Cornufer guppyi, a babaméretű úszóhártyás óriásbéka

Olvasási idő: 4 perc

Az emberek valami okból nagyon szeretik, ha a természet rekordgyanús eseteket mutat be számukra.

Ez a Cornufer guppyi óriásbékával sincs másképpen. Átlagosan 250 mm-es hosszúságuk és egy kilós testtömegük van! (De egyes példányok 360 mm-re és 3 kg-osra is nőhetnek.) A furcsa kétéltűeket a helyiek régóta fogyasztják, míg a világ csak most kezdi megismerni őket. Ennek egyik példája Jimmy Hugo, aki egy salamon-szigeteki fatelep üzemeltetője volt. Itt a lakosok, illetve a munkások egy része is, még vadászik. Az idilli, patakokkal szabdalt, fás-rekettyés részen észrevett egy óriási békát. Nem csoda, a kétéltű méretei egészen feltűnőek voltak, körülbelül, mint egy csecsemőé. Képet készített, amit idén április 11-én posztolt is a Facebookra. A hatás nem maradt el, rengeteg like-ot, hozzászólást és megosztást is hozott a poszt. Ő szerényen csak annyit írt róla, hogy náluk ezt cserje csirkének (esetleg bozót baromfinak) hívják.

Hogy mire vadásztak a helyiek ott a Salamon-szigeteken, a fővárostól, Honiarától nem messze? Főleg erre az óriásbékára és vadmalacokra. Az állat mérete a helyiek szerint is nagy lehet, hisz elkezdtek alkudni rá, ugyanis a húsa meglehetősen kelendő. Egyesek szerint az íze a csirkéhez hasonlítható – innen a név – bár Hugo szerint a csirkénél jobb. Ebben nehéz igazságot tenni, hiszen a keleti konyha teljesen más fűszerezéssel és szószolással hozza ki az ott megszokott ízvilágot az ételből. Ez számunkra egészen máshogyan csapódhat le. Mindenesetre érdemes a kommenteket böngészni, vannak, akik gyerekkori ízélményeiket, vannak, akik konkrét recepteket ajánlanak!

Hugo a vadászkalandjáról broadcastekben és interjúkban is beszámolt!

Helybéli férfi egy általa talált óriásbékával.

A felkapott hírre az Ausztrál Természettudományi Múzeum Hüllők és kétéltűek részlegének kurátora, Jodi Rowley is reagált. Elmondása szerint a képen látható úszóhártyás óriásbéka méretben még a saját példányait is túlszárnyalta. Azért azt hozzátette, ez bizonyára azért lehetséges, mert az adott példány már elég öreg. Mertaz általános méret ennek körülbelül fele, esetleg háromnegyede. (A legismertebb nagy béka a góliátbéka.)

A kétéltűt természetesen a fotózás után elengedték,

ugyanakkor Hugo meghagyta a gyerekeinek, hogy ha legközelebb elkapnak egyet, tartsák meg. Másnap is sikerrel jártak, noha az elfogott két úszóhártyás már közel sem volt akkora.

Az egyik kevéssé ismert helyi blogra fel is töltötte a videóját és elmesélte, amit később az ausztrál National Geographic is megerősített – ez a faj ritka állat. A megjegyzés azért érdekes, mert a Cornufer guppyi latin névvel ellátott állat, annak ellenére, hogy egyesek aggódnak a fakitermelés hatására elvesztett élőhelyproblémák miatt, nincs rajta a vörös listán. Egyelőre nem veszélyeztetett faj, állománya pedig stabilnak mondható. A megjegyzés arra utal, hogy a Föld szárazföldjei közül csak a Salamon-szigeteken – ott is eltérő fajszámban, leginkább a Shortland Szigeten – valamint a pápua új-guineai szigetcsoport keleti felén, az Új-Britannia szigetein terjedt el.

A helyszín nem véletlen, a legtöbb kétéltű és hüllő, vagyis a vízközeli életmódot folytató állatok óriási sokasága az egyenlítői éghajlaton található. Itt lelhetőek fel a legnagyobb számban és variációban, ami egészen szemet gyönyörködtető néha. Elég, ha csak a dél-amerikai nyílméregbékára gondolunk. A Salamon-szigetek és a környék éghajlata kedvező, egyéb más fajok mellett, az úszóhártyás óriásbékafaj számára, mert egész évben forró, párás és csapadékos az időjárás. Ez pedig támogatja az állatok anyagcseréjét, amely leginkább a bőrükön keresztül zajlik.

A forróságra a hidegvérűség, a sűrű csapadékra pedig a hűtés miatt van nagy szükségük!

