A fiatal kutatók helyzete Magyarországon


Fiatal kutatók helyzete Magyarországon

Idén is egy hónapon át tartó programsorozattal várja az érdeklődőket az MTA a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából.

Ennek részeként tartottak előadást Hol a határ? A fiatal kutatók Magyarországon címmel 2018. november 13-án a Magyar Tudományos Akadémia székházában.

Az előadás Dékány Éva által ismertetett online, kérdőíves felmérésre épült, amely a 45 év alatti kutatók helyzetét, nehézségeit, karrier terveit, családi helyzetét vizsgálta. A felmérést kilenc fiatal kutatónak köszönhetjük, (Alpár Donát, Barnaföldi Gergely Gábor, Dékány Éva, Kubinyi Enikő, Máté Ágnes, Munkácsy Balázs, Neumann Eszter, Solymosi Katalin, Toldi Gergely). Ők az összeállított kérdőívet online küldték el az érintetteknek 2018 tavaszán, majd a nyár folyamán az 1779 fiatal kutató által visszaküldött válaszokat, eredményeket kielemezték és összesítették.

A felmérésből a külföldön dolgozó kutatók, PhD-hallgatók és azok, akik a munkavégzés helyét és vagy a beosztásukat nem adták meg kizárásra kerültek. A kizárások miatt végül 1535 fő adatát vizsgálták. Sajnos azonban, ez a szám nem elég ahhoz, hogy a kutatást reprezentatívnak minősítsük, mert a fiatal kutatók becsült létszáma 8-9 ezer fő közé tehető Magyarországon. Talán nem mindenki tartana egy 45 éves felnőtt embert fiatalnak, de ha azt vesszük, hogy akadémiai taggá átlagosan 50 és 60 éves kor után válik valaki, akkor így már érthető, miért 45 éves korig kerülhettek be a kitöltők a mintavételbe.

Fiatal kutatók helyzete Magyarországon
Dékány Éva Forrás: MTA

Összességében a legtöbb válaszadó 30 és 35 év közötti, 40 százalékban nő és 60 százalékban férfi volt. A kitöltők 60 százaléka a fővárosban és a felsőoktatásban dolgozik. Közülük is a matematika területén dolgoznak a legkevesebben, a biológiai tudomány terén pedig a legtöbben.

Arra a kérdésre, hogy mi volt a tudományos pálya iránti motivációjuk, miért választották anno ezt a pályát a legtöbb válasz az volt, hogy a felfedezés izgalma, a tudományok iránti elköteleződés, az érdeklődés jelentette a fő indíttatást.

Érdekes, hogy a matematikai tudományok képviselői, akik a legkevesebben vannak, a legelégedettebbek jelenlegi helyzetükkel. A legelégedetlenebbek pedig a földrajztudományok képviselői, holott a felmérés szerint a biológiai tudomány területén tevékenykednek a legtöbben. Mindezt egy 8-fokú skálán mérték, ahol az elégedettség átlaga 4,59-re jött ki.

A pályaelhagyási potenciál igen magas. Átlagosan 6,47 szintén egy 8-fokú skálán.

A pályaelhagyását leginkább a 35 év alattiak fontolgatják, akik többségükben tudományos segédmunkatársként helyezkedtek el. A magas pályaelhagyási potenciál azért súlyos probléma, mert ezzel veszélyben van a jövő kutatóinak magyarországi helyzete, a kutatók utánpótlása. Az elégedetlenség, a pályaelhagyás fontolgatása leginkább az alacsony, közalkalmazotti fizetések miatt és a társadalmi megbecsülés hiányából fakad. Egy tudományos segédmunkatárs, óraadó kevesebbet keres, mint egy PhD-hallgató, ami folyamatos bérfeszültséget okoz.

További nehézségeket jelent a kutatási forrás, az infrastruktúra hiánya, a túlzóan sok adminisztratív kötelezettség és a bizonytalanság (általában határozatlan idejű munkaszerződéseket kapnak a kutatók). Sokuk szerint ezek a nehézségek az okai annak is, hogy nem tudnak családot tervezni, gyermeket vállalni.

Fiatal kutatók helyzete Magyarországon
Forrás: MTA

A válaszadók közül jelentős létszámban adtak hangot a közbeszerzési pályázatok kritikájának is. Mivel a kutatásokhoz szükséges eszközök többnyire soká és drágán érkeznek meg. Bírálták a szakmai előmenetel lehetőségeit, feltételeit is, továbbá az objektív elbírálás, a transzparencia hiányát. A kancelláriai rendszer jelenlegi helyzetét is kritika érte, mert az ifjú kutatók szerint az lassú és nem növeli a kutatói munka hatékonyságát sem.

