Cornufer guppyi, a babaméretű úszóhártyás óriásbéka


Olvasási idő: 4 perc

Az emberek valami okból nagyon szeretik, ha a természet rekordgyanús eseteket mutat be számukra.

Ez a Cornufer guppyi óriásbékával sincs másképpen. Átlagosan 250 mm-es hosszúságuk és egy kilós testtömegük van! (De egyes példányok 360 mm-re és 3 kg-osra is nőhetnek.) A furcsa kétéltűeket a helyiek régóta fogyasztják, míg a világ csak most kezdi megismerni őket. Ennek egyik példája Jimmy Hugo, aki egy salamon-szigeteki fatelep üzemeltetője volt. Itt a lakosok, illetve a munkások egy része is, még vadászik. Az idilli, patakokkal szabdalt, fás-rekettyés részen észrevett egy óriási békát. Nem csoda, a kétéltű méretei egészen feltűnőek voltak, körülbelül, mint egy csecsemőé. Képet készített, amit idén április 11-én posztolt is a Facebookra. A hatás nem maradt el, rengeteg like-ot, hozzászólást és megosztást is hozott a poszt. Ő szerényen csak annyit írt róla, hogy náluk ezt cserje csirkének (esetleg bozót baromfinak) hívják.

Itt a lakosok, illetve a munkások egy része is, még vadászik.

Hogy mire vadásztak a helyiek ott a Salamon-szigeteken, a fővárostól, Honiarától nem messze? Főleg erre az óriásbékára és vadmalacokra. Az állat mérete a helyiek szerint is nagy lehet, hisz elkezdtek alkudni rá, ugyanis a húsa meglehetősen kelendő. Egyesek szerint az íze a csirkéhez hasonlítható – innen a név – bár Hugo szerint a csirkénél jobb. Ebben nehéz igazságot tenni, hiszen a keleti konyha teljesen más fűszerezéssel és szószolással hozza ki az ott megszokott ízvilágot az ételből. Ez számunkra egészen máshogyan csapódhat le. Mindenesetre érdemes a kommenteket böngészni, vannak, akik gyerekkori ízélményeiket, vannak, akik konkrét recepteket ajánlanak!

Hugo a vadászkalandjáról broadcastekben és interjúkban is beszámolt!

Helybéli férfi egy általa talált óriásbékával.

A felkapott hírre az Ausztrál Természettudományi Múzeum Hüllők és kétéltűek részlegének kurátora, Jodi Rowley is reagált. Elmondása szerint a képen látható úszóhártyás óriásbéka méretben még a saját példányait is túlszárnyalta. Azért azt hozzátette, ez bizonyára azért lehetséges, mert az adott példány már elég öreg. Mertaz általános méret ennek körülbelül fele, esetleg háromnegyede. (A legismertebb nagy béka a góliátbéka.)

A kétéltűt természetesen a fotózás után elengedték,

ugyanakkor Hugo meghagyta a gyerekeinek, hogy ha legközelebb elkapnak egyet, tartsák meg. Másnap is sikerrel jártak, noha az elfogott két úszóhártyás már közel sem volt akkora.

Az egyik kevéssé ismert helyi blogra fel is töltötte a videóját és elmesélte, amit később az ausztrál National Geographic is megerősített – ez a faj ritka állat. A megjegyzés azért érdekes, mert a Cornufer guppyi latin névvel ellátott állat, annak ellenére, hogy egyesek aggódnak a fakitermelés hatására elvesztett élőhelyproblémák miatt, nincs rajta a vörös listán. Egyelőre nem veszélyeztetett faj, állománya pedig stabilnak mondható. A megjegyzés arra utal, hogy a Föld szárazföldjei közül csak a Salamon-szigeteken – ott is eltérő fajszámban, leginkább a Shortland Szigeten – valamint a pápua új-guineai szigetcsoport keleti felén, az Új-Britannia szigetein terjedt el.

A helyszín nem véletlen, a legtöbb kétéltű és hüllő, vagyis a vízközeli életmódot folytató állatok óriási sokasága az egyenlítői éghajlaton található. Itt lelhetőek fel a legnagyobb számban és variációban, ami egészen szemet gyönyörködtető néha. Elég, ha csak a dél-amerikai nyílméregbékára gondolunk. A Salamon-szigetek és a környék éghajlata kedvező, egyéb más fajok mellett, az úszóhártyás óriásbékafaj számára, mert egész évben forró, párás és csapadékos az időjárás. Ez pedig támogatja az állatok anyagcseréjét, amely leginkább a bőrükön keresztül zajlik.

A forróságra a hidegvérűség, a sűrű csapadékra pedig a hűtés miatt van nagy szükségük!

De ezeknek az állatoknak is van egy tűréshatáruk, amit a globális klímaváltozás éppen most kezd meghaladni. Ausztrál kutatók tanulmánya szerint, az 1960-as évek óta csaknem 200 békafaj tűnt eddig el. Felborul az ionháztartás és elszaporodhat bőrük felületén az atrachochytrium dendrobatidis vagy a Batrachochytrium dendrobatidis chytrid-gomba nevű gombafaj. Ezek olyan enzimeket választanak ki, amelyek ,,koptatják” a kétéltűek bőrét. Így azok kevésbé tudják rehidratálni magukat, amivel veszélybe kerül a testük anyagcseréje. Sajnos ezzel a problémával az evolúciójuk nem tud egyik napról a másikra lépést tartani. Másodsorban pedig elenyészően kevés békafaj tesz meg nagy távolságokat. Leginkább egy adott területen élnek és vadásznak; ráadásul a párválasztásban is távolság- és mértéktartóak. Ezek egyike sem kedvez hosszú távon a Cornufer guppyi-knak!