De ezeknek az állatoknak is van egy tűréshatáruk, amit a globális klímaváltozás éppen most kezd meghaladni. Ausztrál kutatók tanulmánya szerint, az 1960-as évek óta csaknem 200 békafaj tűnt eddig el. Felborul az ionháztartás és elszaporodhat bőrük felületén az atrachochytrium dendrobatidis vagy a Batrachochytrium dendrobatidis chytrid-gomba nevű gombafaj. Ezek olyan enzimeket választanak ki, amelyek ,,koptatják” a kétéltűek bőrét. Így azok kevésbé tudják rehidratálni magukat, amivel veszélybe kerül a testük anyagcseréje. Sajnos ezzel a problémával az evolúciójuk nem tud egyik napról a másikra lépést tartani. Másodsorban pedig elenyészően kevés békafaj tesz meg nagy távolságokat. Leginkább egy adott területen élnek és vadásznak; ráadásul a párválasztásban is távolság- és mértéktartóak. Ezek egyike sem kedvez hosszú távon a Cornufer guppyi-knak!

Példányait egyébként is rendkívül egyszerű lépre csalni.

Elég egy párzási hangot utánzó síp, a zsákmányállatot imitáló csali vagy egy kis kellemetlenség elviselése, míg az esőben hűsölő békákat egyszerűen összeszedjük!

A Cornufer guppyi fajának mondhatni sztenderd képviselője. Ez a fajta óriásbéka a legelterjedtebb, melyet hivatalosan shortlandi úszóhártyás óriásbékának neveznek a helyiek. A névválasztás ismerősen csenghet az akvaristák és horgászok számára, mert Henry B. Guppy a shortlandi szigeteken tett, 20. század eleji utazása nyomán fedezte fel és írta le az állatot. A cornufer nemzetség a ceratobatrachidae-k családjába tartozik. A nemzetségen belül, legalább 50 fajt azonosítottak eddig. Mindegyikük orra és hallójárataik külső nyílása kerekded. Végtagjaik hosszúak és erősek.

Cornufer hedigeri, salamon-szigeteki óriás fabéka. Forrás: australian.museum

A hímek alig pár centiméterrel nagyobbak a nőstényeknél. Külső hangképző zsákjuk segítségével erősítik fel a hangjukat a párzási időszak alatt. Színskálájukban nagyon apró eltérés figyelhető meg a két nem között, ugyanakkor fajta szerint megtalálható közöttük az egészen szürkéstől a vöröses barnáig egészen sokféle árnyalat. Természetesen a hastájék mindig világosabb, mint a hátuk kültakarója. Az emberek lakta területeken ez kifejezetten hátránynak számít, mert a gondosan vágott gyepre merészkedve, könnyen válhatnak a kutyák, macskák, de akár az ember áldozatává is.

A helyiek azonban kedvelik! Úgy gondolják, hogy az óriásbéka előbújása a csapadékosabb időben a jó és termékeny talaj előhírnöke.

Ezen kívül néhány törzs – akik még a hagyományos életformát folytatják – nem tartja jó ötletnek az elfogyasztásukat. Na, nem azért, mert mérgező lenne, hanem szimplán a fentiek miatt. Akik mégis leölik őket, csontjaikat félig beássák a földbe, majd bőrüket kifeszítik rá, hogy elrettentse a kisebb kígyókat és százlábúakat. Az óriásbéka ugyanis ragadozó, étlapján szinte minden szerepel, ami kisebb nála és az útjába kerül. Például rovarok, bogarak, pókok, egyéb gerinctelenek, de elképzelhető, hogy a kikötőkből elszabadult kisebb patkányokat és egereket is megeszi.

Bár utóbbiak száma elenyésző lehet, ha számításba vesszük, hogy legszívesebben az esőerdő peremén, a kisebb vízfolyásokban és patakokban tanyázik. Ugyanakkor a Salamon-szigetek nagy része a melanéziai Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ezekben az esőerdőkben található a bolygó egyik legsokszínűbb denevér- és patkányfaunája. Mivel a Cornufer guppyi körülbelül a 700 méter tengerszint feletti magassághoz szokott, főleg a partmenti erdőségekben él, ez a tény nem zárja ki a fentebbi rágcsálókkal való sűrű találkozást.

Az óriásbéka mai helyzete stabilnak mondható a szigetcsoporton,

bár Patric Pikach, egy másik helybéli, aki szintén videóban számolt be a saját ,,fogásáról” kifejtette, hogy a patakok folyásának megzavarása arra készteti őket, hogy elhagyják a megszokott területüket és ne menjenek vissza oda többet. Szerinte ez a probléma már egyre több helyen látható és a békák egyre inkább visszaszorulnak a belső területek felé. A béka számára a legnagyobb túlélési sikert még több védett nemzeti park jelentené, ahol rezervátumokban élhetne sok más állatfajtával együtt.

Elgondolkodtató, hogy jelenleg csak egyetlen nemzeti park és kilenc természetvédelmi körzet működik a szigetcsoporton, néhány egyéb védettebb területtel egyetemben. A területek jórésze viszont főleg a madarakért és a tengeri élőlényekért, a korallokért van. Energiahordozó és katonai légitámaszpont híján az egyharmad magyarországnyi területen a gazdaság főként csak a nyersanyagokra és a turizmusra támaszkodik. Előbbi esetében a fából és az óceán gyümölcseiből exportálnak, utóbbi esetében pedig az állatvilág jeles képviselőivel szórakoztatnak!