Mindezek mellett a munkajogi kategóriákat se tartják megfelelőnek, mert úgy gondolják, hogy a túl sok óraadási kötelezettségük mellett nem jut elég idejük a publikációra. Végül, szinte kegyelemdöfésként azt is elmondhatjuk, hogy a fiatal kutatók az MTA doktori cím megszerzésének követelményeit is korszerűtlenek és nehezen átláthatónak tartják.

Nemzetközi mobilitás tekintetében a válaszadók 40 százaléka kutatott már külföldön 3 hónapnál tovább. Ez a szám csekély ahhoz képest, hogy 80 százalékuk menne ki külföldre. Egy 8-fokú skálán átlagosan 3,5-4,5 erősségű a szándék a külföldre költözésre. A kivándorlást fontolgatókat elsősorban a jobb infrastruktúra és a biztosabb anyagi megélhetés motiválja.

Kutatónőként családot alapítani különösen nehéz feladat a kérdőívben résztvevők szerint. A válaszadó nőket gyermekvállalásuk miatt 44,5 százalékban érte hátrányos megkülönböztetés tudományos pályájuk során, ami igen magas.

Dékány Éva összefoglalója szerint a nők, az alacsonyabb beosztású és a vidéki kutatók helyzetén sürgősen változtatni kell, mert ők a legelégedetlenebbek. (A nők és a docensként dolgozók érzik leginkább a túlterhelést.) A kitöltők 48 százaléka kényszerül másodállást vállalni. Ezek mellett nem jut elég idejük a publikálásra, ami miatt az ismertségük, elismerésük is csökken.

A felmérés feldolgozását végzők szerint hasznos volt a kutatásuk, mert az eredményeket továbbították az MTA-nak, ami felkerült az MTA honlapjára is, ezáltal a nyilvánossághoz is eljutott a fiatal kutatók rossz helyzete.

A felmérés készítői a válaszok kiértékelése után az alábbi javaslatokat hozták:

Első és legfontosabb lépésként növelni kell a fiatal kutatók anyagi helyzetét, megbecsültségüket és stabil, kiszámítható jövőképet kell nyújtani számukra. Csökkenteni kell az adminisztratív terheiket, publikációs hajlandóságukat pedig ösztönözni anyagi támogatással, valamint több lehetőséget biztosítani külföldi kutatásra, konferenciákon való részvételre. De javítani kell a munkakörülményeiket és az infrastruktúrát is.

Az is pozitívan hathat a fiatal kutatók elégedettségére, ha pontos és világos indoklást kapnak arról, ki és miért nyer el egy adott pályázatot, miért azt az illetőt léptetik elő, miért pont ő mehet külföldre kutatni. Ezt az adott intézmény keretein belül lehetne korrekten intézni.

A felmérés készítői szerint fixálni kell azt egy munkahelyen, hogy mi minősül szexuális zaklatásnak, diszkriminációnak (elsősorban a női kutatók ellen), és minden ilyen esetben, amikor bebizonyosodik a hátrányos megkülönböztetés, komoly intézkedéseket kell tenni ellene.

Indítványozták, hogy a családos, fiatal kutatók kapjanak támogatást, segítséget azért, hogy összeegyeztethessék a kutatást a gyermekvállalással. A munkahelyük tegye lehetővé a kisgyermekes anyák számra, hogy rugalmasan vagy kevesebb óraszámban dolgozhassanak. Igényelhessenek gyermekfelügyeletet, vagy legyen gyermekmegőrző intézményt a munkahely közelében. A GYES alatt és után kaphassanak mentori segítséget, hogy ne essenek ki a kutatásból. A GYES-ről visszatérő nőknek ne titkárnői feladatokat adjanak kutatás helyett, mert az nem járul hozzá karrierjük fejlesztéséhez.

A nőknek jelenleg nehezebb az előrelépés, a fokozat ugrás. Így a tudományos olló a nemek tekintetében, a pozíciók szerint kezd szétnyílni. Tehát a női, fiatal kutatókat fokozottan fontos támogatni és segíteni.

Az is javasolt lenne, hogy a fent említett online kérdőív eredménye széles nyilvánosságot kapjon,

ezért fórumokat, vitaesteket kell szervezni a fiatal kutatókkal a vidéki városokban is.

A következő lépés a kutatók helyzetének javítására a Fiatalok Akadémiája nevet viselő, új testületet létrehozása, amely a fiatal kutatók érdekképviseletét segítő szervezetként működne. Az akadémiának delegálási joga lenne az MTA bizottságaiba, üléseire és az egyetemek szenátusaiba, kari tanácsaiba. Ezáltal a fiatalok is képviselve lennének. De azt is szeretnék, ha megfigyelő státuszban a különböző pályázatok zsűrizésében is részt vehetnének. Az akadémia tagjai workshopokat, konferenciákat és előadásokat tartanának a probléma felvetéséről, kiadványokat adnának ki.

