David Rice Atchison egynapos elnöksége


David Rice Atchison egynapos elnöksége
Olvasási idő: 7 perc

Az Amerikai Egyesült Államok elnökének lenni hatalmas megtiszteltetés, még ha egyetlen napig is tart!

Megkérdezhetünk bármely amerikai kisgyereket arról, hogy mi szeretne lenni, ha felnő, valószínűleg a gyerekkor álomállásai – tűzoltó, katona, vlogger, tanár és sportoló – mellett az elnöki pozíció is szóba kerül. Nem csoda, hiszen ez az amerikai közszolgálat karriercsúcsa, még akkor is, ha a közelmúltig egyáltalán nem volt kifizetődő anyagilag és nyugdíj sem járt vele. Ráadásul a legtöbben csak egyetlen, 4 éves terminuson keresztül élvezhették az ,,elnök úr” megszólítást, amiből a ténylegesen cselekvő elnökség pusztán 3 év.

Ennek oka, az úgynevezett átmeneti időszakban keresendő! A nagy jelöltállítási kampányok után, a nagy pártok rögtön ráfordulnak az elnökválasztási kampányra, majd magára a hivatalos választásra. Ennek idejét elsőrendűen az amerikai jogrendszer sajátos szokásjoga érlelte ki, majd később törvények is születtek a pontos időpontokról, illetve időhatárokról. Az elnökjelölt megválasztásakor, a már hivatalban lévő elnök továbbra is kormányfő és a végrehajtó hatalom feje, egészen előbbi beiktatásáig. Amelyre a választásokat követő évben kerül sor.

"Biden

A beiktatásra egy ceremónia keretében kerül sor, amikoris a leendő elnök, leteszi az elnöki hivatali esküt. Ez alkotmányos kötelessége. Ennek pontos, meghatározott ideje, egészen 1937-ig nem volt. Ezt az évet követően – a hivatalban lévő, időközben elhalálozott elnök alelnökének felesketése kivételével – a választás utáni 72-78-adik napon kell megejteni. Ezelőtt az elnöki eskü letételére általában a következő év tavaszáig bezárólag szokott sor kerülni. A XIX. században a szokásos időpont valamikor márciusban lett kitűzve. S, bár a dátum nem volt meghatározva, érdekes módon egyetlen, ma is hatályos kivétel van: ha az adott nap vasárnapra esne!

A demokrácia talán leghaladóbb vívmánya akkor és most is, hogy a hatalom békésen adódik át a következő adminisztrációnak.

Még a hivatalban lévő elnök viszi a napi ügyeket, de a választáson győzedelmeskedő ,,újak”, már elküldik embereiket a minisztériumokba (departments) és megismerkednek a folyó ügyekkel és a hosszútávú stratégiákkal. Sőt, magára az átmenet idejére is, szokás kinevezni ideiglenes menedzsmentet a különféle, elnöki akkreditáció hatáskörébe tartozó posztokra, amelyeket majd később, egy-egy kongresszusi meghallgatás, illetve szavazás erősít meg. Ennek pontos lefolytatását 2015-ben foglalták törvénybe. A hivatalnokok hatalomátvétele sokáig küzdelmes maradt a bírói hatalmi ág és a végrehajtói hatalom között.

Ezzel szemben az elnöki átmenet már, előrelátó módon, rögzítésre került az Egyesült Államok Alkotmányába. Az alkotmány II. bekezdés, 1. részének, hatos klauzulája, ennek megfelelően felhatalmazza a Kongresszust, hogy törvénykezzen erről az aktusról. Tehát, ha az elnököt el kell mozdítani, mert elhalálozik, lemond vagy képtelenné válik feladatai ellátására, törvény kell, hogy szabályozza: ki és milyen feltételek mellett léphet a helyébe és gyakorolhatja az elnöki jogköröket a rendkívüli helyzet végéig vagy egy új elnök megválasztásáig. Ennek megfelelően írta meg a Kongresszus az Elnöki Utódlási Törvényt 1792-ben, majd egészítette azt ki 1886-ban és 1947-ben.

