Március 15. az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe. Azt azonban kevesen tudják, hogy 1990 óta a sajtószabadság, vagyis a Magyar Sajtó napja is.

A török megszállás miatt nemcsak a magyar nyomdászat, hanem a hazai időszaki sajtó fejlődése is sokat késett. A XV. században egyáltalán nem jelent meg hazai nyomdában újságlap, vagy röpirat. Bár Mátyás király, miután Hess András budai nyomdája megszűnt, külföldön nyomtatta ki törvénykönyvét, melynek befejezésében a bécsújhelyi győzelmet megörökítő Thuróczi Krónikát, sőt egy röpiratot is kiadatott Strassburgban, III. Frigyes ellen. A XVI. század végéről ismert az első Magyarországon kinyomott újságlevét, ami a mostoha viszonyok ellenére természetesen elképzelhető, hogy az ismertnél többször is. A XVII. századból csak egyszeri megjelenésű, folyamatosság nélküli újságlapok és röplapok ismertek.

A legelső, rendszeres megjelenésűnek szánt magyarországi újság a Mercurius Hungaricus volt, mely 1705-ben jelent meg és a Rákóczi-féle szabadságharc eseményeiről nyújtott tájékoztatást az emberek számára.

Szerkesztője Ráday Pál II. Rákóczi Ferenc személyi titkárára volt. Egyedül 1710-ben – január és május között – sikerült elérni rendszeres havi megjelentetést, előbb Lőcsén, végül Bártfán. A Mercurius megjelenési példányszáma ismeretlen, de általában öt oldalon közölte a haditudósításokat és maga Ráday küldte szét példányait azoknak a külföldi politikusoknak, udvaroknak, amelyekkel diplomáciai kapcsolatban álltak. Azonban ez a sajtótermék még nem magyar, hanem latin nyelven íródott. A XVIII. században még két latin nyelvű újság jelent meg Magyarországon, amely a korabeli Európában kuriózum volt, hiszen másutt nemzeti nyelvű lapok szólították meg az olvasót. (Bél Mátyás Nova Posoniensa (1721-22) és a Bécsben hetenként kétszer kiadott Ephemerides Vindobonenses (1776-85) volt.)

1780-ból Rát Mátyás nevéhez fűződik az első magyar nyelven íródott újság, a Magyar Hírmondó (1780-88), amely hetenként kétszer, szerdán és szombaton jelent meg. Első évfolyamának 320 előfizetője volt, akik túlnyomó részt a nagyobb városokban éltek. Szacsvay Sándor 1786. december 2-án Bécsben indította meg a második magyar újságot, a Magyar Kurirt (1786-1834), amely már indulásakor kétszeresen felülmúlta a Magyarországon elérhető példányszámot. 1806-ban az egyetlen Bécsi Magyar Merkurius mellett Pesten indult meg a Hazai Tudósítások c. hírlap, azzal a megszorítással, hogy csak belföldi híreket szabad közölnie. 1814-ben Döbrentei Gábor indította meg főurak és írók támogatásában bízva az Erdélyi Híradó című folyóiratot Kolozsvárott. Ez, a tartalmát tekintve, irodalomtörténeti jelentőségű folyóirat összesen tíz kötetben jelent meg 1818-ig. 1817 januárjában indult a Tudományos Gyűjtemény, amely a hivataluk, pályájuk miatt Pestre került tudósokból és írókból verbuválódott és 1841-ben szűnt meg. Az 1820-as évek közepén még két figyelemre méltó folyóirat indult. Kassán indította gróf Dessewffy József a negyedéves megjelenésű Felső Magyar Országi Minervá-t (1825-36) titkára, Dulházy Mihály szerkesztésében.

A másik, rendszertelenül megjelenő, folyóiratnak szerkesztői, Szemere Pál és Kölcsey Ferenc az Élet és Literatura címet adták. De a folyóirat-irodalom meggyökerezésében szerepet játszottak az irodalmi almanachok is, amelyek a kor Európa-szerte népszerű kiadványtípusaként jelentek meg nálunk is. Elsősorban női olvasóknak biztosítottak szépirodalmi olvasmányokat. Legfontosabb és legmagasabb igényű képviselője a Kisfaludy Károly által Pesten 1821-től szerkesztett Aurora volt.

Gróf Széchenyi István Hitel című művében 1830-ban fogalmazta meg, milyen változásokra van szüksége a magyar népnek. Ezzel elindította a reformkort és egyfajta folyamatot, mely mozgalommá nőtte ki magát. A változások mellett állt Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Eötvös József, Szemere Bertalan, Esterházy Pál, Klauzál Gábor, Mészáros Lázár, Kölcsey Ferenc.