Az előadás itt véget ért, de mindenkinek lehetőséget biztosítottak kérdéseket feltenni, hozzászólni a témához. Talán érthető, hogy a továbbiakban heves érzelmek törtek elő a hallgatóságból, akik többnyire mind maguk is fiatal kutatók, vagy PhD hallgatók voltak. Szerencsére nemcsak siránkozást hallhatott az ember, hanem együtt megkezdődhetett az ötletelés a fiatal kutatók helyzetének javításáról.

A felszólalók örömmel fogadták a tényt, hogy az MTA elnöke, Lovász László figyelembe vette ezt a kutatást. Az előadáson résztvevő, Homonnay Zoltán, az MTA Doktori Tanácsának tagja úgy látják, először a közbeszerzési törvényen kell változtatni. Az ország képviselőinek kell módosítaniuk a törvényeken. Ugyanis az MTA-nak nincs beleszólása a bérek rendezésébe, a bürokrácia, az adminisztráció csökkentésébe, sem egy eszközbeszerzési pályázat elbírálásba. Az MTA éves költségvetését szintén a parlament szabja meg, és csak abból tudnak gazdálkodni. A jelenlévők azt is felvetették, hogy a sajtó gyakorolhatna nyomást a kormányra. Ezért azt a kezdeményezést, hogy minél több fórumot, vitaestet tartsanak a kérdőíves felmérés eredményeiről, az Elnök Úr is szorgalmazza.

Fiatal kutatók helyzete Magyarországon
Forrás: MTA

A női kutatók és a családosok támogatását az MTA is fontosnak tartja, ezért jelezték a hallgatóság felé, hogy számos olyan programot és pályázatot vezettek be, amit már jelenleg is igénybe tudnak venni a fiatal, gyermekes nők. Annak fontosságát, hogy legyen egy egységes, konkrét életpályamodell és objektív értékelés a kinevezéseknél már az MTA is felismerte, és elindult egy folyamat, dolgoznak az ügyön.

Az előadás utáni hozzászólások közül kettő maradt meg bennem igazán. Az egyik hölgy, aki a Szegedi Tudományegyetem gyógyszerészeti karáról érkezett azt mondta, hogy az egyetem alkalmazásában kutatóként, nem mellesleg óraadó tanárként a havi nettó bére 130 ezer forint, míg egy gyógyszerész kezdőfizetése 2-300 ezer. Ekkora bérkülönbségek mellett nincsen motivációjuk a hallgatóknak, hogy az egyetemen maradjanak kutatni és tanítani.

Egy másik felszólaló, aki a Pécsi Tudományegyetemről érkezett azt mondta, hogy több évnyi szakmai tapasztalattal a legkevesebbet kereste az intézményben. Nettó 160 ezer forintot havonta, és amikor egyik alkalommal rákérdezett a rendkívül alacsony fizetésének az okára az intézmény vezetőjétől azt a választ kapta, hogy a férje is itt dolgozik, kettejük keresete pedig elég kell, hogy legyen. Ez a kijelentés egyértelmű diszkriminatív és megengedhetetlen volt.

Az online kérdőív bár nem tekinthető reprezentatívnak, de az 1535 beérkezett válaszból, és az előadás résztvevőinek beszámolói alapján

a fiatal kutatók jelenlegi helyzete Magyarországon aggasztó.

A pályaelhagyás vagy a külföldi emigráció megelőzése érdekében sürgősen orvosolni kell helyzetüket, mert a jelenlegi eredmények alapján a jövő kutatói is veszélyben vannak. Ha a tendencia nem változik, és nem teremtenek kedvezőbb feltételeket a fiatal kutatók számára, akkor évről évre kevesebben fogják ezt a pályát választani, ami súlyos veszteség az ország tudományos életére, szellemi fejlődésére nézve.

A TudományPláza bízik abban, hogy a kutatás eredményei eljutnak a nyilvánossághoz (rajtunk ez nem múlott – a Szerk.), valamint bízunk benne, hogy lesz folytatása is a kérdőívnek, ami a következő alkalommal már még több kitöltést fog eredményezni. Egy reprezentatív kutatás pedig ösztönzőbben hathat a változásokra is.

Akit jobban is érdekel a kutatás, az az összesített eredményeket itt megtalálja.



Previous Turizmus és vendéglátás a világjárványok tükrében
Next Nők a tudományos pályán – Lehetőségek és nehézségek

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.