Amerikai csillagászok, Michael Brown és Konstantin Batygin idén januárban jelentették be, hogy meggyőző bizonyítékokat találtak egy, a Naprendszer szélén megbúvó kilencedik bolygó létezésére.

A meggyőző érvek után több tudós és csillagász is kapcsolódott a projekthez, így láttak napvilágot a legújabb feltételezések is. A svédországi Lund Obszervatórium egyik kutatója, Alexander Mustill és munkatársai úgy vélik, sőt már korábban is úgy vélték, hogy a kilencedik bolygó valószínűleg exobolygó. Ebből a feltételezésből kiindulva svéd és francia csillagászok, közöttük a már említett Mustill, készítettek egy számítógépes szimulációt, mely bizonyítékul szolgál korábbi felvetéseikre a bolygót illetően. Az elképzelés, melyet a szimuláció is alátámasztott az, hogy körülbelül 45 milliárd évvel ezelőtt az ifjú Nap „elrabolta” a kilencedik bolygót eredeti csillagától. Ezt a jelenséget azzal magyarázzák a csillagászok, hogy ezek a csillagok általában csoportokban jönnek létre és előfordulhat, hogy néha keresztezik egymás útjait.
A bolygók csillagok körül keringenek, mivel azok gravitációs ereje befolyásolja őket. Mikor azonban a csillagok közel kerülnek egymáshoz megeshet, hogy az egyik „ellopja” egy vagy több bolygóját valamelyik csillagnak. Valószínűnek tartják, hogy ez történhetett a kilencedik bolygóval is. Mikor a planéta egy, a saját csillagától távolabbi pályán keringett, a mi Napunk gravitációs vonzásába kerülhetett, ezzel eltérítve a azt eredeti pályájáról. Később, mikor kilépett a Nap ebből a csoportból, „vihette magával” a kilencedik bolygót is, mint ”zsákmányt”. A Nap „tolvajlása” eddig azonban nem derülhetett ki, hiszen a kilencedik bolygó a mi csillagrendszerünkben is olyan messze van, hogy azt sem teleszkópok, sem a NASA infravörös csillagászati távcsöve, a WISE sem érzékelhették. A bolygóról továbbra sincs semmilyen felvétel sem, azonban ha a csillagászok legújabb felfedezése igaznak bizonyul, akkor a földrajz könyvekből jó pár, eddig biztos tényként kezelt adatot törölni kell. A kutatók több tényezőt figyelembe véve vizsgálták az égitestet és készítettek róla számítógépes modelleket, keringési szimulációkat. Az utolsó hírek szerint arra jutottak: a kilencedik planéta egy exobolygó. Ezek a bolygók a naprendszerünkön kívül egy másik csillag körül keringenek. Ha valóban igaz, hogy a kilencedik bolygó egy, a Naprendszer szélén, de még mindig abban található exobolygó, akkor ez a definíció az extra szoláris bolygókról ebben a formában többé már nem lesz érvényes. Alexander Mustill szerint, ha az elméletük valóban beigazolódik, akkor mind az űrkutatás, mind pedig a Nap és Föld megértése hatalmas lépést haladna előre. Mindeközben csillagászok megdöbbenve állnak a hír előtt, hogy több száz fényévnyire innen más naprendszerekben gyakorta találnak exobolygókat, s közben lehet, hogy a mi naprendszerünk csücskében is van egy megbújva.

Amiket eddig sejteni vélnek a bolygóról, hogy annak tömege közel tízszerese a Föld tömegének és, hogy a Naptól mintegy 64 és 225 milliárd kilométeres sugarú távolságban kering. Ez a táv jóval hosszabb a többi bolygó keringési pályája és a Nap közötti sugárhossz mértékénél. A Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ fizikusai most arra próbálnak rájönni, mi lehet az oka, hogy egy bolygó ilyen távoli pontjára kerül a naprendszernek. Lehetséges, hogy a Nap közelében kialakuló valamely gázóriás lökhette ilyen távoli pályára a bolygót, még azt is feltételezik, hogy ez talán a Szaturnusz vagy a Jupiter volt. Egyelőre, mivel még minden bizonytalannak tűnik és felvételek, de legalább is pontos bizonyítékok nincsenek, sokan persze kételkednek abban, hogy a kilencedik bolygó valóban létezik, azonban ha mégis így van és tényleg exobolygó, ez lehetne az első olyan, melynek űrszondával történő megközelítésére reális esélyt látnak.