Nem régen számoltunk be arról, hogy a pécsi virológusok meghatározták, azaz megvan az első „magyar” koronavírus genomja.

A Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szentágothai János Kutatóközpontjának kutatócsoportja dicséretes eredményt ért el. Joggal lehetünk rájuk büszkék. Éjszakába nyúlóan dolgoztak és reméljük fognak is még azért, hogy újabb és újabb eredményeket érjenek el.

A mostani siker segítségével valós időben nyomon követhető, hogy a vírus hogyan és milyen mértékben változik. Hiszen elég hosszú utat tett meg, az is lehet, hogy közben mutálódik. Láthatóvá válik az is, melyik földrész, melyik betegcsoportjából származik az adott vírus. Szakértő szemek számára láthatóvá válnak azok a változásai, amiket összegyűjt a genomjában a helyi evolúciós és környezeti hatások révén.

Nyomon lehet majd a segítségével követni, hogy a vírus bizonyos kísérleti hatóanyag által célzott része hogyan reagál, milyen gyorsan változik. Sőt így felfedhetik azt is, hol vannak a vírus elleni legjobb támadáspontok.

Az, hogy a koronavírus genomja megvan, még nem jelenti azt, hogy a gyógymódot is megtalálták. Lehet, hogy azt kellene megérteni, hogy nem csak azért kell otthon maradni, hogy valaki ne kapja el, ne adja tovább a vírust. Hanem azért is, hogy ne zúduljon az egészségügyre egyszerre rengeteg beteg ember és mindenki tisztességes, emberhez méltó ellátásban részesüljön, ha beteg. Hogy ne emberek döntsenek arról kiknek jut lélegeztetőgép.