Az özönnövények európai terjedése


Az özönnövények európai terjedése
Olvasási idő: 4 perc

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) tudományos tanácsadóját is a tagjai között tudó nemzetközi kutatócsoport az özönnövények európai terjedési sikerét meghatározó tényezőket vizsgálta.

Az ÖK tudományos tanácsadója, Botta-Dukát Zoltán is tagja annak a nemzetközi kutatócsoportnak, amely legújabb kutatásában azt vizsgálta, hogy az inváziós képesség alapján hogyan csoportosíthatók a fajok. Illetve, hogy milyen tényezők határozzák meg az idegenhonos fajok terjedésének sikerét Európában.

A siker dimenziói az özönnövények esetében

Idegen növényfajoknak azokat a fajokat nevezzük, amelyek természetes elterjedési területükön kívül nőnek. Közülük azok a fajok, amelyeknek sikerül önfenntartó populációt létrehozni az új környezetben – ezt nevezzük „meghonosodásnak” –, jelentős negatív hatással lehetnek az élővilágra, a gazdaságra vagy az emberi jóllétre. Azonban nem minden növényfaj egyformán sikeres az új élőhelyek meghódításában.

Az inváziós siker három elkülönülő dimenziója a lokális tömegesség, a földrajzi elterjedés és az élőhelyválasztás. A sikeres fajok tömegesek, nagy területen és sokféle élőhelyen fordulnak elő. A sikeres fajoknak azonban csak egy részére igaz, hogy mindhárom szempontból sikeres „super-invader”. A kutatók európai léptékben vizsgálták a fajok sikerességét a három szempont szerint. Ennek alapján elvégezték az Európában előforduló őshonos és idegen fajok nagy részének a besorolását. A fajok biológiai tulajdonságai mellett a betelepedésük története is fontos egy-egy faj sikerének előrejelzéséhez. A mindhárom szempontból sikeres fajok között sok az Európában sehol sem őshonos, de a kontinensre régen behurcolt, gyors növekedésű faj. Az ilyen megállapítások nemcsak a fajok jelenlegi előfordulásának jobb megértését segítik, hanem a későbbi inváziók előrejelzéséhez is támpontul szolgálnak.

Az özönnövények egyformák?

Az ökológusok egyre inkább felismerik, hogy az özönnövények nem alkotnak egységes, egyetlen tulajdonsággal definiálható csoportot. A fajok elterjedésének különböző jellemzői alapján határozható meg, hogy egy idegenhonos faj inváziója sikeres-e. A folyamat jobb megértéséhez két nagy adatbázis – a Global Naturalized Alien Flora (GloNAF) és a European Vegetation Archive (EVA) – információit összegezték, és az őshonos fajok ritkaságának leírására korábban használt háromdimenziós rendszert adaptálták az idegenhonos fajokra.

A korábbi rendszert Deborah Rabinowitz még az 1980-as években dolgozta ki. Rabinowitz szerint akkor mondhatjuk egy fajra, hogy „gyakori”, ha lokálisan tömeges, nagy területen és sokféle élőhelyen fordul elő. A minden szempontból „gyakori” fajok mellett a ritkaság hét formája különböztethető meg, amikor a faj a három dimenzió legalább egyikében kevésbé sikeres. Például „ritka” faj lehet az, amelyik helyenként ugyan tömeges és nagy a földrajzi elterjedése is, de csak speciális élőhelyeken fordul elő.

Ahogy Rabinowitz őshonos fajokra vonatkozó modelljében különböző formái vannak a ritkaságnak, úgy az idegen fajoknál az inváziós siker különböző formái határozhatók meg. Ez a részletesebb kategorizálás azért fontos, mert a különböző kategóriákba tartozó fajok esetén eltérő védekezési módok lehetnek hatékonyak. Például, ha egy idegen faj helyben elszaporodik, de várhatóan nem fog nagy távolságra elterjedni és sokféle élőhelyet meghódítani, akkor a már meglévő állomány visszaszorítására kell koncentrálni. De nem fontos a terjedés megelőzésével foglalkozni.

