Különleges kiképzésben részt vett kutyákat használnak horvát archeológusok régészeti leletek feltárására.

A három belgajuhász, Panda, Sattwe, Mali és egy németjuhász kutya, Arwen, öt időszámításunk előtti 8. századi sírhelyet szagolt ki. Észleltek már korábban feltárt sírokat is 2015 óta Drvisica és Karlobag településeken, a horvát tengerparthoz közeli Velebit-hegységben. Vedrana Glavas, a zárai (Zadar) régészeti kutatások vezetője és Andrea Pintar, a horvát hegyimentő szolgálat (HGSS) nyomkereső kutyáinak kiképzője a régészeti leletek felfedezéséről írt tanulmányukban elsőként számoltak be olyan kutyákról, amelyeket „biológiai detektorokként” használnak a régészetben.

Drvisica településen öt feltárt sírból négyben találtak emberi maradványokat, amelyeket szénizotópos kormeghatározással és régészeti leletanyag-elemzéssel az időszámítás előtti 8. és 1. századra datálnak a régészek.

A leleteket „vak keresés” és „kétszeres vak keresés” módszerrel fedezték fel.

A „vak keresésnél” a kutyák és a vezetőik nem tudják, hol a sír, a régészek vezetője azonban feltételezi azt. Míg a „kétszeres vak keresés” esetében senki sem tudja, hol kell keresni. A sírhely nem látható a föld felszínén, és nem lehet tudni, merre találhatók a nyomra vezető szagok. A kutyákat minden esetben megszokott sorrend nélkül, véletlenszerűen engedik a vizsgált területre.

A kutatások megmutatták, hogy a különleges kiképzésben részt vett kutyák akkor is kiszagolják az emberi maradványokat, ha azok nagyon kis mennyiségben vannak a feltárandó területen, ez esetben a 3000 éveseket is. A régészet vezetője szerint a meszes talajnak köszönhető az, hogy megmaradtak a szagok. Így a kutyák a szagot követik, de nem azonosítják a holttest pontos helyét, ezért elemezni kell a munkájukat, és figyelembe kell venni a különböző geológiai adottságokat is.

Bűnügyek feltárásban már mindennapos az emberi maradványokat kereső kutyák használata. De nem gyakori, hogy az ilyen kutyákat történelmi sírok felderítésére használják.