Csakúgy, mint a nemzetközi híres barátságok, a magyar történelem, az irodalmi és a tudományos élet is bővelkedik híres emberek között szövődő barátságokban.
1. Batthyányi Lajos és Liszt Ferenc
1839 decemberében a korszak valódi zenei sztárjának számító, német anyanyelvű, de magyarságát gyakran hangsúlyozó Liszt Bécsből Pest felé tartva megállt Pozsonyban. Itt találkozott a Diéta ülése miatt szintén ott tartózkodó Széchenyi Istvánnal és Batthyány Lajossal. Az utóbbi már korábban is tisztelője volt, és néhány hét alatt barátság alakult ki közöttük, olyannyira, hogy Pesten Batthyány még táncestélyt is rendezett Liszt tiszteletére, és a következő években minden magyarországi koncertjén részt vett.
2. Jókai Mór és Petőfi Sándor
Szinte nem telhet el úgy év, hogy Petőfi és Arany barátsága, levelezése ne szerepelne a magyar irodalom érettségi tételsorában, de Petőfi Az arany ember írójával is szoros kapcsolatot ápolt – legalábbis egy ideig. A XIX. századi magyar irodalom két kiemelkedő alakja 1841-ben ismerkedett össze, mivel mindketten a Pápai Református Kollégiumba jártak (Orlai Petrich Soma festőművésszel együtt, aki szintén egyik fontos szereplője volt forradalmi költőnk életének). 1847-48 fordulóján egy szálláson laktak, sőt, Jókai a Politikai iratok című regényének két karakterét is Petőfiről és Szendrey Júliáról mintázta. Barátságuknak Jókai Laborfalvi Rózával való kapcsolata vetett véget. Petőfinek fenntartásai voltak barátja választottjával szemben, egyrészt a színésznő törvénytelen lánya, másrészt a korkülönbség (Laborfalvi 8 évvel volt idősebb) miatt. Ez még nem lett volna akkora baj, csakhogy leleplezte az író házasodási szándékát annak családja előtt, ezért Petőfi haláláig nem beszéltek egymással. Jókai valószínűleg megbánta, hogy így alakult a kapcsolatuk, mert élete végéig feladatának tudta be a forradalom és Petőfi emlékének életben tartását.
3. Wigner Jenő és Szilárd Leó
Wigner Jenő, a Terézvárosban született Nobel-díjas és Albert Einstein-díjas magyar-amerikai fizikus az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztése miatt ismert. 1921-től, 19 éves korától a mai Berlini Műszaki Egyetemen tanult, így jutott el a Német Fizikai Társulat szerda esti beszélgetéseire, ahol megismerkedett Szilárd Leóval. Utóbbi elsőként jött rá, hogyan hozható létre a nukleáris láncreakció, és tevékenyen részt vett az amerikai atomfegyver létrehozását célzó Manhattan-projektben. Barátságuk egész életüket végigkísérte, bár kicsit talán döcögősen indult. Wigner ugyanis így foglalta össze első benyomásait iskolatársáról: „Nagyon furcsa magyar volt. Nem szeretett vicceket mesélni, vagy hosszú sétákat tenni a barátaival.”
4. Móricz Zsigmond és Ady Endre
Móricz iskolás korában figyelt fel Ady műveire, különösen a Hortobágy poétája című versére, majd a költő második, Vér és arany kötetéről már kritikát is írt. Ezt Ady Móricz Hét krajcár című novelláskötetének hasonlóan kedvező bírálatával válaszolta meg. A századforduló két irodalmi óriása rokonlelkeknek tekintette egymást, de Móricz a különbségeiket is pozitívan látta, amelyeken keresztül „megélhetik”, ami a saját életükből hiányzik (pontosabban Móricz élheti meg a maga elfojtott vágyait barátja hírhedt kicsapongásaiban). Petőfi óta az egyetlen igaz költőnek tartotta Adyt, és annak halála után is vehemensen védte őt a negatív kritikák ellen. Kettejük kapcsolatának egyetlen konfliktusforrása Léda volt – úgy tűnik a férjes asszonnyal folytatott viszony már Móricz toleranciáját is próbára tette.