Kétéves folyamatos kongresszusi, illetve pártpolitikai vita után, az 1792-es törvénybe foglalták, hogy az elnököt és az alelnököt követően, a Szenátus ideiglenes elnökét illeti a jog, hogy betöltse a végrehajtói hatalom fejének szerepkörét. Őt követi a képviselőház elnöke, mint lehetséges utód. Ezután a sor nem folytatódik, kettős vagy többes hiány esetén rendkívüli választáson az államok kormányzói választanak felelős személyeket egy teljes, négyéves mandátumra. Minderre eddig még a történelem folyamán egyszer sem került sor.

A választások a törvénykezést követően is rendben zajlottak, egészen 1849-ig!

Tyler, Polk és Taylor 10., 11. és 12. elnökei az Egyesült Államoknak. Forrás: Smithsonian
Tyler, Polk és Taylor 10., 11. és 12. elnökei az Egyesült Államoknak. Forrás: Smithsonian

1849 márciusában a hivatalban lévő, de már csak ügyvezető elnök, James Knox Polk elégedetten tekintett az Ovális Irodában függő térképre, amely a mexikói háborúban megszerzett hatalmas kiterjedésű arizóniai, új-mexikói területeket, illetve Texas most már stabil, rio grande-i határát ábrázolta. Ezzel sikeresen teljesítette önnön küldetését, hogy folytatja az Andrew Jackson által megkezdett területgyarapítást. Ráadásul még a végeláthatatlan disputa is megoldódott az oregoni területek hovatartozásáról! Mindezt egyetlen mandátum alatt. Nem is vállalt többet, és nem is bánta, hogy utódja kedves katonája Zachary Taylor lesz, aki oly hősiesen verekedett a meszticekkel Rio Grande-nál.

A hatalmi átmenetet nem akadályozta pártpolitikai óvás vagy személyes ellentét. Taylor egy évvel azelőtt 1848-ban, tiszta versenyben szerezte meg az elektori szavazatok többségét. Beiktatása és a jogfolytonosságot jelképező mandátumának nyitánya, az ezt követő év március 4-ére volt kitűzve. Mivel a jeles nap éppen vasárnapra esett, a neoprotestánsi merev kötelességtudat az episzkopális Taylor-ra is átragadt és szintén elutasította a vasárnapi eskütételt; másnapra halasztva azt. Tette mindezt abban a tudatban, hogy Polk elnöksége március 4-én délben automatikusan véget ér.

A leköszönő George M. Dallas pedig már korábban elveszítette a Szenátus elnökének tisztét, ami hagyományosan alelnöki poszt.

A Szenátus ezután, szintén automatikusan megkezdte a távozó Dallas helyére a Szenátus ideiglenes elnökének – ,,president pro tempore” – kijelölését, megválasztását, majd hivatalba helyezését március 2-án, Dallas távozásának napján. A frissen megválasztott és 4-én hivatalban lévő ,,president pro tempore” pedig nem volt más, mint maga David Rice Atchison! Megválasztását a hagyomány és a praktikum indokolta, mivel a leköszönő alelnök már nem láthatja el szenátusi feladatait, nem dönthet szavazategyenlőség esetén, illetve nem eskethet fel újabb szenátorokat.

Atchison portréja. Forrás: history.com
Atchison portréja. Forrás: history.com

Atchison egy Missouri állambeli, demokrata politikus volt, aki 1843 és 1855 között a Szenátus tagjaként politizált. Élete ellentmondásokkal teli, akár csak egy vérbeli politikusnak! Egész jogi praxisa és szenátusi munkája alatt képviselte és gyámolította a mormonok szabadságjogait földjeikhez, illetve vallásukhoz, miközben megveszekedett rabszolgapárti volt. S ebbéli eredményei miatt még egy kansasi várost is elneveztek róla, még életében. A sors mégis a politika felé terelte. Abban az időben a többséget adó demokrata párt szenátorává, egyúttal az intézmény veteránjává is vált, két terminust csinálva végig Missouri szenátoraként 1843 és 1855 között. Mandátuma ideje alatt, két elnöki hatalomváltást is végigasszisztált a törvényhozói hatalom oldalán, sőt 16 alkalommal a felsőházban ideiglenes elnökként, ,,president pro tempore” működött! Mindezek mellett egyáltalán nem volt arrogáns, nagyon jóban volt kollégáival, kötelességtudó és kompromisszumkész alkat volt a többi déli demokratához képest, így ezt a szerepet 13 alkalommal tölthette be.

