Jelenleg körülbelül hétezer nyelv létezik (7151) a világban, de a számuk folyamatosan csökken.

A nyelvek nagyjából 40 százaléka lehet veszélyben, mert kevesebb mint 1000 ember beszéli azokat. Nem olyan nagy ördöngösség rájönni, hogyha egy nyelvet túlnyomórészt csak idős emberek kisebb csoportja használ, a fiatalabb generációk pedig nem akarják már beszélni, akkor valószínűleg az a nyelv eltűnik a Földről. Sajnos elég sok ilyen nyelv van a világon. Elég csak a két nagyszerű nyelvészre, Dobó Attilára és Székely Gáborra gondolni, akik komi és manysi nyelvet tanítottak, amiből az utóbbinak talán van esélye a túlélésre. Nem úgy, mint a ma még élő, vagy helyesebben kihalófélben lévő szamojéd nyelveknek. A jeniszeji szamojédok, az enecek, száma kétszáz körüli, míg a Tajmír-félszigeten élő nganaszanok ezernél kicsit többen vannak, mégis nagyon kevesen, azok is idősek, beszélik a nyelvet. Így, ha az utolsó meghal, vele együtt a nyelv is eltűnik. Ami azért is nagy kár lenne, mert ezek a nyelvek összetettek és érdekesek, távolról rokonok a finnugorral.

Mesterséges nyelvek természetesen vannak és például, maroknyian beszélnek tündéül, kicsit többen klingonul, de új, természetes nyelvek keletkezéséhez kicsi lett a Föld. Szükség lenne egy felfedezetlen kontinensre, ahol 4-5 generációnak kellene élni, anélkül, hogy bárkivel kommunikálnának. Ma már az is körvonalazódni látszik, hogy a XVII-XVIII. századi angol hódítások eredményeképpen kialakult brit, ausztrál és amerikai angol sokszínűsége az egységesség irányába tart. A metanyelvről és a gépi fordítás tökéletesítéséről pedig még nem is szóltunk.

A világ népességének több mint fele csak 23 különböző nyelven beszél.

Manapság a nyelvek terjedése és uralkodóvá válása is inkább politikai vagy szociokulturális kérdés. A nyelvek számának csökkenése abból adódik, hogy a világ globalizálódik, egységesül és egyetlen fő befolyási központ alakul ki benne. Korábban sok ilyen központ volt és a bolygó különböző részein önállóan léteztek. Mára viszont úgy tűnik, csak egy maradt a bolygón. Befolyását az angol nyelv segítségével gyakorolja, az egész emberiség nyelvévé válva.

Bármely nyelv nemzetek felettivé válhat, ha az azt beszélő emberek közössége sikerrel jár és kiterjeszti befolyását szomszédjaira. De mindig vannak ellenállók. A szívünknek egyik legkedvesebb lehet, már csak a magyar nyelv miatt, is Székelyudvarhely Romániában. Viszont az ellenállás veszteségekkel és belefáradással járhat. Mivel az a kényelmesebb az emberek számára, a gyengék hajlamosak az erősek nyelvén beszélni, hogy maguk is erősebbek legyenek.

Ennek ellenére az emberek 84 százaléka ázsiai vagy európai nyelveket használ és a modern világ nyelvi képe nagyon heterogén, ezért csak egyetlen nyelv soha nem lesz ezen a bolygón. Főleg, hogy a skála egyik végén sok kis nyelv található.

Az angol a világ legelterjedtebb nyelve, ha az anyanyelvi és nem anyanyelvi beszélőket is összeszámoljuk.

De, ha csak az anyanyelvi beszélőket nézzük, akkor a kínai mandarin lenne a legnagyobb. Mégsem azért tanulunk angolul, mert könnyebb, mint más nyelvek, hanem az angol nyelvű USA világpolitikai meghatározó szerepe miatt. Előfordulhat, hogy idővel a helyzet változik. Megszűnik a hatalom, nem lesz meg a kellő politikai és kulturális vonzerő és akkor a világ talán kínaiul, arabul vagy hindiül fog beszélni. Vagy teszem azt oroszul. Bár ez utóbbi Vlagyimir Plungjan akadémikus az Orosz Nyelvi Intézet igazgatóhelyettese szerint nem valószínű. Oroszországban magas a halálozási és alacsony a születési arány, plusz az életminőség sem a legjobb. Másodszor azok száma is csökken, akik második nyelvként beszélik az oroszt a mindennapi kommunikációban. Ez érthető folyamat, hiszen a XX. század második felében az orosz nyelv a szovjet ideológia terjeszkedésével nyert teret, ami nagyrészt a szovjet propagandagépezet munkájának eredménye volt. Ennek összeomlása véget vetett a terjeszkedésnek.

A nyelveket és a nyelvek erősségét befolyásolja a kényszerű vagy önkéntes migráció és az asszimiláció is. Ehhez járul hozzá egy-egy nemzet oktatási és nyelvpolitikája vagy éppen a technikai fejlődés és a modernizáció.

Itt van még egy másik aspektus is, a sokaság. A beszélők számát tekintve a bengáli nyelv benne van az első tíz nyelv között, ám ez a nyelv, a próbálkozások ellenére sem került be az ENSZ hivatalos nyelvei közé. Bár hatalmas és gyorsan növekvő a népesség, az anyanyelvi beszélők politikai, kulturális és gazdasági befolyása mégis gyenge. Így ez az ország, a sokaság ellenére, nem valószínű, hogy a közeljövőben világelső lesz. Egy további lehetőség a mesterséges nyelv lenne, de már az eszperantónak sem sikerült ez a bravúr. (Csak érdekességként: a világon több száz jelnyelv létezik, amelyeket siket emberek hoztak létre és használnak.)

Milyen nyelvet beszélünk majd a Marson?

Tulajdonképpen a Mars gyarmatosítása nem igazán különbözik Ausztrália XVIII-XIX. századi gyarmatosításától. Minden attól függ, hogy a telepesek milyen intenzíven fognak kommunikálni a Földdel. Ha magukra lesznek hagyva, akkor 3-4 generáción belül valószínűleg új nyelv keletkezik.

A nyelv általában hullámszerű természetének részeként minden nyelvre jellemző az azt használó beszédközösségeken belüli változatosság. De a tapasztalatok szerint azokban a házasságokban, élettársi kapcsolatokban, ahol az egyik szülő kisebbségi nyelvet beszél, a másik viszont csak a többségi nyelvet, kisebb az esélye annak, hogy a gyerekek elsajátítják a kisebbségi nyelvet is. Ráadásul az emberek azt a nyelvet választják, amely hosszú távon előnyt jelent számukra.