5. Munkácsy Mihály és Paál László
Paál László 1862-ben Szamossy Elek festő tanítványaként Aradon tartózkodott, és baráti társasága révén találkozott a fiatal Munkácsyval. A visszaemlékezéseik szerint az időszakban minden délután öten-hatan együtt töltöttek néhány „boldog és gondtalan órát”, amikor tanultak, festettek vagy beszélgettek. Veszprémi Nóra művészettörténész szerint a két művész tájképfestészete egyértelműen hordoz közös jegyeket, és barátságuknak hála együtt fedeztek fel bizonyos inspirációs forrásokat, például a holland tájat, vagy a fiatal francia tájképfestők akkori Kánaánját, Barbizont – Paált egyébként tekinthetjük a barbizoni iskola magyar tagjának is.
6. Wesselényi Miklós és Széchenyi István
A reformkor politikai életének megkerülhetetlen alakjai Debrecenben, a húszas éveik második felében találkozott, ahol nemesi származású ifjak lévén lovaglással és vadászattal töltötték a napjaikat. Benedek Elek megfogalmazásában azonban itt köttetett meg „két nagy, nemes, a haza sorsán töprenkedő lélek szent frigye”. Közösen utazták be Német- és Franciaországot, valamint Angliát, ahonnan meríteni akartak a magyar fejlesztéseket célzó programjukhoz. Politikai pályájuk kezdeti szakaszában közös úton haladtak: részt vettek a Kaszinó megalapításában és javasolták egy magyar színházét is. Az 1830-as évekre azonban a köz-, és a magánéletben is eltávolodtak egymástól, 1832-ben Wesselényi egyenesen komédiásnak hívta Széchenyit, akinek a saját nagysága a legfontosabb. Futólag továbbra is érintkeztek, de Széchenyi a végrendeletéből például végleg törli Wesselényit.
7. Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes
A nyugatos nemzedék leghíresebb párosa ki sem maradhat egy ilyen felsorolásból. Kosztolányi 1903-tól járt a budapesti bölcsészkar magyar-német szakára, ahol Négyesy László stílusgyakorlatain az irodalmi élet olyan nagyjai tanultak, mint Babits Mihály, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Csáth Géza, és a matematika-fizika szakos Karinthy Frigyes. Mindkettejük munkásságára jellemző volt az erős önirónia és az öregedéstől való félelem, és olyan szerepjátékokkal szórakoztatták magukat, mint például a „szegedi vérmatiné”. Ebben a közösen kitalált jelenetben mindkettejüket felkoncolja a közönség, Kosztolányit a sokszor ismételt versei, Karinthyt pedig a humoros jelenetei miatt. De a művészi színvonalat nélkülöző tréfákat sem vetették meg: telefonbetyárkodtak egymás kárára, vagy egész gyerekseregeket béreltek fel, hogy azok autogramkérésnek álcázva sértő megjegyzéseket tegyenek a másikra.
8. Bartók Béla és Kodály Zoltán
Bartók és Kodály kapcsolata összetettebb, hiszen nem csak barátok, hanem kollégák is voltak. Az utókor számára már ismert, hogy diákkorukban több elmulasztott találkozás előzte meg a megismerkedésüket, amire végül 1905-ben, Schlesinger Emma otthonában került sor. A tehetős, művelt hölgy Bartók, majd Kodály tanítványa volt, és ő érzett rá, hogy némi „segítség” nélkül az ifjú (mindketten a húszas éveik elején jártak) tehetségek között zárkózott természetük miatt magától talán soha nem alakulna ki meghittebb viszony. Kettejük kapcsolata a népdalkutatás jegyében bontakozott ki, és meghatározta a XX. századi új magyar zene arculatát. Motivációjuk, hogy segítsék a zene ügyét Magyarországon, illetve javítsák a magyar zene ismertségét külföldön, közös volt ugyan, de különböző utakat jártak be. Bartók a hangszeres, míg Kodály a vokális zenét újította meg.
A híres barátságok mindig befolyásolták a történelmet, amikor két nagy elme összefog hatalmas eredményeket érhetnek el és komoly hatással lehetnek saját korukra. Ha nemzetközi híres barátságok iránt érdeklődik, olvassa el korábbi cikkünket!
No Comment