A megszokásnak engedelmeskedve, nem is ismerte fel elsőnek, hogy ebben a minőségében, másnapig ő az Egyesült Államok elnöke!

1849. március 4-én vasárnap, hajnali három órakor Atchisont felébresztették, talán legszebb álmából. Felette Willie Person Magnum szenátor állt, aki meg ő előtte volt ideiglenes vezetője a Kongresszus felsőházának. Szemmel láthatólag örömködött valamin, amit nem is tartott magában sokáig. Rögtön neki is szegezte a kérését, hogy mivel ő az Egyesült Államok elnöke, ugyan szíveskedjen már kinevezni őt külügyminiszterévé (Secretary of State). Ekkor Atchison számára beugrott, hogy hatalmi vákuum van: vagy interregnum van, vagy ő a következő elnök a sorban.

Természetesen Atchison észrevette a helyzet fonákságát és nem használta ki a helyzetét. Később a Plattsburg Levernek úgy nyilatkozott, hogy ,,Nem tettem úgy, mintha hivatalban lennék, de ha jogom van rá, akkor dicsekednék, hogy egy nő vagy egy gyermek nem ejtett azért könnyet, mert bárkit is elmozdítottam hivatalából, hivatali időszakomban. Nagyon sok ilyen döntési helyzet előfordul kormányzati formánkban.” Ehelyett elnökségét maradék papírmunkáival és alvással töltötte. Valószínűleg ekkor élte át nemzete történelmének legbékésebb és nem megosztó elnökségét. Később maga is úgy vélte, hogy elnöksége volt ,,a legbecsületesebb adminisztráció, amit ez az ország láthatott”.

Ezután már csak az anekdoták maradtak és a humorizálás. Persze pár újság szokás szerint elkezdte rossz hírét kelteni, mondván azért elnöki minőségében aláírt pár hivatalos okiratot, de ezek a hangok hamar elvesztek a többi újság hangzavarában, akik lelkesen követelték, hogy a terminus ezután már minden esetben egy napig tartson. A demokrata párttársak pedig szintén véget nem érően ugratták, hogy talán sereget kellett volna küldenie Taylor ellen, hogy megvédje jogos jussát. A történeten az egész nemzet kitűnően szórakozott, egészen addig, amíg az alkotmányjogászok el nem rontották a mókát!

Szerintük ugyanis szó sincs semmiféle elnökségről!

Az extrém rövidségű elnökség ugyanis nem említődik meg sem a Congressional Globe-ban, sem a Senate Journalban. Sőt egyik kongresszusi hivatalos szemlében sem. A cáfolatként tekintendő érvelés 1925-ből származik, George Haynes történész tollából. Szerinte Atchison azért nem lehetett elnök, mert szenátusi mandátuma, ezzel együtt ,,president pro tempore-i” minősége az előző adminisztrációval együtt, 4-én délben megszűnt. Valóban volt tehát egy interregnum Taylor másnapra halasztott eskütétele miatt, de ez a helyzet nem indokolta a szenátor elnökségét.

Utólag nehéz igazságot tenni, ugyanakkor valószínűleg azoknak van igazuk, akik Atchisont valódi elnöknek tekintik. Hiszen szenátorsága két okból sem szűnhetett meg. Először is, második 6 éves mandátumának közepén járt éppen (1843-1849-1855), másodszor az amerikai kormány feloszlásával a parlament nem szűnik meg, hanem ülésezik tovább, ilyenkor a speciális eset fordítottja történik és a törvényhozói hatalom tölti be a hiányzó helyeket. Haynes érvei nem veszik figyelembe a hatalmi ágak valódi szétválasztását (truly separate), egyúttal a törvényhozói ág folyamatosságát, amelyre nincs kihatással a végrehajtói hatalomban lévők cseréje.

Atchison szenátusi minőségében, az alelnök hiányában, annak helyettesítőjévé vált.

Az 1792-es törvénynek megfelelően pedig az elnök és az alelnök után ő következett a rangsorban. Atchison a törvény érvénye mellett is precedenst teremtett, alkotmányos vagy törvényi jusztizmord nélkül. Szigorúan véve: Taylor elnöksége nem kezdődhetett meg az eskü nélkül, ami alkotmányos, tehát legerősebb jogforrásbeli előírás. Az eskütétel helyére és idejére viszont nincs kötelező eljárásrend; bárhol, bármikor letehető, nem szükséges hozzá a ceremónia.

