Veszélyre adott agyi válasz


Veszélyre adott agyi válasz
Olvasási idő: 2 perc

Magyar kutatók az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában számoltak be a fenyegetettségre adott agyi reakciót szabályozó sejtpopulációról.

A sejtpopulációt az amigdalában, más néven mandulamagban (az agyféltekék halántéklebenyi részén található, fontos szerepet tölt be az érzelmi reakciók feldolgozásában és raktározásában) azonosították. A Semmelweis Egyetem kutatói azt vizsgálták, hogy a veszélyre, a fenyegetettséget jelző ingerre milyen agyi szabályozási folyamat során alakul ki a magatartási válaszreakció, reakció azaz az adott viselkedés.

A veszélyre adott agyi válasz egy nagyon ősi, ösztönös és egyszerű panelekből felépülő válasz, mely a túlélés egyik alapvető feltétele. A vizsgálat során precízen körülhatárolták egy agyi terület olyan idegsejtjeit, melyek a félelemmel kapcsolatos válaszért felelősek. Kimutatták azt a mechanizmust is, amely során ez a sejtcsoport meghatározza, hogy egy adott veszélyhelyzetre kialakuljon-e a válaszreakció, vagy sem. Dr. Alpár Alán hangsúlyozta, hogy ennek a sejtpopulációnak kritikusan fontos, egyfajta kapuőr szerepe van ebben a folyamatban. Ráadásul a környező idegsejtek működését is befolyásolja. Éppen ezért a munka során pontosan definiálták az elhelyezkedését és az idegélettani sajátosságait is.

Ezt a sejtcsoportot, valamint annak funkcióját a kutatók állatmodelleken azonosították.

A Semmelweis Egyetemen működő Humán Agyszövet Bank mintái segítségével pedig azt is kimutatták, hogy az emberi agy mandulamagjában ugyanezen a területen ugyanilyen neurokémiai tulajdonságú sejteket találunk.

„Funkcionális vizsgálatokat emberen még nem végeztünk, ugyanakkor mivel egy kritikus molekuláris mozzanatot azonosítottunk, hosszú távon akár gyógyszercélpontként is szolgálhat ez a sejtcsoport” – vázolta fel a jövőbeli kilátásokat dr. Alpár Alán, aki az új, sejtszintű mechanizmus leírását is hangsúlyozta.

A részletes, többek között neurogenetikai kísérletek során azonosították egy fehérjemolekula szerepét abban, hogy a sejt ki tudja helyezni a sejtek közötti kapcsolattartásért felelős receptorait a sejtmembránra (vagyis a sejt külső felszínére). Ezzel lehetővé téve, hogy az ingerületátvivő anyag kötődhessen rajta. Ha egy adott agyterületen sejtspecifikusan megakadályozható a receptorok kihelyezése, az az ember testi működésének összességét tekintve egy nagyon kis beavatkozás. Ugyanakkor az adott viselkedési válaszreakció (agyi válasz) kialakításának szempontjából mégis óriási szerepe lehet.



Previous Gyógyszermaradványok a természetes vizekben? Mit okoznak?
Next David Rice Atchison egynapos elnöksége

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük