Nők a tudományos pályán – Lehetőségek és nehézségek


Nők a tudományos pályán – Lehetőségek és nehézségek

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából ismét az MTA székházába látogatott szerkesztőségünk.

Azért, hogy megtudhassuk, milyen helyzetben vannak a fiatal kutatók mellett a tudományos élet női tagja jelenleg hazánkban. Az esemény sajnálatos módon, mintegy ómenként, azzal kezdődött, hogy kiderült a tervezett négy előadó közül csak kettő tud előadást tartani, mert Borbás Beatrix betegség, illetve Szabó-Morvai Ágnes gyermeke betegsége miatt távol maradt.

Azt hihetnénk, hogy így egy rövid napot hoztak össze a hölgyek, de NEM. Az eseményt Palasik Mária, a történelemtudományok kandidátusa nyitotta, ismertetve, hogyan alakult a női akadémikusok száma 1949-től 2016-ig, majd Dalos Anna, az MTA BTK Zenetudományi Intézet munkatársa beszélt személyes tapasztalatairól. Végül Barnabás Beáta, az MTA főtitkárhelyettesével és Lamm Vanda akadémikus, a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság elnökével lehetett beszélgetni arról, milyen ma a nők helyzete a tudományos pályán, valamint arról mit lehetne tenni a női tudósok, kutatók helyzetének javítása érdekében.

Ma a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjainak száma a becslések szerint (nahát, ez még számunkra sem világos, hogy miért nem tudjuk, hányan vannak pontosan, szerintünk 723 fő – a Szerk.) 365 fő. Ehhez képest az 1949-es kormány előtt 258 tagot számláltak. A diktatúra utána ez a szám 103-ra csökkent. Ennek ellenére 1949 az első év, amikor női tagot választottak az akadémia sorai közé. Az első női akadémikus, Andics Erzsébet, MDK, KV tag. Palasik Andrea szerint sajnos nem tudományos munkája miatt kapta meg ezt a kitüntetést, hanem a pártban betöltött pozíciója miatt. Andics 1950-től az ELTE Új és Legújabb kor tanszékének vezetője lett.

Nők a tudományos pályán – Lehetőségek és nehézségek
Forrás: MTA

Több mint tíz évet kell várni a következői női tagra, aki Radnót Magda, szemészprofesszor az orvostudományok doktora lett. Később az akadémia elnökségi tagjai közé is beválasztották.

1967 egy újabb mérföldkő a női tudományos doktorok számára. Ebben az évben választották levelezőről rendes taggá Szabolcsi Gertrúdot, aki az akadémikusok női társaságának legfiatalabb tagja volt. Szabolcsi vezetésével kezdték később megvizsgálni, hogyan lehetne a nők tudományos előmenetelét előre mozdítani, hogyan lehetne vonzóbbá tenni a nők számára a tudományos pályát. Sajnos ez a próbálkozás akkor nem sok eredményt hozott.

1973 egy újabb rendhagyó év. Ekkor egyszerre négy nőt is választottak akadémikusnak különböző tudományterületekről. Garas Klára művészettörténészt, Hollán Zsuzsa orvoskutatót, Péter Rózsa matematikust és Kliburszkyné Vogl Mária geokémikust. Majd 1976-ban Falusné Szikra Katalin közgazdász lehetett az akadémia tagja. Ezután 9 év szünet következett és csak 1985-ben került be Ancsel Éva filozófus és T. Sós Vera matematikus az akadémiára. 1987-ben Ormos Mária történészt választották rendes taggá. A következő emlékezetes év a női akadémikusok történelmében a 2007-es. Ekkor hét női akadémikust választottak rendes és 28 főt levelező tagnak.

Összességében megállapítható, hogy a legtöbb nő 50 és 60 éves kor között kerül be a levelező tagságba. A női akadémikusok közül 2016-ig a legtöbben filozófia és történelemtudományok területéről kerültek ki, ezt követi az orvostudományok területe. Jelenleg a női akadémikusok között az utánpótlás kevés. Egy-egy levelező tagja van minden tudományterületnek, ahol pedig nincs levelező tag se, ott a következő évi közgyűlésben nem lehet rendes, női tagot választani.

A matematikai osztályon a legalacsonyabb a tagok száma a nők körében. Ezt követi a műszaki tudományok osztálya, ahol szintén elenyésző létszámban vannak jelen. (A fiatal lányok számára a természettudományos pályát évek óta igyekeznek vonzóbbá tenni, már általános és középiskolás kortól. Ezen törekvések eredményei remélhetőleg be fognak érni, és változni fog ez az arány.)

A doktorok között körülbelül azonos a nemek közti arány, de az akadémikusok között már sokkal kevesebb nőt tartunk számon, mint férfit.  

Dalos Anna Nők a pályán – Személyes gondolatok a nők tudományos kibontakozásának nehézségeiről c. előadásából megtudhattuk, hogy ma már például a bölcsésztudományi karokon PhD fokozatot több nő szerez, mint férfi, tehát a tudomány egyes területeibe a nők tevékenysége, jelenléte megduplázódott. Mégis az intézmények vezetői többségükben férfiak, még azokon a karokon is, ahol több a női hallgató. Dalos úgy véli ennek hátterében egyrészt valószínűleg a társadalmi szokásrendszer áll. Másrészt viszont sokszor a nők is tehetnek arról, hogy nem kerülnek vezetői beosztásba, mert sokuknak lenne erre lehetőségük, mégsem vállalják el a vezetői pozíciót, a család, az önbizalomhiány miatt. Az előadónő szerint a nők általában sokkal önkritikusabbak, mint a férfiak, így előbb kérdőjelezik meg azt is, hogy jó vezetők lennének.

Az előadónő jelenleg egy kutatócsoport vezetőjeként azt tartja elsődlegesnek, hogy ki mennyire tehetséges, hozzáértő egy adott tudományterülethez, nem pedig azt, hogy nő vagy férfi az illető. Ugyanis nincs férfi-női intellektuális különbség. Egy nő is, ha ért valamihez ugyanannyira jogosult az elismerésre, a vezetői pozícióra, mint egy férfi. Sőt a nők lehet még jobban is alkalmasak a vezetésre, mert jól tudnak irányítani egy csapatot. Míg a férfiak individuális beállítottságúak, addig a nők jobban tudnak csapatban dolgozni, így egy teamet koordinálni is.

A közvélemény szerint a nők tudományos karrierjét leginkább a gyermekvállalás hátráltatja, de ez egy téves meglátás. Annak, hogy sokan ezt feltételezik, társadalmi-szociológiai okai vannak. Szerinte Magyarországon és Kelet-Európában többet dolgoznak a tudományos pályán dolgozók (nők férfiak egyaránt). Külföldön átlag 6 órát naponta. Ezt a munkaidőt könnyen össze lehet egyeztetni a családdal, ellenben itthon nagyon alacsonyak a bérek, így a kutatók, tudományos pályán tevékenykedők rákényszerülnek a többletmunkára. Dalos szerint itthon a magyar iskolarendszer is megnehezíti a nők életét. Az oktatás jelenlegi színvonala mellett a szülőknek, elsősorban az anyáknak, még otthon is fejleszteni, tanítani kell a gyereküket, ami naponta 3-4 órát is jelenthet.

A két előadás utáni fórumhangulatban mindenki megoszthatta gondolatait a témával kapcsolatosan.

Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem szociológus egyetemi tanára úgy véli, hogy a nők jelenléte a tudományos életben világszerte növekvő tendenciát mutat, de még vannak megoldásra váró problémák, mint a nők földrajzi mobilitásának korlátozottsága és a publikációkban való részvétel aránya is kisebb, mint a férfiaké. A nők tudományos helyzete kapcsán szociálpszichológiai nehézségekről is beszélhetünk, amelyek gátolják a nők karrierjének előmenetelét. Jelenleg még mindig maszkulin a tudomány világa. Nagyok a két nem között a bérkülönbségek, a karrierút támogatottsága és a kutatásokra kapott támogatásokból is általában a nők szorulnak ki.

A fő probléma sokak szerint generációs különbségekből, a két nem közti eltérő felfogásból fakad.

Szükség lenne olyan személyekre, akik az akadémia tudományos bizottságait végig járva elmondják, megindokolják miért szükséges a levelezőtagokból nőket felvenni rendes tagnak, mert sajnos a bizottsági tagok nem, vagy csak ritkán jelölnek maguktól nőket. Ez pedig ahhoz vezet, hogy a női megközelítés hiányzik a tudós testületekből. Holott a nők érzelmi intelligenciája magasabb, ezért még az üzleti életben is sokszor hasznosabbnak bizonyulnak a női munkatársak, mert tárgyalni is jobban tudhatnak azáltal, hogy olvasnak a partner testbeszédéből.

Elő kell segíteni az attitűdváltozást a nők helyzetével kapcsolatosan az akadémián, a tudományos intézmények vezetőiben, amelyet már az oktatásban kellene elkezdeni. A témával kapcsolatos fórumok, nyilvános viták szintén pozitív eredményeket hozhatnak. Annak a mielőbbi felismerése, hogy szükség van női tagokra is az akadémián, az egész intézmény érdeke, és nem csak az érintett nőké. A szemléletváltozás elősegítése a diszkrimináció megelőzésében is fontos. Azért senkit ne érhessen negatív előítélet, mert nő vagy gyerekes anya. A tudományos munkában elért teljesítményei miatt juthasson valaki feljebb és jusson is előbbre.

Lamm Vanda akadémikus, a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság elnöke optimista a változásokkal kapcsolatosan. Szerinte már jelenleg is érezni a pozitív irányú fejlődést. Már sokkal több nő vesz részt a tudományos életben, mint korábban, ami már önmagában is örvendetes eredmény. A Társadalomtudományi Intézményben két férfi és két nő alkotja az igazgatóságot. Bolyai ösztöndíjakra, számos területen pedig már több nő nyújt be pályázatot, mint férfi.

Nők a tudományos pályán – Lehetőségek és nehézségek
Forrás: MTA

A nők elleni diszkrimináció felszámolása szintén kiemelkedően fontos.

A két nem közti ellentétek általában generációs különbségekből fakadnak. Sokszor a férfi intézményvezetők egyetemeken, vagy az akadémián nem is érzik, amikor diszkriminálnak egy nőt azáltal, hogy azt tanácsolják nekik újabb kutatások helyett elégedjenek meg az anyaszereppel. Ezen a felfogáson változtatni kell, ahogy már azt az előbb is említettük. Attitűdváltoztatás szükséges. Ebben segítene a gender szak is, amelyet nem rég tett a kormány önköltséges képzéssé.

Természetesen fontos a család a női kutatók életében, és családanyaként is helyt szeretnének állni a karrier mellett. Szerencsére a társadalmi szemlélet is változik a női szerepeket illetően. Egyre több férfi veszik ki részét a háztartásból és a gyermeknevelési teendőkből.

Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságának, valamint általánosságban a női kutatók célja, hogy minden akadémiai osztályban, bizottságban legalább a levelező tagságban legyenek nők. Az MTA jelenleg már írásban is rögzítette azt, hogy a különböző tudományos osztályok levelező tagságának felét kötelezően nőknek fogják kiadni.

Idén szeptemberben került meghirdetésére egy pályázat, amit kifejezetten fiatal, női kutatóknak írtak. Azok a nők pályázhatnak rá, akiknek gyermeke nem múlt el 14 éves, vagy egyedülálló anya. A pályázattal 1,5 millió Ft-ot lehet nyerni. Feltételei: előrehaladott disszertáció, amely a pályázás utáni első évre készüljön el. Ezzel is segítve a fiatal nők tudományos pályafutását. Így lehetőség van havi 3 hónap, fizetésmentes szabadságra is menni.

Összességében a nők tudományos helyzetének rendezése nehéz és összetett feladat.

Lamm Vanda bizakodó a változásokat illetően, azonban az előző cikkünkből éppen az ellenkezője derült ki. A legtöbb fiatal kutató elégedetlen jelenlegi helyzetével, és változásokat sürgetnek, és ez fokozottan igaz a női kutatókra, tudományos életben dolgozókra.

Bízunk abban, hogy rövid időn belül rendeződni fog a nők helyzete, és minél több nő számára kínál majd vonzó karrierlehetőséget a tudományos pálya.

 



Previous A fiatal kutatók helyzete Magyarországon
Next Magyar Nobel-díjasok – I. rész

No Comment

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.