Ausztrália vezetői nem is olyan régen jelentették be, igencsak bánják már, hogy lemaradtak a nukleáris energia lehetőségének kihasználásáról.

Angus Taylor energiaügyi miniszter kérésére augusztus 2-án kormánybizottságot hívtak össze (az ausztrál parlament Környezetvédelmi és Energiaügyi Állandó Bizottságát is felkérték) Ausztráliai atomenergia potenciáljának vizsgálatára. A cél, hogy ezt az energiaforrást a jövőben az energiamix részeként vegyék figyelembe az árak könnyítése és a károsanyag-kibocsátás csökkentése érdekében. Nehéz a helyzet, mert Ausztráliai atomerőmű-építését és -üzemeltetését két nemzetközösségi törvény is tiltja, amelyek a tudósok szerint az 1979-es nézetet tükrözik. Az NSW-ben vizsgálatot indítottak 2019. június 6-án az uránbányászati ​​és nukleáris létesítmények (tilalmak) hatályon kívül helyezéséről szóló törvényt illetően. 

Jelenleg Ausztrália meglehetősen paradox és furcsa helyzetben van. Övé a világ legnagyobb ismert uránkészlete, ők az egyik legnagyobb urán exportőrök (harmadiknak számít a termelési rangsorban Kazahsztán és Kanada mögött), miközben úgy döntöttek, hogy nem használják az atomenergiát. De Ausztrália a nukleáris orvoslásban használt orvosi izotópok egyik legfontosabb szállítója is az egész világon. Ennek köszönheti a Lucas Heights-i, Sydney külvárosában található kutatóreaktor a létét, amely több mint 60 éve biztonságosan és csendesen üzemel.

1998-ban Ausztrália – az ausztrál sugárvédelmi és nukleáris biztonsági törvény, valamint a környezetvédelmi és biodiverzitás-megőrzési törvény módosítása révén – megtiltotta az atomerőmű jóváhagyását, engedélyezését, építését vagy üzemeltetését. Ez egy olyan tilalom volt, amelyet egy kisebbség ideológiai álláspont (Zöldek Pártja és a demokraták) és nem pedig empirikus bizonyítékok vagy tudományos tények alapján hoztak. Ráadásul a 76 képviselő közül csak 10 volt jelen, 3-an szavaztak a törvény ellen és 7 ember fogadta el. Ha Ausztrália atomenergiát akar a jövőben, akkor ezeket a jogszabályokat módosítani kell, és a jelenlegi tilalmat hatályon kívül kell helyezni. 

Miért kellene Ausztráliának komolyan vennie az atomenergiát? 

A törvény megszületésétől számított húsz év alatt Ausztrália üvegházhatású gázkibocsátása 81 millió tonna szén-dioxiddal nőtt, ennek kumulatív hatása pedig még nagyobb. Ebben az időben öt széntüzelésű erőmű épült Ausztráliában. Callide C, Kogan Creek, Millmerran, Tarong North és Bluewaters. Ez 3,3 GW széntüzelésű energiatermelés, amely egy év alatt 15,5 millió tonna CO₂-t bocsát ki. (Ausztrália, a világ népességének 0,3% -ával, a világ üvegházhatású gázai 1,8% -át termeli)

Az ausztráliai topográfia a szél és a napfény Ausztrália egyetlen szén- és gázenergia-alternatívája. Így nagyon megkérdőjelezhető, hogy minden villamosenergia-szükséglet támaszkodhat-e kizárólag a megújuló energiákra, nem is beszélve az összes energiaszükséglet biztosításáról, ami világszerte növekszik. A 100%-ban megújuló energiaforrásokra való áttérés környezeti szempontból is problémás. Mivel az időszakos megújuló energia hatalmas kiterjedésű területet igényel és támogatásához jelentős anyag- és földfelhasználás szükséges.

Egyébként 2012. július 1-jétől karbonadót fizettek a legnagyobb ausztrál kibocsátók egészen 2014-ig. A terv az volt, hogy három évvel később áttérnek a kibocsátáskorlátozás és a kereskedelem kibocsátási egységeire, amely Ausztráliát összekapcsolja a nemzetközi szénpiacokkal. Anno az ausztráliai munkaügyi kormány, Julia Gillard miniszterelnök vezetésekor az adót elsősorban azért vetette be, mert az országban az egy főre eső széndioxid-kibocsátás az egyik legnagyobb a világon. (Az adó állítólag 10 százalékkal növelte az átlagos család villamosenergia-költségeit.)

A BP Energy World 2019 statisztikai áttekintése szerint azoknak az országoknak, amelyekben a legnagyobb a nukleáris energia részesedése, a világ egyik legtisztább villamosenergia-hálózata is van. Képesek tiszta, megfizethető és megbízható módon előállítani az áramot. Ami azt jelenti, hogy ezen országok polgárai továbbra is modern és energiagazdag életet élnek, anélkül, hogy bolygógyilkos tudatuk lenne.

Globális szinten az atomenergia jelentős szerepet játszik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. 

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség hangsúlyozza, hogy az atomenergia felhasználása világszerte kivált évente 2 milliárd tonna szén-dioxid kibocsátást. Ez olyan mintha évente több mint 400 millió autót távolítanának el az utakról.

Sokan abban látják a jövőt, ha Ausztrália a kis teljesítményű atomreaktorokban (SMR – Small Modular Reactors) gondolkozik, mert szükség lesz a bányászati ​​helyek és a sótalanító üzemek támogatására. Az ilyen berendezések fő előnye a moduláris felépítésen túl, hogy sótalanításra vagy hőtermelésre is használhatóak. A nukleáris reaktorok már nagyot fejlődtek Csernobil és Fukushima óta is. Manapság számos vállalat, például a GE Hitachi, a Rolls-Royce, a Terrapower, a Terrestrial Energy, a Thorcon, a Roszatom és a Nuscale is kisebb, biztonságosabb és hatékonyabb konstrukciókon dolgozik. Az ilyen reaktorok ígéretet tesznek a pénzügyi terhek és biztonsági aggályok leküzdésére is. Illetve alkalmasak más technológiákkal való kombinálásra is a hálózat méretű előállításához. Ez teszi őket ideálissá Ausztrália változatos energiaigényének kielégítésére.

Az atomenergia támogatná a jól fizetett STEM (Science, technology, engineering, and mathematics) munkahelyek létrehozását is.