Idegen, de nem is annyira más

Amikor a keretrendszert az őshonos növényfajokra alkalmazni kezdték, az ökológusok felfigyeltek arra, hogy noha a ritkaság mind a hét típusára lehet példát találni, a három dimenzió nem teljesen független egymástól. A helyben tömeges fajok gyakran nagy földrajzi területen fordulnak elő, és kevésbé válogatnak az élőhelyek között.

„Azt vártuk, hogy az idegen fajoknál is korrelál a három dimenzió, ahogy az őshonos fajoknál láttuk. Hiszen végül is minden idegen faj őshonos valahol máshol” – fogalmazta meg Trevor Fistoe a kutatócsoport kiinduló hipotézisét.

A vizsgálat igazolta azt a hipotézist, miszerint az özönnövények esetében az őshonos európai fajokéhoz nagyon hasonló mintázat figyelhető meg. Amelyik faj az egyik dimenzióban sikeres, az valószínűleg a másikban is az. Ez a párhuzamosság azt igazolja, hogy az őshonos és a behurcolt fajok előfordulására és tömegességére ugyanazok a növényföldrajzi és ökológiai szabályok vonatkoznak.

Mi határozza meg az invázió sikerét?

A hasonlóságok ellenére van egy fontos különbség az őshonos és a behurcolt növényfajok között. Az utóbbiak nem itt alakultak ki, evolúciójuk máshol – Európa más részén vagy akár más kontinensen – zajlott. Illetve csak nemrégiben jelentek meg mostani elterjedési területükön. A siker három dimenziója közti összefüggés ellenére a kutatók megkísérelték mindegyik esetén külön-külön feltárni a fajok sikerét meghatározó tényezőket. Ehhez a fajok biológiai tulajdonságai mellett a behurcolás történetét használták lehetséges magyarázó tényezőként.

A kutatók azt találták, hogy a mindhárom szempontból sikeres fajok általában más kontinensekről (Ázsiából vagy Amerikából) származnak. Míg az Európa más részein őshonos fajok általában nem lesznek sikeresek ott, ahol természetes módon nem fordultak elő a kontinensen. Ezenkívül a más kontinensről származó, minden szempontból sikeres fajok („super-invaders”) gyakran gyors növekedésűek, azonban gyengén védekeznek természetes ellenségeik – például az őket fogyasztó rovarok – ellen. Ez összecseng az „ellenségektől megszabadulva” („enemy release”) hipotézissel, amely szerint új földrajzi területre kerülve az idegen faj maga mögött hagyja az evolúció során vele együtt kifejlődött kórokozóit és fogyasztóit. Így kevésbé fontos számára a védekezés, és erőforrásait a növekedésre fordíthatja. A jelenség különösen kifejezett, ha az eredeti és az inváziós elterjedési terület távol van, vagy köztük terjedési akadályok – például magas hegyek, óceánok – vannak.

Kivételek erősítik a szabályt

Vannak azonban kivételek, amikor az egyik szempontból sikeres fajok nem sikeresek más szempontból. Sok a kivétel például a kontinensre nemrég bekerült fajok között, amelyek még nem érték el végső elterjedtségüket. Ennek nagyon fontos gyakorlati üzenete van. Ha egy idegen faj csak egyetlen dimenzióban sikeres, de még csak nemrég került be Európába, várható, hogy később a többi dimenzióban is sikeressé válik. A fajok háromdimenziós tipizálásával, a behurcolás időpontját is figyelembe véve, előre jelezhető a faj későbbi sikeressége, és megtervezhető a leghatékonyabb kezelési stratégia is.

Ha a hazai viszonyok érdekelnének, akkor mindenki számára elérhető, látványos térképeken mutatják be a leggyakoribb hazai özönnövények elfordulását a Szegedi Tudományegyetem kutatói itt.



Previous Hormonmaradványok hatása a Balatonban
Next Szuperfekete festék, szuperfehér festék

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük