szó, amelyben a beteg, saját egyoldalú valóságfelfogását képtelen kritikával illetni. Szenvedélyes mértékig képes beleélni magát saját téveszméibe, ami hosszabb távon ön- és közveszélyes mértékig fokozódhat. A paranoia megjelenhet a rossz tapasztalatok, élethelyzetek eredőjeként, hozzáadódhat egyéb kóros mentális állapotokhoz, például a skizofréniához vagy önálló személyiségzavarrá is válhat. Diagnosztizálása és leírása csaknem a pszichiátria orvostudomány ágával egyidős.

Ellentétének köztudatba kerülése, viszont csak mostanában van elterjedőben. A pronoia kifejezést a mai köznapi értelmezésében 1993-ban, John Perry Barlow költő, esszéista vezette be a köztudatba.

Az emberiség digitális jogaiért síkraszálló NGO, az Electronic Frontier Foundation (Elektronikus ,,Határvidék” Alapítvány) alapítójaként kifejtette, hogy a paranoiás gondolkodás mellett létezik egy másik, pozitív módon konspiráló változat, a pronoia. Vagyis az elitek jogkorlátozását az emberek eleve rossznak, míg a digitális, magán tulajdonra épülő világban általában jónak vagy semlegesnek tartják. Őelőtte a pronoiát használták történelmi kontextusban is: a Kelet-Római Birodalomban a közvetlen állami segélyezést nevezték így a görög pronoiai, törődni kifejezésből. A terminus technicus tudományos megalapozását viszont Fred H. Goldner szociológus tette meg, mint a tévképzet egy speciális fajtáját. Emellett implicit módon definiálta már többek között J. D. Salinger író (Magasabbra a tetőt ácsok, 1963), továbbá pár múlt század eleji cikkben is találkozhatunk vele.

A paranoia jóval dokumentáltabb tünetegyüttes, mint a pronoia.

Előbbi komolyan vételét leginkább az észrevehetősége és a pszichológia komoly tudományággá válása okozza. Ezzel szemben a pronoiát főleg jelentéstartalma alapján nehéz komolyan venni. A szakemberek többsége ráadásul a pronoiát nem diagnosztizálja önálló mentális zavarként, hanem (más) mentális betegségek tüneteként értékeli. Pedig a veszély akár hasonló mértékű is lehet. Az egyoldalú ítéletek kimondása tönkreteheti az ebben szenvedő egyén teljes kapcsolatrendszerét, ami az életminőségére is kihat. Mesterséges világot teremt, amit képtelen önerejéből elhagyni. Végül a példa ragadóssá is válhat és tömegpszichózist okoz.

A pronoiában szenvedő igen könnyen veszi az életet. Szerinte minden behatás valamilyen úton-módon pozitív hatással van az ő életére. Úgy véli, hogy az embere csak jót gondolnak és mondanak róla, nemcsak szeretik, de egyenesen rajonganak érte. Viszonzásul ő is feltétel nélkül rajong. Minden vele kapcsolatba hozható cselekvés azért történik, hogy mások a kedvére tehessenek. Kizártnak tart bármilyen ártó szándékot, képtelen felismerni a vezető személyiségek önös, ártó érdekeit. Sőt, ezeket gyakran altruizmusként azonosítja. A rossz dolgok vakfoltra esnek. Az udvarias végighallgatását valamely ötletüknek vagy elméletüknek, direkt támogatásaként értékelik.

A pronoiást, csakúgy, mint a paranoiást nem lehet kibillenteni, ő objektivitást érzékel a maga részéről minden esetben!

Mind a pronoia, mind a paranoia esetében a végletesség az igazán veszélyes. A modern irodalomban sokszor, sokféle formában jelent már meg a paranoia, mint a konfliktus egyedi forrása. A pronoia leginkább a félreértésekben van időlegesen jelen a komédiákban. Ezekről pedig ritkán gondoljuk, hogy ártalmas, helyrehozhatatlan természetűek. Ibsen élethazugságokkal foglalkozó drámái ugyanakkor fájdalmas közelségbe hozzák a problémát. A szándékos figyelemelterelés az ember egész egzisztenciáját más irányba terelheti; mikor az álarc lehull, az eredmény fékezhetetlen indulat és vak agresszió. Ez szintén a pronoia egyik lehetséges ,,szövődménye”.

A pronoia tünetegyüttesének tömeges megjelenésére már történelmi példák is vannak.

A történelem misztikus tanokat hirdető szektái és New Age prófétáinak számító gurui egyaránt szerveznek be pronoiásokat és használják ki őket saját céljaik érdekében. A szektavezérek megpróbálják több kisebb megerősítés révén magukhoz láncolni a gyenge akaratú áldozatokat úgy, hogy azok a megmentőt lássák bennük. Minden, amit tesznek, illetve amit parancsolnak, bölcsességüket és igazukat bizonyítja, de legalábbis a téves hitrendszer belátását tovább erősíti. A követők hajlamosak rá, hogy figyelmen kívül hagyják a negatív információkat, és ne vegyék tudomásul, hogy a világmegváltás nem fog összejönni. A pronoiát a tagok csak erősítik egymásban.

A hippimozgalom múlt századvégi újjászületéseként ünnepelt rave-kultúra az ártatlanabbak pronoiák közé tartozik. Az ebben a világban megmártózó delikvensek megosztják saját optimista, kedélyes életszemléletüket és közös partikon vesznek részt. A szemünk előtt felsejlő képet nem a buli közben elszívott füves cigik árnyalják, hanem Charles Manson és ,,hippi családjának” balladája. Ahol az embereket nem annyira Manson faji polgárháború és világvége-prófétálása nyerte meg, hanem a látszólagos szeretet és gondoskodás, amiben részesültek – helyesebben úgy gondolták, hogy részesülnek. A fentiek fényében már érthető, hogy a pronoiás, ezekben az esetekben az áldozat szerepkörébe kerül. Szélsőséges esetekben nemcsak a vagyonát veszítheti, de egész életét a rácsok mögött töltheti.

Történhet ez azért, mert a pronoia nem számít önálló mentális zavarnak, vagyis a pronoiás belátással cselekvőnek mondható és büntethető.

Ez a megállapítás nem segít azoknak, akik a büntetőbírósági tárgyalásukra várnak, de az átlagembereknek mindenképp! Kezelni csak a pronoiát okozó alapbetegséget, leggyakrabban a mániát és a szkizoaffektív pszichózisokat lehet. Azokat viszont jó eséllyel. Ha az állapotot alkohol vagy drog okozza, akkor megvonásuk szüntetheti meg a pronoiás állapotot. A gyógyulási esélyek a pronoia esetében az alapbetegség kezelhetőségétől függnek. Megelőzni úgy lehet, ha azt tesszük, amit amúgy is tennünk kellene a mindennapjainkban:

fenntartani a mentális egészségünket és egészséges kriticizmussal viszonyulni a minket körbevevő világhoz! Azaz emberek, ne felejtsünk el gondolkozni!