Előadássorozatot és kiállítást rendeznek a magyar közreműködéssel készült Rosetta űrszonda „felébresztése” alkalmából hétfőn a Magyar Természettudományi Múzeumban.

Az Európai Űrügynökség (ESA) 2004. március 2-án indította útnak az űrszondát, amelynek célja, hogy közelről vizsgálja a 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. Ez lehet az első olyan űreszköz, amely egy üstökös felszínén helyszíni méréseket végez és fényképeket készít.

Az üstökösök Naprendszerünk születésének idejéből maradtak fenn, és magjuk csak nagyon csekély mértékben változott az idők folyamán, ezért vizsgálatuk alapján következtetni lehet a Naprendszer kialakulásának folyamatára.

A szonda egy keringő- és egy leszállóegységből áll,

a tervek szerint utóbbi 2014 novemberében ereszkedik le az üstökös felszínére, és ott egy éven keresztül vizsgálatokat végez – olvasható az előadássorozat és a kiállítás szervezőinek közleményében.

A szondát 2011-ben kikapcsolták, mert olyan messze került a Naptól, hogy annak energiája nem lett volna elegendő működésének biztosításához. A szondát január 20-án, több mint két éves „alvás” után aktiválják ismét. Ez ad apropót az előadássorozattal egybekötött kiállításra, amelyet a Rosetta-programban résztvevő magyar kutatók a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen szerveznek.

A magyar kutatók aktívan részt vettek mind a keringő űrszonda, mind a leszállóegység bizonyos részeinek fejlesztésében. 

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont és az SGF Kft. mérnökei fejlesztették például a leszállóegység hibatoleráns központi vezérlő és adatgyűjtő számítógépét, amely szoftverének a finomítása a mai napig is folyik. Ez a számítógép vezérli majd a leszállás folyamatát, a mérések szekvenciáit, megkeresi a rádiókapcsolatot a keringőegységgel, amely továbbítja a Földre a mérési adatokat. A magyar fejlesztők aktív résztvevői voltak a leszállóegység tesztelési és verifikálási munkáinak is, valamint részt vettek a kísérletek mérési stratégiájának kidolgozásában.

A BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszék Űrkutató Csoportja jelentős részt vállalt a leszállóegység tápellátó rendszerének fejlesztésében és megépítésében. A tápellátó rendszernek folyamatosan és megbízható módon kell működnie a világűr zord környezetében. El kell viselnie a vákuumot, a magas sugárzási szintet, a rendkívül alacsony és később a rendkívül magas hőmérsékletet. Valamint a küldetés során felmerülő mechanikai terheléseket is.

Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont részt vett a keringőegység öt különböző érzékelőt tartalmazó plazmamérőrendszerének létrehozásában.

A fedélzeti elektronikához az érzékelők számára szükséges tápfeszültségeket szétosztó egységeket, valamint a teljes plazmamérőrendszer tesztelését támogató földi ellenőrzőberendezést fejlesztettek. A leszállóegységen két olyan műszercsomag is helyet kapott, amelyek egy-egy mérőműszerének készítésében az MTA Energiatudományi Kutatóközpont (MTA EK) is tevékenyen részt vett. Az egyik egy plazmadetektor, amelynek feladata a napszél főbb paramétereinek mérése. A másik pedig egy pordetektor, amelynek akusztikus érzékelői segítségével a felszabaduló gázok által az üstökösből időlegesen kilökött, de arra visszahulló szilárd részecskék paraméterei mérhetők.

Az előadásokat és a kiállítást a Magyar Természettudományi Múzeum Semsey Andor előadótermében rendezik. Az előadások 15 és 17 óra között hangzanak el.