Metternich 1837 elején már az „Ifjú Magyarország” veszélyeiről elmélkedett, aminek következménye Kossuth lapjának lefoglalása, és Kossuth felségsértés miatti elítélése lett. A harmincas években jelentek meg a magyar nyelvű divat- és képeslapok, amelyek az egyetemes sajtótörténetben magazinoknak nevezett lapok magyar nyelvű változatai. Kossuth Lajos volt az egyetlen olyan politikus, aki a sajtót felhasználva, a Pesti Hírlapban tájékoztatta a népet arról, hogy milyen viták folynak az országgyűlésben, 1841 és 1843 között. Abban az időben azonban cenzorok figyelték a magyar sajtót, megakadályozva ezzel, hogy ne kerüljön nyilvánosságra olyan cikk, mely nem kívánatos

1848. március 11-én Irinyi József állította össze a 12 pontot, melynek első pontja „Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését”.

1848. március 15-én kitört a forradalom. Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál, mintegy tízezer fős tömeggel elindultak Landerer nyomdájához, ahol kinyomtatták a szabad sajtó első magyar sajtótermékeit, a 12 pontot és a Nemzeti dalt.

Kimondták a sajtószabadságot, amiről Petőfi így írt a naplójában: „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs…” , Pesten aznap csak a polgári sajtószabadság elvét mondták ki, mert a sajtószabadság törvénybe foglalása elhúzódott. „Április 11-én hirdették ki az uralkodó által is szentesített 1848: XVIII. törvénycikket a sajtószabadságról”.

A világhírű washingtoni szervezet a Freedom House minden évben megjelenteti Freedom of the Press magyarul Sajtószabadság című jelentését, melyben rangsorolja a különböző országok sajtószabadságát.

A szervezet szerint, minél alacsonyabb egy adott ország úgynevezett szabadságindexe annál szabadabb az ország sajtója, tehát sajtószabadság van. Az indexek három nagyobb részből tevődnek össze: a sajtó jogi környezete, politika, valamint gazdasági környezet. A lista alapján, ha egy állam indexe eléri a 60 fölötti határt, ott nagy valószínűséggel nincs sajtószabadság, ahol pedig 30 alatti, ott sajtószabadság van.

Magyarország sajtószabadságának változásai 2002-től egészen 2017-es évig jól látható ezen a diagramon, amit a TudományPláza készített a Freedom House of Press adatai alapján.

Magyarországon alkotmány védi a szólás- és sajtószabadságot. Azonban, 2010-ben kisebb törvénymódosítás volt, melynek hatása jól látható ezen a diagramon.

2016-ban megszűnt a Népszabadság és az újabb felmérések szerint, az amerikai külügyminisztérium is úgy véli, hogy Magyarországon egyre jobban csökken a sajtószabadság.

A diagramon megfigyelhető, hogy egészen 2011-ig 30 alatti volt a sajtószabadsági index, ami azt jelentette, hogy teljes körű sajtószabadság volt.

„A Freedom House of Press lista szerint legkedvezőbb helyzetben jellemzően mindig a skandináv államok állnak, míg a rangsor végén olyan országok helyezkednek el, mint Fehéroroszország, Kuba, Irán, Líbia, Észak-Korea.”
Ilyen sajtószabadsági felmérést nem csak a Freedom House készít, hanem a Riporterek Határok Nélkül (RSF) is.

Egy másik felmérés szerint a Riporterek Határok Nélkül szerint, nem csak 2010, hanem 2015-höz képest is romlott a magyarok helyzete. A listán melyen 180 ország szerepel, Magyarország csak a 65. helyen szerepelt és 2016-ban már a 67. helyre csúszott vissza. Olyan országok is megelőzték Magyarországot, mint Szerbia, Románia vagy Lengyelország.

Egy harmadik felmérés alapján (1000 fő megkérdezésével), amit a Publicus Intézet végzett a Vasárnapi Hírek megbízásából, megkérdezték az embereket arról, hogy mit gondolnak a sajtószabadságról. 59%-uk szerint a sajtószabadság korlátozott Magyarországon. A megkérdezettek 87%-a mondta azt, hogy számára fontos a sajtószabadság valamint, hogy kormánytól független legyen.

Mindezen felmérések ellenére egyelőre, 2017-ben Magyarországon úgy tűnik, még mindig sajtószabadság van. Emlékezzünk tehát meg 2017. március 15-én, az 1848-49-es szabadságharcról, illetve a Magyar Sajtó Napjáról!