"<yoastmark

Végül az 1792-es törvényt senki sem citálta és, ami furcsább, nem is használta annak előírását, pedig az első módosításáig 3 egyértelmű esetben is használható lett volna, úgy a szenátus erre kijelölt alakja lehetett volna az elnök a következő választásokig vagy az akadályoztatás megszűnéséig. Az alelnök hosszabb-rövidebb helyettesítésére pedig 10 alkalom is adódott. A legfurcsább eset talán az, amikor 1877-ben ugyancsak a vasárnap-problémával kellett szembe nézni, ám az élelmes Rutherford Haynes már előtte való nap szombaton, szűk körben letette az esküt, amely az államok 19. elnökévé tette! Így egy napig tulajdonképpen két elnöke volt az Egyesült Államoknak!

Anélkül, hogy a kételyeket bárki eloszlatta volna, az elnöki hivatal és a kongresszus átalakította a törvényt először 1886-ban, majd 1947-ben. Elsőként a változtatás mellett érvelők úgy mutatták be az 1792-es törvényt, mint ódivatú rendelkezést, hiszen a kongresszusi időközi választások bezavarhatnak a rendkívüli intervallumok megfelelő kezelésébe; illetve a megnövekedett számú kabinetbe tartozó hivatalok (departments) súlyukhoz mérten nem jutnak szerephez a szenátushoz képest. Így az elnök és alelnöke hiányában a külügy, hadügy, pénzügy, igazságügy, postamesteri, haditengerészeti és belügyi ,,miniszterek” töltik be a keletkezett űrt.

1947-ben a ,,president pro tempore” visszakapta a rendkívüli esetekben betöltött helyét, de helyezését nem. A Képviselőház elnöke mögé került a rangsorban!

A változtatást szorgalmazó Truman elnök szerint nem lehet elvárni egy elnöktől, hogy jelöljön egy magánál alkalmasabb embert. Vészhelyzetben is megérdemli a nemzet, hogy legitim, megválasztott képviselő vezesse át a történelem viharain őket. Noha egy másik alkotmányos részlet összeférhetetlenséget állapít meg a végrehajtói és törvényhozói hatalom ilyetén kereszteződése miatt. Ezt szigorúan véve, az egész 1792-es törvény alkotmányellenes, tehát ad acta tekintendő. A jogászok és törvényhozók végül azzal a megoldással álltak elő, hogy XX. Alkotmánykiegészítésként felsőbb jogforrásuk részévé tették, hogy az elnökváltásnak legkésőbb január 20-án délben meg kell történnie. Valamint az elnök és alelnök hiányában egyszerűen a Kongresszus hivatott megfelelő személyt kiválasztani helyettesítésükre!

Atchison sírtáblája, pattersoni temető, Missouri. Forrás Now I Know
Atchison sírtáblája, pattersoni temető, Missouri. Forrás Now I Know

Összességében tehát a fentiekből jól látszik, hogy nincs egyértelmű utasítás erre és még sok másik helyzetre. Ugyanakkor ez nem az amerikai jogrendszer és politikaelmélet fogyatékossága, hanem angolszász alkotmányjogi sajátosság. Ami azt mondja, hogy lavírozva, tapasztalatok és precedensek nyomán alkossunk csak merev szabályokat és sohase feledjük, mindig jön egy modernebb kor, ami elavultnak fogja tartani az általunk büszkén implementált jogszabályokat. Baj esetén valószínűleg nem marad az USA tényleges vezető nélkül. Az eljárásrendet támogató és vitató diskurzus pedig inkább innovációra sarkalja a honatyákat. David Rice Atchison minden fél megelégedésére cselekedett. Nem követelte hivatalát, nem élt (vissza) elnöki jogköreivel. Mert tökéletesen felismerte és józanul, mértékletességet gyakorolva belátta helyzetét – legszívesebben átaludta volna az egészet!

 

Forrás:

senate.gov
scholastic.com
constitutioncenter.org

 



Previous Veszélyre adott agyi válasz
Next Indul a világ első fúziós erőművének következő tervezési fázisa

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × 4 =