Példányait egyébként is rendkívül egyszerű lépre csalni.

Elég egy párzási hangot utánzó síp, a zsákmányállatot imitáló csali vagy egy kis kellemetlenség elviselése, míg az esőben hűsölő békákat egyszerűen összeszedjük!

A Cornufer guppyi fajának mondhatni sztenderd képviselője. Ez a fajta óriásbéka a legelterjedtebb, melyet hivatalosan shortlandi úszóhártyás óriásbékának neveznek a helyiek. A névválasztás ismerősen csenghet az akvaristák és horgászok számára, mert Henry B. Guppy a shortlandi szigeteken tett, 20. század eleji utazása nyomán fedezte fel és írta le az állatot. A cornufer nemzetség a ceratobatrachidae-k családjába tartozik. A nemzetségen belül, legalább 50 fajt azonosítottak eddig. Mindegyikük orra és hallójárataik külső nyílása kerekded. Végtagjaik hosszúak és erősek.

Cornufer hedigeri, salamon-szigeteki óriás fabéka. Forrás: australian.museum
Cornufer hedigeri, salamon-szigeteki óriás fabéka. Forrás: australian.museum

A hímek alig pár centiméterrel nagyobbak a nőstényeknél. Külső hangképző zsákjuk segítségével erősítik fel a hangjukat a párzási időszak alatt. Színskálájukban nagyon apró eltérés figyelhető meg a két nem között, ugyanakkor fajta szerint megtalálható közöttük az egészen szürkéstől a vöröses barnáig egészen sokféle árnyalat. Természetesen a hastájék mindig világosabb, mint a hátuk kültakarója. Az emberek lakta területeken ez kifejezetten hátránynak számít, mert a gondosan vágott gyepre merészkedve, könnyen válhatnak a kutyák, macskák, de akár az ember áldozatává is.

A helyiek azonban kedvelik! Úgy gondolják, hogy az óriásbéka előbújása a csapadékosabb időben a jó és termékeny talaj előhírnöke.

Ezen kívül néhány törzs – akik még a hagyományos életformát folytatják – nem tartja jó ötletnek az elfogyasztásukat. Na, nem azért, mert mérgező lenne, hanem szimplán a fentiek miatt. Akik mégis leölik őket, csontjaikat félig beássák a földbe, majd bőrüket kifeszítik rá, hogy elrettentse a kisebb kígyókat és százlábúakat. Az óriásbéka ugyanis ragadozó, étlapján szinte minden szerepel, ami kisebb nála és az útjába kerül. Például rovarok, bogarak, pókok, egyéb gerinctelenek, de elképzelhető, hogy a kikötőkből elszabadult kisebb patkányokat és egereket is megeszi.

Bár utóbbiak száma elenyésző lehet, ha számításba vesszük, hogy legszívesebben az esőerdő peremén, a kisebb vízfolyásokban és patakokban tanyázik. Ugyanakkor a Salamon-szigetek nagy része a melanéziai Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ezekben az esőerdőkben található a bolygó egyik legsokszínűbb denevér- és patkányfaunája. Mivel a Cornufer guppyi körülbelül a 700 méter tengerszint feletti magassághoz szokott, főleg a partmenti erdőségekben él, ez a tény nem zárja ki a fentebbi rágcsálókkal való sűrű találkozást.

Az óriásbéka mai helyzete stabilnak mondható a szigetcsoporton,

bár Patric Pikach, egy másik helybéli, aki szintén videóban számolt be a saját ,,fogásáról” kifejtette, hogy a patakok folyásának megzavarása arra készteti őket, hogy elhagyják a megszokott területüket és ne menjenek vissza oda többet. Szerinte ez a probléma már egyre több helyen látható és a békák egyre inkább visszaszorulnak a belső területek felé. A béka számára a legnagyobb túlélési sikert még több védett nemzeti park jelentené, ahol rezervátumokban élhetne sok más állatfajtával együtt.

Eclectus papagájok, a melanéziai szigetcsoport legszebbjei.

Elgondolkodtató, hogy jelenleg csak egyetlen nemzeti park és kilenc természetvédelmi körzet működik a szigetcsoporton, néhány egyéb védettebb területtel egyetemben. A területek jórésze viszont főleg a madarakért és a tengeri élőlényekért, a korallokért van. Energiahordozó és katonai légitámaszpont híján az egyharmad magyarországnyi területen a gazdaság főként csak a nyersanyagokra és a turizmusra támaszkodik. Előbbi esetében a fából és az óceán gyümölcseiből exportálnak, utóbbi esetében pedig az állatvilág jeles képviselőivel szórakoztatnak!

De egy béka, még egy óriásbéka sem lesz hosszútávon olyan látványosság, mint egy tarka színekben tündöklő papagáj!

 

Források:



Previous Méhatka elleni védekezés
Next Marburg-vírus betegség Nyugat-Afrikában

No Comment

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük