Mondjuk úgy, hogy a 37 kereskedelmi egységből álló orosz „atomerőmű-flotta” 2020-ban több mint 215,746 milliárd kWh (bruttó) villamos energiát termelt.

Mitől rekord ez? Nos, a korábbi, a Szovjetunió idején, 1988-ban elért rekord 215,669 milliárd kWh volt 47 erőmű jóvoltából. De ebbe akkor bele kellett érteni az ukrajnai, a litvániai és az örmény atomerőműveket is. Most a 2020-ra tervezett termelési cél 207,614 milliárd kWh volt, ami azt jelenti, hogy ezt 3,9 százalékkal túllépték. A 2019-es 208,7 milliárd kWh értéket pedig +3,3 százalékkal ugrották meg. A nukleáris rekord megalapozója a három legjobban teljesítő atomerőmű a rosztovi (több mint 32,8 milliárd kWh), a balakovói (több mint 30,6 milliárd kWh) és a kalinyini (több mint 28,4 milliárd kWh) volt.

Tehát a tízzel kevesebb erőmű, a COVID ellenére is jobban teljesített, ami az oroszok szerint annak köszönhető, hogy a javítási, karbantartási  időszakot 130,5 napos optimalizálással valósították meg. Ami további 2,4 milliárd kWh-t eredményezett. Novovoronyezs-6 esetében a 12 hónapos üzemanyag-ciklusról a 18 hónapos üzemanyag-ciklusra való áttérés szintén fontos javító tényező volt. Emellett 2020 májusában üzembe helyezték az Akademik Lomonoszov nevű úszó atomerőművet, amely az év eleje óta mintegy 127,3 millió kWh-t termelt. 2020 októberében pedig a Leningrádi Atomerőmű II. kiépítés második blokkját is csatlakoztatták az ország hálózatához.

A nukleáris rekord eredménye, hogy Oroszországban tehát minden ötödik izzó atomerőművekkel termelt energiával működik.

Nem véletlen tehát, hogy a nukleáris energia szektor egyre fontosabb Oroszország számára. Az atomenergia a geopolitika, a nemzetközi források és beruházások, az új infrastrukturális és K+F projektek színterén is megjelent. Csak a nukleáris energiatermelő szektor globális piaca körülbelül 300 milliárd dollár értékű és évi 4 százalékkal növekszik. A figyelem egyre erősebb, már csak azért is mert Amerika még csak mostanában ébredt rá, hogy meg kell reformálnia saját nukleáris szektorát. Főleg akkor, ha nem a pálya széléről kíván szemlélődni, hanem versenyezni akar.

Oroszország az atomenergia segítségével megerősítette kapcsolatait a feltörekvő piacokkal. A világ országai pedig nagyrészt az orosz (és néha a kínai) állami vállalatokhoz fordulnak a reaktorok építéséhez szükséges technológiai támogatásért. Dan Brouillette energetikai miniszter szerint:

valójában Kína és Oroszország geopolitikai befolyást szerez azáltal, hogy exportálja a nukleáris szakértelmet és kiépíti a biztos kétoldalú kapcsolatokat.

(Az amerikai lépéskényszer első mozdulata az volt, hogy feloldották azt a tilalmat, amely megakadályozta, hogy az USA Nemzetközi Pénzügyi Fejlesztési Társasága (DFC) finanszírozza a tengerentúli atomenergia-projekteket.

Milyen előnyben van az orosz nukleáris ipar?

Elvileg övék a legmodernebb technológia, a legjobb finanszírozási konstrukciók és a legalacsonyabb ár és a Roszatom 2023-ra tervezi megduplázni az atomerőművi építkezések mennyiségét. Ennek ellenére egyes szakértők szerint 2030-ban már Kína rendelkezhet a világ legnagyobb atomreaktor-flottájával (49 üzemelő és 11 épülő atomreaktor), azért mert az általa kitűzött karbonsemlegességi időpont 2060. Egy másik forgatókönyv szerint az SMR-ek alkalmazása kerül előtérbe, de ez Kína elsőségét minimálisan fogja befolyásolni.