Áttelelő kétéltűek érzékenységét vizsgálták


Áttelelő kétéltűek érzékenységét vizsgálták
Olvasási idő: 2 perc

Az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete (ATK NÖVI) Evolúciós Ökológiai Osztályának kutatói áttelelő kétéltűek érzékenységét vizsgálták a klímaváltozás és egy gombás fertőzés együttes hatásaira.

Eredményeik szerint az erdei békák (Rana dalmatina) áttelelés alatti túlélési esélyeit sem a közeljövőben várható enyhébb téli körülmények, sem a kitridiomikózissal való fertőzöttség nem csökkentik. Sőt a két stressztényező egyidejű jelenléte sem okozott megnövekedett arányú elhullást. Végre jó hírekről számolhatunk be.

A hibernáció gyakran magas halálozási aránnyal jár. Különösen fiatal állatok esetében, amit tovább súlyosbíthat a szokatlan téli időjárás, illetve a különböző betegségek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a klímaváltozás miatt a jövőben várhatóan egyre gyakoribbá váló enyhe telek, illetve a világszerte kétéltűfajok százait tizedelő betegség, a kitridiomikózis hogyan befolyásolják együttesen a kétéltűek hibernáció alatti túlélését. Ennek vizsgálata céljából fiatal erdei békákat fertőztek meg a kitridiomikózisért felelős gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis egy hazai törzsével. Ezután a fertőzött és a kontrollállatokat kétféle teleltetési környezet egyikének ‒ hosszú-hideg tél (1,5 °C 91 napig), illetve rövid-enyhe tél (4,5 °C 61 napig) ‒ tették ki laboratóriumi körülmények között. A hibernáció előtt és után megmérték az egyedek tömegét, és meghatározták fertőzöttségi állapotukat.

A kísérlet eredményei szerint az erdei békák rendkívül ellenállóak a fertőzéssel szemben.

A hibernáció kezdete előtt az egyedek mindössze 37 százaléka esetében volt pozitív a minta. Míg a hibernáció végére ez az arány 8 százalékra csökkent, és a fertőzés intenzitásának értékei is alacsonyak voltak. Az áttelelés alatt egyik kezelési csoportban sem volt tapasztalható pusztulás. A kétféle teleltetési környezet ‒ hosszú-hideg, rövid-enyhe ‒ önmagában és a gombafertőzéssel kombinálva sem okozta az egyedek testtömegének eltérő mértékű csökkenését a hibernáció alatt. A fertőzés egyformán alacsony arányban és súlyossággal érintette az egyedeket mindkét téli környezet esetén.

Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy a klímaváltozás miatt enyhülő telek a kitridiomikózissal együtt sem fogják csökkenteni az áttelelő kétéltűek, az erdei békák túlélési esélyeit. Illetve nem fogják megnövelni az egyedek fogékonyságát a fertőzésre. Az eredmények általánosíthatóságát ugyanakkor még tesztelni kell. Mivel a változó környezeti körülményekre és a kitridiomikózisra érzékenyebb mérsékelt övi kétéltűfajok esetében más reakciók várhatók, így további vizsgálatokra lesz szükség.



Previous A Pannonhalmi Bencés Főapátság északi udvarán népes temető volt
Next Behatolásjelző rendszer kisokos, amit tudni kell a témában

No Comment

Leave a reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

öt × 3 =