Széchenyi István levelezése online adatbázisban


Széchenyi István levelezése online adatbázisban
Olvasási idő: 3 perc

Az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete (BTK TTI), a készülő nyomtatott kiadás mellett, tavaly év végén online elérhető adatbázisban tette közzé Széchenyi István levelezését.

Széchenyi István levelezése a hatalmas irathagyaték jelentős részét alkotja. Tartalmi fontossága a történettudomány szempontjából is felbecsülhetetlen. A mintegy 4800-5000 darab jelenleg ismert levél nagy része főként az 1830-1840-es években, közéleti tevékenységével összefüggésben keletkezett. Így a teljességre törekvő, modern kritikai kiadás felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot tesz könnyen hozzáférhetővé a történészek és az érdeklődők számára. De Széchenyi István levelezése a korabeli magyarországi viszonyok számos rétegének megismerését is nagymértékben előmozdíthatja. Az 1825 decemberéig tartó első időszakból származó 549 levél már olvasható az erre a célra fejlesztett weboldalon. A szövegkritikai szempontból feldolgozott és jegyzetelt levelekkel folyamatosan bővülő adatbázis.

Széchenyi, az 549 most online közzétett levél, legtöbbjét szüleinek, jószágigazgatójának írta, de a címzettek között megtalálható Wesselényi Miklós, Felsőbüki Nagy Pál, József főherceg vagy Metternich birodalmi kancellár is. Az olvasónak lehetősége van dátum, címzett, nyelv, tartalmi címke, az írás helye vagy egy adott kifejezés szerint is keresni a levelek között. Az idegen nyelvű levelek tartalmát a kutatók magyar nyelvű kivonatban ismertetik.

Az olvasónak lehetősége van dátum, címzett, nyelv, tartalmi címke, az írás helye vagy egy adott kifejezés szerint is keresni a levelek között.

Széchenyi leveleinek legnagyobb része napjainkban két budapesti közgyűjteményben: a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában található. Emellett jelentősebb gyűjteményt őriz az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, az esztergomi Duna Múzeum és a soproni Storno-ház is. Az, hogy mindez ma is elérhető számunkra, főként annak köszönhető, hogy a Széchényi család a XVIII. század óta rendszerezett levéltárat vezetett és Széchenyi István maga is rendszerezve tartotta iratait.

A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával megvalósuló projekt nem előzmény nélküli.

A levelek kiadása már a XIX. század végén megkezdődött. Majláth Béla három, Zichy Antal egy kötetnyi levelet adott ki 1889-1891-ben. Ez jelentős munka még akkor is, ha a történettudomány intézményesülésének korai szakaszában megjelent kiadványok messze állnak a forrásközlés modern normáitól. Egyrészt azért, mert sajnos számos hibás olvasatot tartalmaznak, másrészt azért, mert alig segítik jegyzetek a használót a szöveg értelmezésében. (Bár abban az időszakban miért is lett volna még erre szükség? – A szerk.) A XX. században – elszórt forrásközlések mellett – a Széchenyi-család történetét megíró Bártfai Szabó László tett közzé jelentős számú levelet. A két világháború között a Magyarország újabbkori történetének forrásai (Fontes) című sorozatban már tervezték, a levelezés tudományos igényű kiadását. A csaknem elkészült első kötet megjelenését viszont megakadályozta Budapest 1944-es ostroma. Sajnos a kéziratból csak töredék maradt fenn próbanyomat formájában.

Az MTA Történettudományi Intézetének 1980-as évek végén kezdődött projektje is a levelek kiadását célozta. A forráskiadás munkálatai azonban a két vezető kutató (Spira György, Bárány György) szakmai nézetkülönbségei, illetve egészségi állapota miatt a kilencvenes évek elején egyre inkább lelassult, majd leállt. Az utóbbi évtizedekben iratválogatások keretében jelentek meg – magyarra fordítva, többnyire már korábban kiadott – Széchenyi-levelek. Ezek közül a legújabb és legjelentősebb az Oplatka András szerkesztésében 2014-ben megjelent, 260 levelet magyar nyelven közreadó válogatás.

A mostani, Széchenyi István leveleinek kritikai kiadása című projekt munkálatai 2017 szeptemberében kezdődtek Fónagy Zoltán vezetésével, Czinege Szilvia részvételével. A munka jelenleg a korábbi kutatások iratanyagának felhasználásával zajlik.

A kutatás első szakaszának egyik fontosabb feladata a fellelhető Széchenyi-levelek adatszinten történő számbavétele volt.

A Széchenyi-levelezés kiadásának különleges nehézségét képezi a nyelvi tarkaság. A leveleket németül, magyarul, franciául és angolul írta Széchenyi. Sőt olykor akár egy levélen belül is keveredik a nyelvhasználat. Liebenberg (Lunkányi) Jánosnak írott leveleiben jellemzően a német és a magyar váltakozik, míg fiatal éveiben a hölgyeknek küldött francia nyelvű levelekbe néhány német mondat is vegyült. Ám a korabeli írásmódot és az adott nyelvet kitűnően ismerő szakembereket is nehéz feladat elé állítja Széchenyi kézírása. Emellett a sajátos nyelvhasználat (délnémet nyelvjárás sajátosságaival), továbbá néhány, az irodalmi német nyelvre kevésbé jellemző köznyelvi szó és kifejezés is nehezíti az olvasást. A gyakori félreolvasások, a jegyzetek szórványos volta vagy hiánya miatt az összes kéziratban fennmaradt levél, így a korábban nyomtatásban megjelent szövegek esetében is el kell végezni a kritikai kiadások összes szokásos feladatát.

Széchenyi leveleinek átírása szöveghűségre törekszik és az eredeti kéziratról történik.

Széchenyi leveleinek átírása szöveghűségre törekszik és az eredeti kéziratról történik.

Ha rendelkeznek a fogalmazvánnyal, illetve a másolati könyvi példánnyal és az elküldött levéllel is, mindig az elküldöttet, ha csak másolatban vagy közlésben maradt fenn egy levél, akkor ezt a változatot tekintik alapszövegnek. Ha egy levélnek több fogalmazványa is hozzáférhető, az időben később keletkezettet veszik az átírás alapjául, mivel vélhetően Széchenyi is azt kívánta közölni címzettjével.

A Széchenyi által használt egyetlen nyelv esetében sem javítják ki és nem jelölik az előforduló helyesírási és nyelvtani hibákat. Csak akkor tesznek szövegkritikai megjegyzést, ha a nyelvhelyességi hiba vagy a szokatlan szóalak félreértésre ad okot. Minden egyéb írásjelet ‒ vesszőt, gondolatjelet, aláhúzásokat, rajzokat ‒ igyekeznek úgy közölni, ahogy a kéziraton is látható. A levelekhez kétféle jegyzetapparátus készül. Az egyik a szöveg keletkezését, változásait nyomon követő szövegkritikai lábjegyzet, a másik a levélben felbukkanó adatokat magyarázó tartalmi végjegyzet. A jegyzetek készítésénél elsősorban a Bártfai–Viszota-féle kutatás során alkalmazott eljárást és kifejezéseket alkalmazzák és a leveleket történeti szövegként kezelik. Széchenyi István levelezése, jobban mondva a projektben feldolgozásra kerülő levelek száma, folyamatosan gyarapszik.



Previous Régióspecifikus agykérgi kommunikációs csatorna
Next Új magyar etimológiai szótár XML-alapú elektronikus adatbázis

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

18 − 13 =