a kisméretű élőhelyekre veszéllyel van. Selyemkóró, közönséges selyemkóró, selyemfű, tejelőkóró, pamutkrepin, vaddohány leginkább így emlegetnek egy invazív növényt, amit nem nagyon szeretünk.
Ha a selyemkóró szóba kerül valahol, akkor általában az a kérdés hangzik el: Hogy tudnék megszabadulni ettől a szép és jó illatú terroristától, méregmentesen? De, ha valaki szereti a selyemfű mézet, akkor közvetetten ezt a növényt eszi. Virága a méhészek egyik kedvence. A virágporra érzékenyek pedig szeretik, mert a méze gyakorlatilag pollenmentes.
A selyemfüvet eredetileg a textilipar számára hozták az országba, de most sokak szerint agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Nem tudjuk biztosra, de azt is sokan mondják, hogy Európában a növény csak nálunk alkot egybefüggő selyemkóró mezőket. Tehát a közönséges selyemkóró pályafutása egy tragédia. Először gyógynövényként használták és termesztették, később dísznövényként és kísérleti rostnövényként ültették, de mára üldözött gyom lett belőle.
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont (HUN-REN ÖK) kutatóinak vezetésével végzett vizsgálatok igazolták, hogy az idegenhonos növények terjedése és az élőhelyek felaprózódása a generalista ízeltlábúfajokat támogatja, ezzel kiszorítva az értékes specialistákat. A magyar kutatók ellentmondásos eredményeket találtak a gyepek fragmentációjának és növényi inváziónak ízeltlábúakra gyakorolt hatásairól.
A vizsgálat eredményei szerint a közvetlen hatások mind a növényi sokféleségre, mind a különböző ízeltlábúcsoportokra pozitívak voltak.
Azonban az alacsony természetvédelmi értékű generalista fajok részesültek előnyben, és nem az erdőssztyeppek szélsőségesen száraz és meleg környezetéhez adaptálódott értékes specialisták. Az igen magas természeti értéket képviselő erdőssztyeppeket gyepek és erdőfoltok mozaikja alkotja. Jelentős részük az elmúlt évszázad tájhasználat-változása során elpusztult, helyükre legtöbb esetben akác- és fenyőültetvények kerültek. A természetes élőhelyek feldarabolódása, fragmentációja mellett az idegenhonos növények elterjedése is veszélyezteti a fennmaradt erdőssztyeppeket.
A selyemkóró (Asclepias syriaca) az észak-amerikai királylepke jól ismert tápláléknövénye, amely természetes elterjedési területén fontos természetvédelmi szerepet tölt be. Európában két évszázaddal ezelőtt több helyre is telepítették elsősorban méhészeti céllal. Mivel nagy mennyiségű és jó tápanyagtartalmú virága kiválóan alkalmas mézkészítésre. Bár a selyemkóró legtöbbször nem borítja be a száraz homoki élőhelyeket, ezek a magas és így jól látható virágzó növények a gyér növényzetű gyepekből markánsan kiemelkednek. A kutatók feltételezték és bizonyítani is tudták, hogy a selyemkóró megváltoztatja a mikroklímát, amely szárazabb és hűvösebb volt az inváziós területeken, mint a selyemkóró nélkülieken. így közvetve befolyásolta az ízeltlábúakat (méhek, lepkék, viráglátogató darazsak, legyek, valódi poloskák és pókok). Az erdőssztyeppek mérete – amely 0,2-8,7 hektár között változott – kevéssé érintette az ízeltlábúak különböző csoportjait, csak a pókok fajgazdagságára volt negatív hatással.
A selyemkóró hatására megnövekedett a növények fajszáma, természetesen a nagyobb mennyiségű virágzó őshonos és selyemkóróból a beporzó rovarok profitáltak.
Ezenkívül a növényi sokféleség és a vele kialakuló összetettebb növényzeti struktúra miatt a növényevők (poloskák) és a ragadozók (pókok) fajgazdagsága is bővült, ugyanakkor a talajnedvesség csökkenése a pókokat közvetetten negatívan érintette.
A fenti eredmények azt sugallják, hogy a selyemkóró jelenléte nem is annyira káros. Amikor azonban a kutatók a vizsgált fajokat élőhely-generalistákra és -specialistákra osztották, azt találták, hogy a pozitív eredmények a generalistákra gyakorolt kedvező hatásoknak köszönhetők, míg a specialistákat a selyemkóró jelenléte nem befolyásolta jelentősen. Batáry Péter szerint az invázió hosszú távon a generalista ízeltlábúak mennyiségének növekedését biztosítaná, ezzel kiszorítva az értékes specialistákat. Gallé Róbert hangsúlyozta, a fragmentáció megállítása és az érzékeny élőhelyek gondos kezelése mellett az invazív növények eltávolítása a kisméretű élőhelyekről fontos az őshonos élővilág megőrzéséhez.
Aki irtani szeretné, annak jelezzük, hogy nehéz dolga lesz. Mert sarjtelepeket hoz létre, a tarackjai a földben 30-40 cm mélyen is megtalálhatóak és szára akár másfél méter magas is lehet. Egy rendelet az irtás fontosságáról.
No Comment